Hedvig
4 °C
15 °C
27 900 szavazat
41 554 szavazat

Magyarország nem Izland

2008.10.22. 08:00
Hiába emlegeti, alaptalanul, Magyarországot és Izlandot egy lapon a nemzetközi sajtó, a két ország helyzete nem hasonlítható össze. A forint (és a tõzsde) gyengülése alapvetõen pánikreakciókra, bizalomhiányra vezethetõ vissza: ettõl persze az eredmény, a mostanra 280 forintos euró és 3000 forint alatti OTP nem szebb, de valutaválság, államcsõd nem fenyeget. Veszélyes a négynapos hétvége a forintra?

A magyar államadósság a GDP 66 százaléka körül van. Ez magas, de az unióban sem példátlan arány, ráadásul, miközben az elmúlt évekre az arány növekedése volt jellemzõ, ez a folyamat mostanra megállt. A költségvetés hiányát az idén többen akár 3,5 százalék alá várják – ez szintén nem példátlan, és bár nem lenne elég az eurócsatlakozáshoz, aligha vethetõ össze a 2006-os, 9 százalék feletti adattal. Egyszerûsítve: szó nincs arról, hogy Magyarország helyzete jó lenne, sõt, a fenti makrogazdasági mutatókkal bõven régiós sereghajtók vagyunk, de azért ezek a számok és trendek, ahogy már Samu János, a Concorde makróelemzõje fogalmazott az Indexnek, nem azt mutatják, hogy õrült nagy baj lenne Magyarországon.

Mégis, az utóbbi napokban Magyarország rendre úgy szerepelt a nemzetközi sajtóban, mintha Izland után mi lehetnénk a következõ, a hitelválság nyomán államcsõdöt jelenteni kénytelen ország. A két ország összevetése pedig több ponton is sántít, igaz, mint azt Bartha Attila, a Kopint-Tárki kutatója mondta, annyiban megáll, hogy ha más-más okok miatt is, de mindkét ország könnyen sebezhetõ, ahogy ezt az elmúlt napok forintgyengülésében, a tõzsde a nemzetközi hangulat enyhe oldódása ellenére is folytatódó lejtmenetében is látszik.

Csak egy kis pánik

Az, hogy hétfõn és kedden annak ellenére sem tudtak emelkedni a fontosabb részvények – az OTP-t pedig újra és újra fel kellett függeszteni a 10 százalékot elérõ esés miatt – a budapesti tõzsdén, hogy Ázsiától az USA-ig hétfõn emelkedtek az indexek, Keszeg Ádám, a Raiffeisen makroelemzõje szerint egyszerûen annak köszönhetõ, hogy a befektetõk "adják Magyarországot", az országot övezõ pánikhangulatban megfontolások nélkül szabadulnak az itteni eszközeiktõl, részvényeiktõl. A szakértõ szerint ki kell bekkelnünk, amíg a némileg megnyugszanak a kedélyek. Samu János ugyanakkor úgy vélte, van logika abban a felvetésünkben, hogy a négynapos Magyarországi hétvége elõtt senki nem mer kockáztatni, senki nem mer "benne maradni" a magyar kitettségeiben, és ennek is köszönhetõ a lejtmenet. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a hosszú hétvége szerepét nem lehet pontosan látni. Keszeg Ádám szerint akár jót is tehet ugyanakkor a szünet, elképzelhetõ olyan forgatókönyv is, hogy ennek átvészelését némi megnyugvás követi a magyar piacokat illetõen a jövõ héten.

A piacon azt mindenesetre egyértelmûnek veszik, és a jegybank is tett ilyen jelzést: miközben itthon csütörtök-pénteken leáll az élet, az MNB készenlétben marad, és a nyitva tartó londoni piacon is beavatkozik szükség szerint a forint védelmében. Erre többek szerint a múlt héten már sor került, amikor a forint hirtelen gyengült, és az euró ára 272 egységig ment fel. Most, hogy kedden ennél is jóval gyengébb árfolyam, 280 körüli kurzus alakult ki, azonban nem lépett a jegybank, vélik, mert ez a gyengülés nem volt annyira váratlan és gyors. Ugyanakkor sokkal tovább a jegybank nem várhat: a gyenge forinttal az inflációs cél is veszélybe kerül, arról nem is beszélve, hogy beavatkozás nélkül (amit az MNB euró piacra dobásával párhuzamosa forintvétellel eszközölhet) ki tudja hol lenne a gyengülés vége.

