Utazzon szinte ingyen, kibírja 2.

"Ezerkétszáz forintért elvisszük egy vidéki városba, többórás kellemes időtöltés a helyi fürdőben, meghívjuk egy finom ebédre, minden résztvevő értékes ajándékot kap. És meghívjuk egy délelőtti termékbemutatóra." A lényeg természetesen az utóbbi mondatban van, hiszen ezeknek az utaknak a lényege a termékbemutató és a vásárlás. Előző cikkünkben annak jártunk utána, miért éri meg az utazást szervezőnek ilyen kirándulásokat szervezni. Most olvasóink tapasztalatait osztjuk meg olvasóinkkal.

Elégedett utazók és vásárlók

A kép nem egyértelmű, nagyon sokan kifejezetten szeretnek így utazni, rendszeresen befizetnek hasonló kirándulásokra. "Nagymamám (70-es korosztály) rendszeresen jár ilyen utakra, és mindig elégedett. Sosem panaszkodott, hogy túl hosszú lett volna az előadas része a programnak. Próbál arra figyelni, hogy ne csak az úti cél, hanem a termékek is felkeltsék érdeklődéset. Elsődleges fontosságú számára az utazás és városnézés, terméket egyszer vásárolt. Mindemellett azt mondta, sokszor megtudott érdekes dolgokat a bemutatók alatt, tehát sohasem unatkozott. Mivel ő teljesen átlagos nyugdíjas, ő is és a család is nagyon örül ezeknek a lehetőségeknek, mert ez az egyetlen módja, hogy a család támogatása nélkül kimozduljon otthonról."

Olyan elégedett utazó is volt, aki a mai napig használja 120 ezer forintért vett gyapjútakaróit. "Felül barackszín-vajszín skót kockásak, szóval gyönyörűek voltak, rögtön beleszerettünk, és vettünk is két garnitúrát. Olyan meleg, mint egy kályha, azóta nem használom a paplanhuzatokat, mert egyfolytában ezt használjuk télen-nyáron. Idén tisztíttattam először, de tisztítás után is ugyanolyan színe volt, mint előtte, tehát az is igaz volt, hogy öntisztító" – lelkendezett olvasónk.

A tanulást emelte ki egy másik olvasónk is, aki örült annak, hogy megtudta, speciális matracból "darabonként max. 90 centist szabad vásárolni". Rutinos vásárlóként azonban nem a termékbemutatón vette meg a chi masszázsgépet, hanem később, Budapesten, egy "szerényebb összegért".

Figyelni kell, nincs menekvés

Jóval több volt azonban a negatív élmény, a legtöbben az előadások hosszát és az előadók stílusát kifogásolták, sokan érzelmi zsarolásról beszéltek. Több beszámolóból kiderült, az előadásokat általában egy félreeső vendéglőben tartják, és semmi látnivaló nincs a környéken. Így akit nem érdekel az előadás, az sem tud mit csinálni a 3-5 órás termékbemutató alatt, ezért jobb híján beül.

"Ha valakitől csak egy pisszenést is hallottak a szervezők, azonnal rendre utasították, megalázó módon, akárcsak egy ovist. El lehet képzelni a szituációt: a nyugdíjascsapat fele alszik, a másik fele öklét rázva szitkozódik. A szervezők válasza pedig: nyugodtan ki lehet menni, természetesen nem kötelező bent maradni a teremben – hangsúlyoznám, valahol a puszta kellős közepén voltak, a déli hőségben." Egy másik hasonló élmény: "A férfi arra ügyelt, hogy a vendég nehogy aludjon vagy mással foglalkozzon, le-föl járkált. A nővére pedig elkezdte az etetést: biokerámiát tartalmazó derékaljat reklámozott. Kétpercenként megszólította a passzív közönséget, hogy figyeljenek, szinte most is hallom felcsattanó, idegesítő hanghordozását. Gyakran kiosztotta, leteremtette a 65-70 év átlagéletkorú társaságot, néha alig bírtam magammal, hogy rá ne szóljak."

Olyan eset is volt, hogy a szervezők kulccsal bezárták a terem ajtaját, hogy mindenki végighallgassa a bemutatót. Arra is figyelmeztették a résztvevőket, hogy "aki elalszik, vagy nem figyel, az bizony nem kap ajándékot".

Megdolgozzák a vendéget?

Az utak lényege a vásárlás, a szervezőknek akkor éri meg, ha minél többen vesznek valamit. De hogyan lehet rávenni a zömmel nyugdíjasokból álló közönséget, hogy megvegyék a több tízezres vagy százezres biotermékeket? "Először egy nagyon drága terméket próbálnak eladni, aztán mutatnak helyette egy másikat, és a végén már ciki lesz, hogy senki nem vásárol. Ekkor az emberek egy része megvesz valamit, ami ugyan lehet, hogy felesleges vagy aránytalanul drága, de csak pár ezer forint, és hasznosnak tűnik."

