Túltámogatja az állam a gazdaságot

Az EU-ban Málta után Magyarországon adja a legtöbb pénzügyi támogatást az állam a gazdasági szféra szereplőinek a GDP arányában. Egyebek mellett ez derül ki az Európai Bizottság által tegnap nyilvánosságra hozott szubvenciós eredményjelző legújabb kiadásából. Eszerint hazánkban az üzleti szféra 1,6 milliárd eurónyi állami támogatásnak örvendhetett 2005-ben, ez a GDP 1,83 százaléka.

A számot ráadásul a vasúti közlekedésre fordított támogatások nélkül számolták ki a brüsszeli korifeusok. Ennél magasabb aránynyal csak a parányi Máltának kell szégyenkeznie (3,16 százalék), térségünk országaiban azonban mindenütt 1 százalék alatt marad ez a mutató.

Gyorsuló támogatásnövekvés

Ráadásul Magyarországon még emelkedik is a szubvenciók aránya, legalábbis a bizottság korábbi összesítései fényében: 2004-ben még csak 1,3 százalékos volt a magyar adat, 2000-ben pedig 1,2 százalék. A számok abszolút értékben még nagyobb emelkedést tükröznek: 2000-ben még csak 753,4 millió eurónyi támogatást adott a magyar állam a versenyszférának, tavaly már ennek bő kétszeresét.

Az EU egészében minimális mértékben ugyan, de csökkent a szubvenciók összege, a tavalyelőtti 64,8 milliárd euróról 63,7 milliárdra. Neelie Kroes versenyügyi biztos a csökkenés lassúsága miatt csalódottságának adott hangot, de kiemelte, hogy lényegesen javult a szubvenciók szerkezete.

Ma már a tagállamok zöme a szubvenciók több mint 90 százalékát különféle horizontális célok (például a kutatás-fejlesztési tevékenység támogatása vagy a környezetvédelem segítése) mentén osztja szét, ez a tapasztalatok szerint jobban hasznosul, és kevésbé versenytorzító hatású, mint az egyes cégeknek közvetlenül, „személyre szabottan” adott támogatások. Ez utóbbi főleg a szénbányászatnak adott támogatások csökkentésének, illetve a környezetvédelmi és k+f tevékenységet bátorító adókedvezmények terjedésének köszönhető.

Uniószerte sok a személyre szabott támogatás

Ennek dacára még mindig túl soknak találja a bizottság a személyre szabott támogatást. Különösen azokkal a szerkezetátalakítási és szanálási szubvenciókkal van gondja, amelyek előzetes engedélyét meg sem várva folyósítanak a tagállamok. Az ilyen segélyek törvénytelenek – hangsúlyozza a bizottság. Kroes azt is megígérte, hogy Brüsszel ezentúl szigorúan alkalmazza a szerkezetátalakítás és pénzügyi nehézségek esetén nyújtott szubvenciók folyósítására kidolgozott irányelveit.

A legtöbb problémát az időről időre a csőd szélére kerülő nagyvállalatok ismételt megsegítése jelenti. A bizottság az említett irányelvek 2004-es átalakításakor már kilátásba helyezte, hogy ezentúl nem tűri el, ha egy egyszer már szerkezetátalakítási segítségben részesített nagyvállalatnak tíz éven belül ismét a hóna alá nyúlnak, mert az adófizetők pénzének ilyen pocsékolását semmiféle munkahely-megtartási vagy hasonló szociális szólammal nem lehet indokolni: elvégre aligha tekinthető hosszú távon is fenntartható munkahelynek az, amelyet néhány évente újra és újra pénzügyi injekciókkal kell megmenteni.

A szerkezetátalakítási vagy szanálási céllal adott egyedi állami támogatások, pénzügyi mentőövek főleg a nagy tagállamokra jellemzőek, és náluk is néhány kiugróan sokba kerülő ügylet viszi el a pénzek zömét. Ilyen volt például az utóbbi években Németországban a Bankgesellschaft Berlin megmentése, Franciaországban az Alstom és a Bull talpra állítása, Nagy-Britanniában a British Energyé, Spanyolországban egyes hajógyáraké, Olaszországban pedig az Alitalia légitársaságé.

A németeké a pénz egyharmada

Természetesen a kifizetett szubvenciók abszolút nagyságát tekintve is a nagy tagállamok állnak az élen. A legtöbb segélyt tavaly Németország folyósította, 20 milliárd eurót (a teljes uniós összeg csaknem egyharmadát). Kevésbé bőkezű volt a francia állam 10 milliárd eurónyi támogatással, míg a brit kormány továbbra is a legkevésbé avatkozik be ilyen eszközökkel a versenybe a nagy tagállamok között: London mindössze 5 milliárd eurónyi szubvenciót fizetett az adófizetők pénzéből a versenyszférának.

Nálunk az agrárium a fő kedvezményezett

Magyarországon a bizottsági összesítés szerint tavaly 421 millió eurónyi állami támogatás ment a vasútnak. Az ezen felül nyújtott támogatásnak (1,6 milliárd euró) aránytalanul nagy része, 35 százaléka jutott a mezőgazdaságnak, a többi tagállam átlagában csak 26 százalék ez az arány.

A szénbányászat szubvencionálására hazánk 38 millió eurót költött tavaly. A teljes magyar állami támogatás 48 százaléka a feldolgozóiparnak adott szektorális segély volt Magyarországon (ez egyébként 97 százalék a GDP arányában hazánknál egyedül több segélyt nyújtó Máltán, ami egy nagy egyedi tétel következménye).

A hazai segélyek 28 százaléka pedig területfejlesztésre ment, horizontális jelleggel. A kutatás-fejlesztés segítését célozta a magyarországi támogatások 5 százaléka, a kis- és középvállalkozások segélyezését pedig 4 százalék.