Összemegy a szlovák tigris

Szlovák csoda valóban nincs, de a magyarországi politikai és gazdasági döntéseknél jóval tudatosabb és átgondoltabb szlovák kormányzati intézkedések most legalább annyiban meghozzák gyümölcsüket, hogy a pénzügyi válságot követő gazdasági recesszió nem gyűri le annyira a szlovákokat, mint Magyarországot.

Először nagyjából tekintsük át, hogy mit is csinált szomszédunk a rendszerváltás, és a 2008 őszén kulminálódó hitelválság között.

Amit eddig tudunk

Egészen a kilencvenes évek végéig, a Meciar-éra alatt, magas kormányzati kiadásokkal, azaz állami beruházásokkal élénkítették a szlovák gazdaságot. Ez a fajta politika hosszú távon természetesen eladósodáshoz vezet, így a Meciar-kabinetet követő, ’98-tól hivatalba lépő Dzurinda-adminisztráció nevéhez leginkább a költségvetési kiigazítás tapad. Az ezredfordulón 11,8 százalékkal csúcsot döntő szlovák GDP-arányos államháztartási hiány a kiigazítás hatására aztán apadni kezdett, 2001-ben már csak 6,5 százalék volt, 2003-ban pedig 3 százalék alá sikerült levinni ezt a mutatót. A kilencvenes évek végén bekövetkezett költségvetési kiigazítások hatására kiábrándítóan alacsony, 1 százalék alatti gazdasági növekedést produkáló szlovák gazdaság 2003-ban már 4,7 százalékos növekedést ért el.

A második Dzurinda-kormány idején belevágtak olyan, részben fájdalmas reformokba mint a közszolgáltatások árának piacosítása, a szociális támogatások megnyirbálása a magas munkanélküliség ellenére, az egészségügyi-és nyugdíjrendszer költséghatékonyabbá tétele, valamint az adóreform, az egykulcsos adó bevezetésével.

Az intézkedések elérték céljukat. A 2000-ben még csak 1,4 százalékos gazdasági növekedés a kormányzati kiadásokat visszafogó intézkedések 2003-as életbe lépése után 2004-ben már 5,2 százalékra ugrott, a 2004-ben bekövetkezett adóreform – amikor is bevezették a 19 százalékos egységes személyi jövedelemadó- áfá-, és társasági adó-kulcsot –, valamint a 2005-ben véghezvitt nyugdíjreform hatására pedig 2006-ban már 8,5 százalékos volt a gazdasági növekedés. Tavaly ez a szám már 10,4 százalékra ugrott az év egészében, miközben 2007 negyedik negyedévében 14,3 százalékos volt a GDP növekedés.

Persze az elképesztő növekedés nem csak a kiigazításoknak, valamint a reformoknak köszönhető, hanem annak is, hogy az alacsony munkabérek, az adókedvezmények, és a képzett munkaerő miatt Szlovákia vonzó célpont a külföldi befektetések számára. Az utóbbi években Szlovákia számos intézkedéssel – például az adókedvezményekkel – bátorította is a külföldi tőkebeáramlást: a közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) több mint 600 százalékkal nőttek 2000 óta, 2006-ban történelmi csúcsot döntött az FDI-mutató 17,3 milliárd dollárral. Mindez a munkahelyek számának drasztikusan növekedését is eredményezte az elmúlt néhány évben, igaz, főleg a nyugati országrészben.

Az idén is tartott a szárnyalás

Szlovákia első negyedéves növekedése 2008-ban még mindig 8,7 százalék, a második negyedévben ugyanez az adat 7,9 százalék az egy évvel korábbihoz képest, a harmadik negyedévben pedig 7 százalékos a növekedés. A megelőző év ugyanezen adataihoz viszonyítva természetesen romlott az ország teljesítménye, de a szomszédaihoz képest még így is szárnyal.

A szlovák statisztikai hivatal december 4-én tette közzé az utolsó negyedéves gazdasági mutatókat. Az adatok szerint a szlovák növekedés motorja a tőkeberuházás és a háztartások fogyasztása volt. A tőkeberuházások növekedési üteme a második negyedévi 11,8 százalékról 7,3 százalékra csökkent, a háztartások fogyasztásának bővülése viszont 6 százalékra nőtt az előző negyedéves 5,7 százalékos ütemről. Elemzők arra számítanak, hogy jövő évben a hazai fogyasztás csökkeni fog, a gyengülő külföldi kereslet következtében pedig az export is visszaesik majd.

