Megelőzték a bankrobbantókat az MNB-ben

Bocsánat, nem nagyon érünk rá, az országgyűlési beszámolót készítjük – na, ilyet is ritkán hall az ember 17-18 éves középiskolásoktól. Márpedig péntek délután akár húsztól is hallhattunk volna a nemzeti bank Antall József Konferenciatermében. Ekkor és itt rendezték a Monetary – közgazdálkodj okosan! középiskolai diákverseny döntőjét, amelybe öt csapat jutott be az öt regionális elődöntőből.

Douglas Adams szelleme

A versenyzőknek – a Paksról érkezett Ecomix csapatnak, a mosonmagyaróvári Bolyainak, a fővárosi 5 Bázispontnak, a debreceni Mágnásoknak és a szegedi Bankrobbantóknak – délelőtt az MNB új szimulátorán, a Kamatkirályon kellett játszaniuk. Ez persze így nem tűnik túl nehéznek, sem túl komolynak, különösen, hogy a játék központi vezérlője a Kamat-O-Méter nevet viselte, amiről nem tudott nem eszünkbe jutni Douglas Adams útikalauza és a Táp-O-Mata vagy Durr-O-Dum vagy a Szub-Éta Detekt-O-Méter, amitől nyomban nevetni, és nem inflációs előrejelzéseket számolni támadt kedvünk.

Nekünk persze nem is kellett, nem úgy, mint a versenyzőknek. Délelőtt ugyanis hat kamatdöntést kellett meghozniuk a szimulátor által felkínált öt tényező, köztük a szimuliai dukát árfolyama, a GDP alakulása és az infláció által meghatározott makrogazdasági pálya alapján, amelybe bezsúfoltak három sokkot, egy munkaerőpiaci-nyitást, egy áfaemelést és a világgazdasági konjunktúra lassulását is. Az idősík elején magas volt az infláció is (csaknem 8 százalékos), szóval, a modell a kis magyar valóságra emlékeztetett, leszámítva azt, hogy a gazdaság bővülését is 7 százalékosra feltételezte, amitől, tudjuk, a pannon puma a legszebb napjaiban is messzebb volt, mint a tátrai tigris Jeruzsálemtől.

Járai is ellágyulna, ha látná

A négyfős csapatoknak tehát a verseny első felében meg kellett hozniuk hat kamatdöntést, majd ezeket közleményekben megindokolniuk. Voltak olyan galambok, mint például a Bolyai csapata, amely 3 százalékponttal csökkentett, messze kerülve az inflációs céloktól, de voltak héják is, akiktől talán még Járai Zsigmond volt MNB-elnök kemény monetáris szíve is ellágyult volna.

A második felvonásban az egész hatciklusnyi tevékenységükről kellett beszámolót tartaniuk a három zsűritag (Csermely Ágnes, az MNB vezető közgazdásza, Jakab M. Zoltán és Barabás Gyula) által szimbolizált Országgyűlés előtt. Ezt már abban a teremben tarthatták, ahol a monetáris tanács a kamatdöntéseit szokta bejelenteni, még a reflektorokat is felkapcsolták a szervezők, hogy minél élethűbb legyen a dolog.

Azt hiszem, én ellenzéki vagyok

A képviselői bőrben láthatóan Jakab M. Zoltán lubickolt a leginkább, nemcsak azért, mert feltűnő hasonlatosságot mutatott Juharos Róbert korábbi fideszes honatyával. Vidéki képviselőt játszott, akinek választókörzetében az emberek „várták a kamatcsökkentést, mint mannát az égből”. Képzelt politikai hovatartozása azonban legalább olyan bizonytalan volt, mint a már Heves megyei alelnökké választott Ambrus Zoltáné a nagy nap előtt, egyszer ugyanis azt mondta, „azt hiszem, én ellenzéki vagyok”.

Zavarba persze általában a versenyzők estek, és nem a zsűri tagjai, ami érthető is. Mert bármilyen felkészültek is voltak, a Kamatkirály modellje eleve nagyon nehéz feladat elé állította őket. Ezt az értékelésben Csermely Ágnes is elismerte, amikor elmesélte: volt olyan kollégája, aki fél napig játszott a gépen, amikor megkapták tesztelésre, mert nem tudta elviselni, hogy hosszú MNB-pályafutással a háta mögött sem képes a jó megoldást összehozni.

Hátulról tudták

A versenyzők dolgát a szimuliai képviselők szigorúsága sem könnyítette meg, bár annyiból kétségkívül játék volt az egész, hogy a magyar parlamentben 386 embernek összesen aligha van annyi makrogazdasági ismerete, mint amennyi a háromtagú szimuliaiban volt. Maguk a tanárok is elismerték – ha nem is nyilvánosan, de az eredmény kihirdetését megelőző szünetben, egymás között beszélgetve –, hogy a „szóbeli kommunikáció” nem a fiatalok erőssége, „ha váratlan helyzetbe kerülnek, azzal nem nagyon tudnak mit kezdeni.”

Vagyis tudtak, csak nem a színpadon. Amikor az elsőként szót kapott 5 bázispontosok a többiek kérdéseit hallgatva próbáltak válaszokat adni, és ráadásul általában jókat mondtak, a tanáruk el is mosolyodott, mondván, „ezt milyen jól tudjuk innen, a hátsó sorból”.

Az első sorból, vagyis a versenyzői asztaltól is voltak, akik nagyon jól tudták. A megszerezhető 100 pontból ugyanis 91 ponttal lett győztes a paksi energetikai szakközépiskolából érkezett Ecomix csapata, megelőzve a Mágnásokat és a Bankrobbantókat. A győzelem jelentette dicsőség mellett 1 millió forintot is kaptak, bár a 750 és 500 ezer forinttal gazdagodott második és harmadik helyezett csapat is meggyőződhetett arról: anyagilag is jó, ha az ember nem az iskolának, hanem az életnek tanul.