A kérdés azért nem költõi: Samu János szerint a 2006-ban elért, 285 körüli mélypont nagy jelentõségû. Ha ezt a forint-euró árfolyamtörténetben rekord mélypontot átvinné az árfolyam, annak nagyon rossz üzenete lenne a piacnak, a pszichológiailag is fontos határkõ túllépése azt jelentené, nem látni, hol lehet a vége a gyengülésnek, és ez újabb, a forint gyengülésére irányuló piaci mozgásokat eredményezhetne. Keszeg Ádám szerint már rövidebb, pár hetes-hónapos távon is arra lehet számítani, hogy megnyugszanak a befektetõk, a mostani szintek közelében levõ mélypontnál már elkezdik vásárolni a forintot: a Raiffeisen például továbbra is érvényben tartja prognózisát, miszerint az év végére 245 forint lehet az euró.

Magyarország nem Izland

Az izlandi helyzetet már lehet valutaválságnak vagy államcsõdnek minõsíteni, nálunk ez a helyzet nem fenyeget – értenek egyet a szakértõk. Eleve más okok vezettek az izlandi korona bebukásához, mint amelyek a mostani forint- és részvénygyengülés mögötti pánikhoz: Magyarország elsõsorban azért bûnhödik most, mert a rossz makrómutatók mellett hiteltelen gazdaságpolitika folyt éveken át, ez pedig, pláne egy olyan helyzetben, amikor a bizalom mindenkivel szemben nagyon alacsony a pénzügyi piacokon, visszaüt.

Izland államadósság kétségkívül alacsonyabb GDP-arányosan, mint Magyarországé, de a válságban nem ez a mutató az elsõdleges, mondta Samu János: a szigetország teljes külsõ adóssága a GDP mintegy 700 százalékára rúgott, míg nálunk csak 90 százalékos. Ráadásul ez utóbbiból Magyarország esetében 20-25 százalékot tesz ki a nyugati cégek, autógyárak, bankok stb. saját anyavállalata felé fennálló hitele, ami persze a statisztikában szerepel, de ha valamiért nem tudná kifizetni a cég, az országot ez nem érinti. Izland GDP-jének ráadásul a 25 százalékát az igen koncentrált banrendszer adta: olcsó, rövid forrásokból finanszíroztak hosszabb befektetéseket, most viszont a hitelválság nyomán teljesen megszünt ez a lehetõség, elfogytak az olcsó, rövid hitelek. Keszeg Ádám is kiemeli, hogy a magyar bankrendszer – ahogy azt az MNB is többször hangsúlyozta – szilárd és több lábon áll, nem vethetõ össze az izlandival: odáig eljutottunk ugyan, hogy ahogy korábban koronát, most éppen forintot nem akar senki venni, de arról szó nincs, hogy ne állnának szóba a magyar bankokkal a külföldi szereplõk.

A magyar bankok EU-s bankok

Már csak azért sem, mert, ahogy szintén sokan hangsúlyozták az utóbbi hetekben, a magyar bankok döntõ többsége mögött nagy európai pénzintézetek állnak. Ez Keszeg Ádám szerint olyan módon is biztonságot ad Magyarországnak, hogy amikor az EU bankok tõkepótlásával, államosításával és egyéb eszközökkel igyekszik fenntartani a szektor mûködõképességét, aligha engedhetné meg, hogy egy tagország, benne az uniós nagybankok leányainak sorával, valutaválságba vagy államcsõd közelébe kerüljön.

Ez utóbbi egyébként azt jelentené, hogy az állam nem tudja finanszírozni lejárt hiteleit. Samu János szerint azonban a forintadósság fedezésére jövõre kibocsátani tervezett állampapírmennyiséget akár pusztán a hazai intézményi szféra is fel tudja venni, és a devizaadósság vonatkozásában sincsenek égetõ gondok - végsõ esetben akár az IMF segítségére is használhatunk, igaz, pont ez a hír volt egyebek között az, amely csõdközeli képet festet az országról a nemzetközi sajtóban. Samu János szerint a további esetleges forintgyengülés esetén az ilyenkor szokásos jelentõs kamatemelésen túl szükség lehet egy komoly üzentre a piacok felé, ami további jelentõs állami kiadáscsökkentés, például a 13. havi jutattások leépítésével, az adókedvezmények kigyomlálásával, és persze, egy ilyen intézkedéscsomag mögötti politikai konszenzus felmutatásával lenne közvetíthetõ. Ez ugyanis tovább csökkentené az állam finanszírozási igényét, ami egyértelmûvé tenné, hogy akár minden külföldi segítség nélkül is életképes az ország.