Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
Túl van Magyarország minden idők legnagyobb gázkrízisén, de egyetlen köbcenti gázt se használt fel az ország a 150 milliárdért felépített, és évente több mint 10 milliárdért fenntartott gáztárolójából. Hivatalosan csak 2009 utolsó napján lesz kész, de működési engedélye már van, valamennyi gázt lehetett volna vételezni belőle. A gázkorlátozás miatt kárt szenvedettek azon háborognak, hogy miért nem élt a lehetőséggel az ország. Mások pedig azt nem értik, hogy ha az eddigi legnagyobb gázválságot kihúztuk nélküle, akkor miért volt szükség megépítésére, és miért kell 33 évig fizetni működtetését. A tároló megnyitásáért felelős cég vezetője szerint szerencse, hogy nem kellett hozzányúlni, mert az nagyobb bajok idejére készült.
Rendelet volt, a nyitás elmaradt
Molnár Csaba energetikai miniszter január 7-én kelt rendeletével engedélyezte a stratégiai tároló megnyitását. Az 1,2 milliárd köbméteres kapacitásúra tervezett szőregi tárolóban ekkor már 500 millió köbméter gáz volt. Azokban a napokban 60-68 millió köbméter között volt az ország napi gázfogyasztása. Mivel 6-án kiderült, hogy egyik Magyarországra érkező vezetéken (kettő van, az egyik Ukrajna, a másik Ausztria felől hoz egyaránt orosz gázt) sem érkezik gáz az országba, 6-án este elrendelték a legnagyobb fogyasztók korlátozását. Másnap reggel már II-es szintű volt a korlátozás, vagyis az óránként 500 köbméternél többet fogyasztó cégek sem használhattak gázt. Ezt 8-án feloldották, és maradt a legnagyobb, óránként 2500 köbméter feletti nagyfogyasztók korlátozása (ezek jórészt erőművek).
A korlátozások összesen több milliárd forint kárt okoztak. Voltak cégek, amelyeknek át kellett állniuk a drágább olajra, de voltak iparágak (például a cserépipar) ahol teljesen le kellett állni. A stratégiai tároló megnyitása azonban elmaradt. Az erről döntő rendszerirányító, a magyar gázvezetékeket felügyelő, és a Mol csoporthoz tartozó Földgázszállító Zrt. úgy döntött, hogy nincs szükség rá. A Mol többségi tulajdonosa a stratégiai tárolónak is. Zsuga János, a Földgázszállító vezérigazgatója az Indexnek azt mondta, hogy a törvények szerint, megfelelően jártak el.
Amikor január 6-án délután elrendelték a nagyfogyasztók gázkorlátozását, akkor Molnár Csaba indoklása szerint a napi fogyasztás 68 millió köbméter volt, de csak 64 millió köbméter állt rendelkezésre. A stratégiai tárolóból naponta 3,6 millió köbmétert lehetett volna kiemelni, így ha megnyitják, alig keletkezett volna hiány, és talán korlátozásra sem lett volna szükség. Éppen ezért több, lapunknak nyilatkozó energetikai szakértő is értetlenkedve fogadta a döntést. Később sem nyílt meg a tároló, és ezért néhányan arra gyanakodtak, hogy a tároló esetleg csak papíron működik. Pletykák terjedtek a szakmában arról, hogy vizesedik, vagy rosszabbul áll a konstrukció, mint azt a miniszter hitte.
Zsuga János szerint mindez tévedés. A tároló kitárolási kapacitását és a 6-i hiányt összevetni nem lehet, mert nem lehetett előre megjósolni a másnapi fogyasztást. Elvben jóval több is lehetett volna, mint 6-án, és akkor a stratégiai tároló bevetése sem lett volna elég. Ráadásul a stratégiai tárolóról szóló törvény előírja, hogy azt elsősorban a lakosság szükségleteinek enyhítésére lehet felhasználni. Ezért döntött úgy a rendszerirányító, hogy csak akkor nyitják meg ezt a készletet, ha már a lakossági felhasználást is korlátozni kellene.
