Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Magyarország az OECD-átlagnál kevesebbet fordít bruttó hazai össztermékéből az oktatásra. Többek között ez derül ki a párizsi székhelyű szervezet Education at a Glance című jelentéséből, amelynek idei kiadása ugyan 2004-es és 2005-ös adatokon alapul, ám a hosszabb távú folyamatokat így is egyértelműen jelzi.
Ebből látható, hogy a kilencvenes évek közepéhez képest gyakorlatilag semmit nem változott a szektor GDP-arányos részesedése Magyarországon: továbbra is 5,5 százalék körül van, míg az OECD-átlag stabilan meghaladja a hat százalékot. E szerint a magyar oktatás anyagi lemaradása "bebetonozottnak" tűnik, különösen annak fényében, hogy az idén újabb forráskivonás történt a rendszerből.
Egy cipőben járunk régiós társainkkal
Csekély vigasz, hogy Csehországban és Szlovákiában még rosszabb a helyzet, és Lengyelországban is csak kicsivel jobb, mint nálunk. Az élboly egyébként meglehetősen vegyes: a skandináv országok mellett az Egyesült Államok, Izrael vagy éppen Dél-Korea egyaránt kiemelkedően sokat költ oktatási rendszerére.
A nem egészen egy százalékpontnyi különbség abszolút értékben óriási szakadékot takar. Az Egyesült Államokban a köz- és felsőoktatásban átlagosan 12 ezer dollár jut évente egy diákra, hazánkban alig több mint négyezer. Az eltérés egyébként jelentős részben a magánszféra hozzájárulásaiból adódik: az USA-ban a felsőoktatást közel kétharmad részben a diákok, azok családja és magánadományozók finanszírozzák, míg Magyarországon ez az arány a vizsgált évben nagyjából húsz százalék volt (a közoktatásban szinte minden OECD-ország sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a közpénzekre).
A pénz nem minden
A pénz persze önmagában távolról sem garancia a magas színvonalú képzésre. 1995-2004 között a fejlett országokban átlagosan 40 százalékkal emelkedett az oktatási kiadások reálértéke, ám a szakértői elemzések szerint ennyi pénzből a mostaninál sokkal jobb eredményeket is el lehetne érni.
Mindenesetre a következő években alighanem a finanszírozás lesz az oktatás - és különösen a felsőoktatás - fejlesztésének kulcskérdése. A felsőoktatási büdzsék már ma sem mindenütt tartanak lépést az egyetemi hallgatók számának emelkedésével, így egy-egy diákra egyre kevesebb pénz jut. Az OECD szerint több modellel is sikeresen lehetne kezelni a problémát: a skandináv országok közpénzekből fordítanak mind többet az felsőoktatásra, míg Japán és egyes angolszász államok a diákokat sarcolják meg.
A magyar kormány tavaly útnak indított oktatási reformjának több eleme is emelheti a szektor pénzügyi forrásait. Ilyen a 2007-2013 közöttre tervezett ambiciózus iskolafelújítási és tornaterem-építési program, vagy a felsőoktatásban részt vevők terheinek növelése. A reform más elemei azonban inkább a pénzkivonást, a takarékoskodást célozzák: elég az iskolák "racionalizálására", a tanárok létszámának csökkentésére és óraszámuk emelésére utalni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