Az előadáson "megdolgozzák a vendégeket", lelkiismeretfurdalást keltenek, hogy "bezzeg csokira, cigire, piára, gyógyszerre napi szinten képesek több száz forintot költeni, de a megelőzésre nem". A játék része, hogy csak az első négy-öt vásárló jut jutányos áron a termékhez. Ha a gondolkodási szünetben ennek ellenére nincs vásárló, folytatják a meggyőzést. A termékbemutatók ugyanis sohasem egyben vannak, mindig hagynak kisebb szüneteket, amikor lehet pihenni és vásárolni.

Az előadó először nagyon durva árat mond, majd fokozatosan leszállítja felére, harmadára, "a szerencsétlen résztvevőknek nem esik le, hogy bár nagyon sokat engedtek az árból, az még mindig irreálisan magas". "Szegény megvezetett nyugdíjasok, akik végül az eredetileg megnevezett 350 ezer forintos ár helyett 150 ezer forintért két darab matracot is megvehettek, és még örültek is, hogy milyen szerencséjük volt" – írja olvasónk.

Viszonozzák valahogy

De előfordul, hogy az előadó elveszti a fejét: "Amikor az előadás véget ért, és kevés volt a vásárló, az egyik vezető szinte lehülyézte a vendégeket, hogy mit képzelenek, mennyibe került ez a nap a cégnek, és miért nem vásárolnak." Van, aki arra gyanakszik, hogy "ha adnak valamit, jelen esetben a kirándulást (ami tényleg szinte ingyen van), ebédet vagy ajándékot, azt nagyon kevesen tudják megállni, hogy ne viszonozzák valahogy. Ezért vesznek valamit, és igazából azt sem nézik, hogy ugyanezt a terméket sokkal olcsóbban is megkaphatják máshol."

Ez a lényeg: hogy a terméket valószínűleg megkapják máshol, olcsóbban. Több olvasónk beszámolt arról, hogy a drágán vett termékekhez hasonlót később harmad-, negyedáron láttak. Arról nem beszélve, hogy az aukciós szájtok tele vannak az ilyen utakon vett árukkal, amelyektől tulajdonosuk megszabadulna.

Hitelre vásárló nyugdíjasok

A több százezres matracokat és biolámpákat természetesen részletre is meg lehet venni. A nyugdíjas aláírja a szerződést, és befizet ötezer forint előleget. "A gond akkor volt, amikor a cég megüzente, hogy a bank elutasította a hitelkérelmet (a cég szétteszi a kezét, mondván, nem tudunk mit tenni), és mivel »rendesek« voltak, felajánlották, hogy 5000 forintért küldenek neki egy termopapucsot. Nagymamám mondta, hogy ő takarót szeretett volna, a papucsra nincs szüksége, és inkább a pénzt kérné vissza. Ezt természetesen nem adták oda, azzal érveltek, hogy nem rajtuk múlt a vásárlás meghiúsulása."

"A gond az, hogy sok nyugdíjas szinte biztosra veheti az elutasítást. A cég nyilván tudatában van, annak, hogy nyugdíjas vásárlóinak hány százalékát utasítja el a bank. De nyilván az a cél, hogy minél több szerződést megkössenek, mert akkor már meg tudják indokolni, miért nem jár vissza az előleg. Azt meg biztosra vehetik, hogy nagyon kevés nyugdíjas fog pereskedni. Valószínűleg nagyon sokan elfogadják a másik terméket."

Utóélet

És még egy trükk. A termékbemutató után "néhány hét múlva jön egy telefon, hogy gratulálunk, kihúztuk az ön nevét, és nyert egyet a bemutatott termékből. Természetesen nem ingyen, hanem jelentős kedvezménnyel. Néhány nap múlva meg is jön az áru. A kiszállítást fizetni kell, valamint az árutól függően bizonyos százalékot. Ez egy 250-300 ezer forintos gyapjútakaró-készletnél 50-100 ezer a kiszállítással együtt.

A boldog nyugdíjas persze megveszi, mondván, jó lesz az a gyerekeknek ajándékba. Fizet, a szállító elmegy, kibontja a csomagot. Ezután jön a meglepetés. A nyeremény nem a neki bemutatott jó minőségű gyapjú, hanem selejtes, rossz minőségű, ami ér 20 ezer forintot. Ilyenkor kezdődik a telefonálgatás. A termékbemutató cégnél természetesen nem is hallottak ilyenről. Ök ugyan nem küldtek nyereményt. Arról, hogy a telefonszámot, a nevet, a címet honnan tudhatták meg, elképzelésük sincs. Nagyon sajnálják, de nem tudnak segíteni."