Maradtak gondok

A szlovák munkanélküliségi ráta 1999 végén még 19,2 százalék volt, de 2008 októberére az Eurostat adatai szerint a harmonizált munkanélküliségi ráta "már csak" 10 százalék. Ez nem csak a gazdasági növekedésnek volt köszönhető, hanem a szlovák munkások külföldi országokba irányuló migrációjának is. Ezzel a munkanélküli rátával Szlovákia azonban még mindig a második legnagyobb munkanélküliséggel rendelkező ország az Unióban Spanyolország után, ahol októberben 12,8 százalékos volt a munkanélküliség.

Rejtélyes szlovák autóipar?

Pontosan tudták mit vállalnak, amikor az autógyártó vállalatok Szlovákiába jöttek. Mindig is tisztában voltak azzal, hogy egy nagyon ciklikus iparágra építik növekedésüket – ezt Ódor Lajos, a szlovák jegybank monetáris tanácsának tagja mondta a Portfoliónak adott interjújában. Ódor azt is elismerte, hogy emiatt a jelenlegi válságban sérülékenyebbek, de ennek ellenére is úgy látja, hogy a potenciális növekedésük 5 százalék körül lehet az elkövetkezendő években.

Sass Magdolna, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének és az ICEG Európai Központjának kutatója szerint jelenleg az egyik legérdekesebb kérdés Szlovákiával kapcsolatban az, hogy míg a harmadik negyedéves adatok európai összehasonlításban kiugróan magas, 7 százalékos növekedési ütemet mutatnak, a szlovák gazdaság erősen specializálódott a válság által erőteljesen érintett autóiparra. Szlovákia kivitelének csaknem egynegyede a jármű, és az export egyharmada a visszaeséssel sújtott Németországba megy. A kutató feltevése az, hogy a szlovákiai autóiparban vagy azért nem érezhető egyelőre a válság, mert a cégek eddig még valóban nem csökkentették a termelést, vagy mert a gyáraknál még kapacitás-beállítás folyik, a beruházások még most vannak folyamatban, így a válság hatásai késleltetve jelentkeznek majd.

Sass elképzelhetőnek tartja, hogy az autóipari cégek azért sem fogják leállítani a Szlovákiában folyó beruházásaikat, mert a szlovák autóipari dolgozók bérelőnye még mindig hatalmas Európa nyugati felének dolgozóival szemben, és összességében az élőmunka-intenzív gyártás dominál északi szomszédunknál.

Egy jóval egyszerűbb magyarázat lehet azonban, hogy a harmadik negyedév szeptember végével zárult, a hitelválság pedig igazán októbertől kezdett eszkalálódni, vagyis a válság hatásai csak az utolsó negyedéves mutatókon kezdenek majd először látszani.

Válságban is fogy a luxus?

Szlovák közgazdászok szerint azért sem fogja túlzottan érinteni a gazdasági válság Szlovákia autóiparát, mert a három Szlovákiában jelenlévő cégből – a pozsonyi Volkswagen Slovensko, a nagyszombati PSA Peugeot-Citroën és a zsolnai Kia – kettő alacsonyabb árfekvésű autókat gyárt, az alacsony árkategóriájú autók iránti keresletet pedig nem fogja olyan súlyosan érinteni a válság, mint a prémium kategóriás autók gyártására szakosodott cégeket. Sass Magdolna ezzel nem ért egyet, mert szerinte recesszió idején éppen az alacsonyabb árfekvésű termékekből fogy kevesebb, és a luxustermékek iránti kereslet kevésbé mérséklődik.

Csökkentik a termelést, de még így is növekednek

Az autóipar nem túl drasztikus visszaesését jelzik a negyedik negyedévben bejelentett Szlovákiában jelen lévő autóipari cégek által tervezett termeléscsökkentések. A szlovák autóipari szövetség legfrissebb előrejelzése szerint idén a tervezett 675 ezer helyett csak 600 ezer autót gyártanak Szlovákiában. A csökkenő termelés az exportpiacok beszűkülésének következménye. Egészében véve azonban még így is növekedni fog a szlovák autóipar 2008-ban. Tavaly ugyanis 571 071 ezer autót gyártottak az országban, amihez képest az idei termelés még így is közel 5 százalékos növekedést jelent.

„Sérülékenyek vagyunk, de azért fejlődünk”

Ugyan végleges döntés még nem született az ügyben, de nagy a valószínűsége, hogy 2009 elején a csehországi Skoda Auto gyár, amely a Volkswagen konszern tagja, leállítja az Octavi modellek összeszerelését Pozsonyban. Az információkat a pozsonyi üzemben viszont cáfolták. Ugyanakkor a KIA Motors és a Volkswagen Slovakia nem túl jelentős mértékben, de visszafogja termelését. Azonban hiába csökkentenek, még így is több autót fognak összeszerelni mindkét gyárban, mint tavaly. A nagyszombati PSA Peugeot-Citroen viszont éppen annyi gépjárművet gyárt le az idén, amennyit még a válság előtt eltervezett.

