Megpuhították a tárcák a Pénzügyminisztériumot

Két sikertelen próbálkozás után a Pénzügyminisztérium ismét nekifut, és végre be kívánja terjeszteni a parlament elé az úgynevezett státusztörvényt, amely a négy elemből álló államháztartási reform egyik része - derül ki az Index birtokába került dokumentumokból.

Mint beszámoltunk róla, a törvény gazdájának számító pénzügyi tárca tavaly több körben is egyeztetett az összes minisztériummal, kevés eredménnyel. A tárcák ugyanis - sokszor csupán időhúzási szándékkal kifogásokkal előállva, de mellé megoldási javaslatot nem mellékelve - fúrták az állami intézmények gazdálkodásában, feladatellátásában rendet vágó jogszabály tervezetét. Ezzel meghiúsították előbb azt, hogy 2007 tavaszán megszülessen a törvény, majd pedig azt, hogy akkor ősszel bólintson rá az Országgyűlés a jogszabályra. Pedig a kormány tavalyi törvényalkotási programjában mindkétszer szerepelt a státusztörvény törvényi szintre emelésének terve.

Ilyen előzmények után nincs garancia arra, hogy most végre sikerülne dőlőre jutnia a PM-nek a társminisztériumokkal, még akkor sem, ha nemrég Veres János pénzügyminiszter utalást tett a státusztörvény keresztülvitelére. (A tárcavezető ezt már korábban is megtette, ám - mint említettük - nem járt sikerrel.) Mindenesetre a József nádor téren átdolgozták a tervezetet, több ponton puhítottak az eredeti verzión, figyelembe véve a múlt évi megbeszélések tapasztalatait, és ismét konzultációkat tartanak az államigazgatási szervekkel.

Ez lenne az értelme

Néhány mondatba sűrítve a státustörvény arról szól, hogy részletekben menően szabályoznák a közfeladat-ellátás folyamatát. Előírások vonatkoznának a közfeladatot ellátó költségvetési szerv jogállására, alapítására és megszüntetésére, valamint arra, hogy a jövőben meg kellene indokolni, az adott intézmény mire kívánja elkölteni az adóforintokat. Meg kellene tervezni a megvalósítás folyamatát, a teljesítményt pedig mérni kellene, arról be kellene számolni. Egy minisztérium felügyelete alá tartozó intézménynél például a minisztériummal egyeztetve feladatellátási tervet kellene készíteni. Azt mind a feladatellátás során, mind év végeztével, az eredmény kiértékelése során számon lehetne kérni. Ez egyrészt átláthatóbbá tenné az államháztartást a mai állapothoz képest, másrészt pedig a felelősségre vonhatóvá tenné a feladatellátási tervet be nem tartó vezetőket.

A törvénytervezet értelmében a jövőben nem lenne magától értetődő, hogy egy idén működő állami intézmény jövőre is fennmarad. Az adott közfeladat ellátásáért versenyezhetnének az állami szervek, így az eddig a feladatot ellátó szervezetre megszüntetés vár, ha valaki elnyeri előle a megrendelést.

A jelenlegitől alaposan eltérő új szabályoktól, helyzettől azt remélik a PM-ben, hogy sikerül gátat szabni a pazarlásnak, végrehajtható költségvetés készül, a szolgáltatások pedig finanszírozhatóak lesznek, a folyamat egésze átláthatóvá válik.

Puhítás itt...

Nos, az alapcélok változatlanok, ám a törvénytervezet szövege több ponton is módosult. A szaktárca eredeti szándéka alapján már tavaly szeptember 1-jével - és azt követően szakaszosan - lépett volna hatályba a jogszabály. A nyilvánvaló csúszás miatt a mostani dokumentumban már 2008. július 1-jei hatálybalépési időpont szerepel, illetve az államháztartási törvényt kiegészítő új fejezet 2009 elején lépne életbe.

A tavalyi egyeztetéseken már úgy tűnt, sikerül konszenzusra jutniuk a minisztériumoknak a törvény egyik kardinális pontjában. A jelenlegi állapot hiányosságát kiküszöbölve végre definiálnák, hogy mi minősül közfeladatnak, hiszen az egész jogszabály arra épül, hogy rendelkezzen a közfeladat-ellátás mikéntjéről. A tárcák többsége nem szerette volna, ha az alkotmányból vezetnék le a közfeladatot. Helyette azt a változatot támogatták, miszerint a közfeladat a törvényben, kormányrendeletben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott, közérdeket szolgáló, az államháztartás körébe tartozó feladat lenne.

Szívük szerint azonban még kevesebb megkötést akartak, vágyaik szerint közfeladatot miniszteri rendelettel vagy más jogi aktussal is meg lehetne határozni. Ezzel azt akarták, hogy maguk találjanak ki feladatot, amire pénzt igényelnek a mindenkori büdzséből. Ez éppen a törvénynek azt a pontját nullázná le, amelynek célja a közfeladatok körének korlátozása és a kiadások kordában tartása.

Időközben aztán Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter, akkor még az államreform-bizottság alelnöke irányítása alatt összeírták az állami feladatokat (közel 2800-at számoltak meg). A cél az volt, hogy az összegyűjtés után a kormány szelektálhasson és eldönthesse, hogy mi legyen a jövőben állami - ha úgy tetszik - közfeladat.

Ezért, no meg a tavalyi egyeztetések fejleményét alapul véve kissé érthetetlen, hogy miért kíván visszalépni a szigorból a PM a közfeladat fogalmának ügyében. A mostani tervezet minden, jogszabályban meghatározott és az adott intézmény alapító okiratában rögzített állami vagy önkormányzati feladatot közfeladatnak titulálja, vagyis például akár egy miniszteri rendelettel is lehet majd létrehozni közfeladatot.

... és puhítás ott

A puhítás jeleit lehet felfedezni annál a pontnál is, amely a költségvetési szerv (csak ebben a formában lehetne ellátni közfeladatot a jövőben az állami szférában) vezetőjére vonatkozó követelményeket határozza meg. Az eredeti szöveg a felsőoktatási intézményeknél is a vezetőnek pénzügyi-gazdálkodási szakképesítéssel kellene rendelkeznie, enélkül nem lehetne kinevezni valakit főigazgatónak, rektornak. Ez azonban azt eredményezné, hogy a mai rektorok, főigazgatók nem újrázhatnának, mivel a jelenlegi felsőoktatási intézményvezetők 94 (!) százaléka nem rendelkezik a követelménnyel, pénzügyi vagy gazdálkodási szakképesítéssel.

A mostani változat már nem írja ezt elő tételesen, csak utal arra, hogy a vezetőnek a költségvetési szerv besorolásától függően külön jogszabályban előírt szakmai, pénzügyi-gazdasági, vezetési-szervezési végzettséggel kell bírnia. Vagyis ha a majdani utalással érintett jogszabály nem írja elő, akkor egy rektornak nem kell pénzügyi-gazdálkodási szakképesítéssel rendelkeznie.

Amíg a fentiek hibájaként róhatók fel a módosított tervezetnek, előnyeként lehet megemlíteni, hogy beemeli a közfeladat-ellátás követelményei közé a gazdaságosságot, eredményességet, hatékonyságot. A költségvetési szervnek működése során ezeket be kell tartania - a viszonyítási pont pedig a feladatellátási vagy teljesítményterve lesz -, ha ezt nem teszi, akkor a vezetőnek útilaput köthetnek a talpa alá.