A nyilatkozataikat csak név és titulus nélkül vállaló iparági vezetők szerint ez az érv vitatható. A stratégiai tároló mostani, 3,6 millió köbméter / nap kapacitása szinte semmit sem ért volna a lakosságnak, a háztartások ennek sokszorosát használják fel. (Ha a tárolót az év végére feltöltik, akkor már napi 20 millió köbmétert lehet kiszedni belőle.) Zsuga is elismerte az Indexnek, hogy a tároló lakosság előtti megnyitása inkább csak jelképes értékű lehetett volna. Ugyanakkor szerinte vésztartalékként így is jól jöhetett volna, ha a válság még tovább húzódik vagy baleset miatt valahol további kiesés keletkezik.
Kivenni még nem nagyon lehet
A Mol-tól azt is megtudtuk, hogy a stratégiai tárolóhoz még nem építették meg a kivételezésre alkalmas berendezéseket. Vagyis nem lehetett volna azonnal beindítani, legalább 24-36 órás szerelésre lett volna szükség, hogy egy működő mezőről ezeket a szerkezeteket odavigyék. (A tárolók lezárt, kiürült mezők helyén vannak, ezek nem mesterséges tartályok, hanem gázzal visszatöltött bányák.) Zsuga szerint ez túlzás, akár fél nap alatt is be lehetett volna indítani a tárolót. Ha szükség lett volna rá. (A tárolónak hivatalosan csak 2009 végére kell elkészülnie.)
Több energetikai iparban dolgozó, különböző cégeknél vezető tisztséget betöltő forrásunk azt kérdezte, hogy mikor máskor lett volna szükség a tároló megnyitására, ha nem akkor, amikor nem volt elég gáz az országban. Főleg annak fényében, hogy teljes összeomlás esetén a lakosságnak úgysem segített volna érdemben a tároló. „Valamilyen titokzatos okból nem akarták, vagy nem tudták megnyitni” – vélekedtek többen is. Információink szerint a minisztérium álláspontja az volt a válság előrehaladtával, hogy majd akkor nyissák meg, ha a lakosság is nélkülöz.
Korábban viszont Molnár Csaba mégiscsak aláírta a stratégiai tároló megnyitásáról szóló rendeletet, anélkül, hogy a lakosság nélkülözött volna. Ezért hiszik néhányan, hogy egy nem várt, titokzatos körülmény jöhetett közbe. A Molnár vezette tárca az Index kérdésére így indokolta a tároló megnyitásáról szóló felhatalmazást: "Ezzel a lépéssel a KHEM előzetesen megteremtette a lehetőségét annak, hogy a stratégiai biztonsági földgáztartalék szükség esetén azonnal betáplálható legyen a rendszerbe."
Kellett ez nekünk?
A „mikor ha nem most?” kérdés egy másik kérdést is megfogalmazott több szakemberben: ha minden idők eddigi legnagyobb krízisét kibírta az ország a stratégiai tároló nélkül, akkor egyáltalán mi szükség van rá? Az ország ellátását többé-kevésbé három héten keresztül biztosították a kereskedelmi tárolók, a nyugatról jövő import és a hazai kitermelés. Sőt, voltak napok, hogy – igaz, a szokásosnál enyhébb időjárásnak is köszönhetően – még külföldre is jutott.
A kérdés súlyát jelzi, hogy a stratégiai tároló nagyon drága. Megépítéséről 2006-ban döntött a parlament, az építkezést az ellenzék is támogatta. Abban az évben volt az első gázválság, ami akkor három nap alatt megoldódott. A tároló megépítését az akkor még Kóka János vezette gazdasági tárca kezdeményezte. A 150 milliárd forintos kivitelezést a Mol nyerte meg. A beruházásra létrehoztak egy projektcéget, amiben a Mol mellett 38 százalékos tulajdonos a Magyar Szénhidrogén Készletezők Szövetsége (MSZKSZ). A másik pályázó a német E.on volt, az a cég, amelyik korábban megvette a Mol mind az öt gáztárolóját, jelenleg ezek a kereskedelmi tárolók.
