Nem jött be a szlovén euró

2007 látszólag nagyon kedvezően indult Szlovénia számára. Az euró bevezetése önmagában is óriási nemzetgazdasági és gazdaságpolitikai siker volt. A kedvező nemzetközi környezet hatására az éves GDP-növekedésre vonatkozó várakozások 6,5 százalék körül mozogtak. Az inflációs várakozások 2,7 százalékos árdrágulást jeleztek előre. E kellemes üzleti környezetben a kormányzat még arra is látott mozgásteret, hogy jelentős adóteher csökkentési folyamatot indítson el, ami érinti a személyi jövedelemadót, illetve 2006 és 2010 között fokozatos kulcscsökkentéssel a társasági adót, amelyet 30-ról 20 százalékig mérsékelnek. Ezen kívül elindították a munkaadói és munkavállalói bérjárulékok teljes leépítését és megszűntetését célzó járulékcsökkentést.

2007 júliusától azonban az előző év azonos időszakához viszonyított infláció elkezdett fokozatosan felfele kúszni, majd szeptemberről októberre hirtelen 3,5 százalékról 5,1 százalékra ugrott, ami az év végére már elérte az 5,8 százalékot is, azaz a januári várakozásokhoz képest több mint kétszeres lett az árdrágulás üteme. A gazdasági növekedés 4,6 százalékra lassult a várakozástól jócskán elmaradva, ami azt jelenti, hogy megfordult a gyorsuló növekedési trend, hiszen 2006-ban még 5,8 százalék volt az ütem, 2008-ra pedig már csak 4,1 százalék a legfrissebb várakozás.

Betettek a nyersanyagárak

Elsődlegesen persze a világpiaci energia-, ruhaipari és élelmiszer-árdrágulás emelte jelentősen a szlovén inflációt, akárcsak a világ többi országában. Azonban az euró-zóna többi tagállamával összevetve Szlovéniában az említett ársokk jóval erősebben éreztette hatását, hiszen a 13 tagállam átlagos árnövekedési üteme 2,6% volt a már említett 5,8 százalékos szlovén adattal szemben. A jelentős eltérésnek strukturális okai vannak.

Az euró bevezetésnek egyik lényegi eleme, hogy a monetáris politika az Európai Központi Bank döntései szerint alakul. Csakhogy így a jegybanki kamatdöntések a teljes euró-zónabeli árstabilitást és növekedést veszik figyelembe, amelynek megfelel a 2007 végi 4 százalékos alapkamat, de ha csak a szlovén inflációt tekintjük, rögtön észrevehető, hogy a felgyorsult árnövekedés mellett 2007 októberétől negatív reálkamat alakult ki. Ez ugyan ösztönzőleg hat a fogyasztási és beruházási hiteligények bővülésére, Szlovénia esetében azonban ez elsősorban az importfogyasztáson keresztül kerül felhasználásra. Az importfogyasztás GDP-re gyakorolt negatív hatását tovább erősíti, hogy az export növekedési üteme elmarad a behozatalétól, ami az euró elmúlt egy éves erősödéséből következik.

A kamatdöntésekre és a pénzkínálatra vonatkozó nemzeti monetáris hatáskör híján két másik nemzetgazdasági területen lehetne megfékezni az inflációt: költségvetési megszorítással és/vagy reálbércsökkenéssel. Jelenleg Szlovéniában egyikhez sem adottak a feltételek. A politikai ciklus nem kedvez a fiskális fegyelemnek, ugyanis a kormányzat nem fog visszalépni a munkaerőköltségre és profitra terhelt adók könnyítésének programjában és a költségvetési kiadások visszafogása sem várható, legalábbis 2008 végéig, amíg az országgyűlési választások le nem zajlanak. A 2008-as deficit célt is növelték, noha inkább 0,5 százalék és 1 százalék közötti GDP arányos költségvetési többlet felhalmozására, azaz jövedelem-elvonásra volna szükség, hogy költségvetési oldalról kompenzálják az inflációs nyomást.

A munkavállalók bérkövetelései is inkább az árstabilitás ellen dolgoznak Szlovéniában. A 4,8 százalékos 2007-es reálbér-növekedés és a foglalkoztatottság bővülése mellett is további béremelést követelő általános sztrájkhelyzet alakult ki novemberben. Ez persze köszönhető annak is, hogy kifáradt a GDP növekedést tartósan alulmúló reálbér-növekedésre vonatkozó évtizedes társadalmi konszenzus.

Egyszer szép volt, de...

Szlovénia képes volt teljesíteni a maastrichti konvergencia-kritériumokat 2005 végére olyan nemzetközi gazdasági környezetben, amely az aktuális világgazdasági növekedési ciklus csúcsa felé haladt. Azonban amint a világgazdaság lassuló pályára állt, és 2007 közepétől kezdve az alapvető világpiaci nyersanyagárak növekedése újra felgyorsult, az ársokk azonnal felfedte a szlovén gazdaság szerkezeti gyengeségeit, amelyeket még az euró bevezetése előtt könnyebb lett volna kiküszöbölni. A teljes euró-zóna árstabilitásának fenntartása érdekében megfelelő közösségi monetáris fegyelem nem elegendő a szlovén gazdaság esetében, amit jelenlegi állapotában nem képes helyettesíteni sem a nemzeti költségvetési politika, sem a munkaerőpiaci béralkalmazkodás.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!