Az euróbevezetés hatásai

Különböző nézetek léteznek azzal kapcsolatban, hogy az euró bevezetése inflációcsökkenést vagy inflációnövekedést fog-e előidézni. Korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az országokban, ahol már bevezették az eurót, az árszínvonal növekedése figyelhető meg rövid távon, mivel a kereskedők inkább fölfelé kerekítenek, mikor meghatározzák a termékek és szolgáltatások árát az új valutában. Ugyanakkor ezt a jelenséget azzal próbálják kivédeni, hogy fél évig az euró bevezetése után még a régi valutanemben is szerepelnek az árak.

Sass Magdolna is növekvő inflációt prognosztizál, amibe szerinte leginkább meghatározó szerepe a Balassa-Samuelson hatásnak van. Ez a tétel azt mondja ki, hogy a felzárkózó országokban a termelékenység javulása eltérő sebességgel megy végbe a gazdaság egyes ágazataiban. A külkereskedelmi forgalomba kerülő termékeknél a termelékenység javulása nagyobb, ami nagyobb nominális bérnövekedést tesz lehetővé. A béremelkedés azonban átgyűrűzik azokba az ágazatokba is, ahol a termelékenység nem növekedett. Az emiatti indokolatlan béremelkedésnek – az árszínvonal növekedésén keresztül – végső soron inflációs hatása lesz.

Ódor Lajos is elmondta a már említett interjúban, hogy számolni kell azzal, hogy az infláció magasabb lesz mint az eurózónában, ugyanis az árak közelíteni fognak a többi eurótagország áraihoz. Mivel azonban nem lesz ott a nominális árfolyam-felértékelődés csatornája, ami ezt fékezné, ezért az árak felfelé korrigálnak, vagyis növekedni fognak.

Ódor szerint az inflációt háromféleképpen is vissza lehet fogni: a munkapiacok rugalmasabbá tételével, a költségvetésen keresztül, illetve a pénzügyi stabilitásra irányuló regulációs folyamatokkal. Azonban sokkal nagyobb előnyt jelent Szlovákiának az a többletnövekedés, amit az euró bevezetése hozhat, mint az a kockázat, hogy a magasabb infláció hatására valamikor valamelyik piacon buborék fejlődik ki, tette hozzá a szakember.

Matheika Gábor, a Kopint-Tárki visegrádi országokra specializálódott tudományos munkatársa szerint azonban az erős korona árfolyamon bevezetett eurónak inkább dezinflációs, azaz infláció csökkentő hatása lehet. Matheika feltételezését látszik alátámasztani a szlovák jegybank nem rég közzé tett inflációs várakozása: múlt héten 3,4 százalékról 2,7 százalékra szállította le a 2009-es vonatkozó éves átlagos inflációra vonatkozó előrejelzését. Természetesen ez az inflációcsökkenés számos egyéb okra is visszavezethető, mint például a csökkenő olaj-, nyersanyag- és élelmiszerárakra.

A válság hatásai

Sass Magdolna szerint az erős korona-árfolyammal bevezetett euró valószínűleg rontja majd az ország exportteljesítményét is, noha az utóbbi két évben a nettó export jelentős növekedést generált a szlovák gazdaságban.

A gyors GDP-emelkedés elsősorban a háztartások fogyasztásának, illetve a beruházásoknak volt köszönhető. Az elbocsátások, a termelés visszaesése azonban e két tényező növekedési hozzájárulását erősen visszavetheti, amit csak részben kompenzál majd az euróbevezetés negatív hatásait tompítani célzó keresletnövelő és hangulatjavító intézkedések bevezetése, mint például a 13. havi nyugdíj, vagy a szociális juttatás összegének megemelése jövő januártól, mondta el a kutató. Az alacsony államháztartási hiány és államadósság a GDP-növekedéssel együtt ugyanakkor viszonylag jelentős mozgásteret ad a kormányzatnak a belső fogyasztás élénkítésére. Tavaly 2,1 százalékos volt a deficit, ami azt jelenti, hogy még ha meg is ugrik 0,9 százalékkal a keresletélénkítő népközi pénzszóró akcióknak köszönhetően, még úgy is teljesítik a maastricthiti kritériumot.

Kelet-nyugat szakadék

A szlovák gazdaságban szintén néhány régióba koncentrálódik az ipari termelés és a külföldi beruházások is, mint nálunk. Például éppen azért járnak át munkások Magyarországra, mert az ország délkeleti részén alig van munkalehetőség. Amint láttuk, a három nagy autógyártó is az ország nyugati részében van: Pozsony, Zsolna, Nagyszombat. Valamint a szlovák gazdaság másik húzóágazatának számító olyan eletrotechnikai vállalatok mint a Sony és a Samsung is a nyugati országrészbe települtek: a Samsung Galántán és Nagyszombat mellett, Voderadyn, létesített számítógép monitor és tévékészülék gyártó üzemeket, a Sony pedig Nyitrán gyártja síkképernyős tévéit.