A megbízás nemcsak a tároló kialakítására vonatkozott, hanem 33 éves működtetésére is. Utóbbira vonatkozóan az E.on alacsonyabb árral pályázott, köbméterenként 8,30 forintért vállalta volna az éves tárolást, és ezt meglévő tárolói bővítésével oldotta volna meg. A Mol 10,5 forintért vállalta ugyanezt, a kiürülő szőregi gázmezője tárolóvá alakításával. A tárolási díj így évente 12,6 milliárd forint összesen. Viszont a Mol hiába kért többet, vállalta, hogy bevételeinek 30 százalékát az állam visszakapja, mint résztulajdonos, az MSZKSZ-en keresztül.
A Mol-nál érzékelhető az a vélemény, hogy csak az üzletről lemaradt E.on kelti a feszültséget a stratégiai tároló körül. Ezt azonban a cikk készítésekor nem így tapasztaltuk.
Az üzlet pedig még ennél is nagyobb. Tavaly nyáron arról is döntöttek, hogy épüljön a tárolóhoz egy 210 kilométeres vezeték, hogy könnyebb legyen feltölteni. Ennek ára 69 milliárd forint. Ezt szintén a Mol egyik cége, a Földgázszállító Zrt. építi.
A stratégiai tároló díját beépítették a gázárba. Jelenleg 131,9 forintba kerül egy köbméter gáz a lakosságnak. Ebből 60 fillér a stratégiai gáztároló fenntartására megy, és az összeg a tervek szerint júliusban megduplázódik.
Kiépítéssel, vezetékkel, készletezési díjjal és a belé töltött gázzal együtt a stratégiai tároló évtizedek alatt összesen körülbelül 500 milliárd forintba kerül. Az összeg nagyságát jól mutatja, hogy az IMF most azért kényszeríti még nagyobb spórolásra az államot, hogy idén 200 milliárdot sikerüljön megtakarítani.
Sokan fizetjük
A nagy fogyasztók, akiket idén korlátoztak, arra panaszkodnak, hogy miközben ők is fizetik a gáz árába épített stratégiai tárolóra szánt díjat, nem kaphattak a stratégiai készletből. Sőt, a törvény lakosságot előnyben részesítő rendelkezése szerint valószínűleg soha nem is kaphatnak belőle. Márpedig ez a cégek vezetőinek érvelése szerint teljesen abszurd: megfizettetnek velük egy biztosításra emlékeztető szolgáltatatást, amiért cserébe semmi se jár. Több erőmű, amely gázból áramot termel, most kénytelen volt átállni olajra, ami komoly bevétel kiesést jelentett. Miközben ők is fizetik a stratégiai tároló működtetését. Ezt ezért beépítik az áram árába, így lényegében a lakosság fizeti ki ezt is, anélkül, hogy valós szolgáltatás állna mögötte. Ezek az erőművek eddig hiába kérték a törvény megváltoztatását.
Egy jelentős erőműnél vezető beosztásban dolgozó forrásunk szerint jobb lett volna, ha a gázkrízistől tartó politikusok nem egy nagy tárolóba raknak rengeteg pénzt, hanem ugyanebből az összegből lépéseket tesznek a gázfüggőség csökkentésére. Magyarországon a háztartások közel 70-80 százaléka gázzal fűt, és az áramtermelésben is jelentős szerepe van a gázerőműveknek. Ráadásul az összes magyarországi gáz Oroszországból jön. A függőség oldásának egy példája a bécsi megoldás, ahol a város távfűtését a város hulladékának elégetéséből biztosítják.
Máshol ilyen nincs
Sehol máshol Európában nincs stratégiai gáztároló, ez tulajdonképpen magyar találmány. A kereskedelmi cégek szerint fölöslegesek, mert ők is képesek megoldani a válságokat. A mostani krízis kapcsán erre figyelmeztet a GSE (Gas Storage Europe - Európai Gáztárolók) nevű nemzetközi szervezet ajánlása is. (A szervezet tagja az E.on magyarországi tárolóit felügyelő cég, és a stratégiai tárolót birtokló Mol-MSZKSZ közös cége, az MMBF is.) A nemzetközi szövetség szerint a kereskedelmi tárolók mellett nem kifizetődő kifejezetten stratégiai célú tárolókat építeni.
A Mol vezetői viszont úgy vélik, hogy attól hogy máshol nincs ilyen, nekünk még nagyon jól jöhet. Például egy még hosszabb gázkrízis esetén. Szerintük ha 20 évente csak egy nagy válság van, már megérte.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