Sass Magdolna szerint a keleti régió szomszédos országokba átjáró munkásainak elbocsátása tovább fogja mélyíteni a nyugati és a keleti országrész között fennálló szakadékot, és a keleti régióban még tovább növekedhet az amúgy is magas munkanélküliség.

Matheika Gábor, a Kopint-Tárki tudományos munkatársa szerint azonban ha 2008 utolsó negyedévében, illetve 2009 első negyedévében már jól látszik majd a válság szlovák autóiparra gyakorolt hatása, akkor elképzelhető, hogy a nyugati országrészben koncentrálódó autógyártó üzemek az eddigi bejelentésekkel ellentétesen nagyarányú elbocsátásokat hajtanak végre. Ha ez megtörténik, az az alacsonyabb munkanélküliségi rátával büszkélkedő nyugati országrészt is szociális válságba taszíthatja, minek következtében a két országrész közötti szakadék inkább csökkenni fog.

Válságkezelés szlovák módra

Novemberben harmincpontos intézkedési csomagot fogadott el a Fico-kabinet a krízis mérséklése érdekében, miközben a korábban 2009-re prognosztizált 6,5 százalékos gazdasági növekedést 4,5 százalékra módosították. Ficoék azt is bejelentették, hogy nem állnak le az állami beruházások, és a deficit sem fog nőni. Az elfogadott kormányzati intézkedéseknek három főcsapása van: lendületben maradnak az infrastrukturális fejlesztések, az állami Szlovák Kezes- és Fejlesztési Bank (SZRB) a kis-és középvállalkozásokat kedvező feltételű hitelekkel, illetve könnyen elérhető uniós forrásokkal segíti. A harmadik irány, ami kirajzolódni látszik az intézkedésrengetegből, hogy a kormány kordában tartja az energiaárakat. Fico továbbá azt is kijelentette, hogy a jövő évi költségvetés-tervezetet nem kell átdolgozni, valamint hogy az adók és elvonás 2009-ben sem fognak nőni.

A beruházások valóban folytatódni látszanak, ugyanis december 12-én jelentette be a pozsonyi repülőtér, hogy 86 millió eurós költségvetéssel kibővítik és korszerűsítik a létesítményt. A munka december 16-án kezdődik és két szakaszban 2010 februárjáig tart. A szlovák pénzügyminisztérium a pozsonyi nemzetközi repülőtér korszerűsítésére és kibővítésére 96,26 millió eurós költségvetési tervet hagyott jóvá. Ebből 69,71 millió eurót az állami költségvetés finanszírozna, míg 26,55 millió eurót a repülőtér banki kölcsönökből saját maga biztosítana.

A Moody’s szerint is gyengélkedik

A Moody’s november végén közzétett éves ország-jelentésében azt írja, hogy „Szlovákia korábbi reformlendülete egyértelműen kifulladóban van”. A hitelminősítő az általa alkalmazott besorolási rendszerben a szlovák kormány pénzügy erejét „nagyon magas” kategóriába, az intézményi rendszer erejét pedig „magas” szintre sorolta. A nemzetközi hitelminősítő ugyanakkor azt is ’nehezményezi’, hogy Fico gyakorlatilag leállított a privatizációt, és a szlovák kormány nem hajlandó stratégiai fontossággal bíró vállalatok magánosítására, valamint hogy nem vesz vissza az állam jelentős gazdasági szerepéből. Azt is kiemeli a Moody’s, hogy ha a szlovák autóipart megrázza a válság, az jelentős mértékben rontani fogja az ország külső fizetési helyzetét. Azt azonban a hitelminősítő is elismeri, hogy ugyan 2009-ben a szlovák gazdaság növekedési üteme a 6 százalék körüli potenciál alá süllyed, a tátrai tigris még így is Európa egyik leggyorsabban fejlődő nemzetgazdasága lesz.

Szerencse kell?

Arra a kérdésre, hogy Szlovákia miért is tudta végrehajtani az életbevágóan fontos, és az euróbevezetéshez elengedhetetlen szerkezeti reformokat, amelyek aztán az átlagon felüli szlovák növekedéshez vezettek, ami most a válság negatív hatásainak jelentős mérséklésére is lehetőséget ad, Ódor többek között ezt válaszolta: „… az emberek úgy látták, hogy ha ennyire le vagyunk maradva, akkor nincs más választás. De erre a kérdésre nincs igazán jó válaszunk, pedig mi is gondolkodtunk már rajta. Általában a szerencsére szoktunk hivatkozni.”