2009: magyar urán hasad?

"Úgy tűnik, hogy igen, az új, modern technológiával érdemes lesz itt bányászni" – válaszol Barabás András, a Wildehorse magyarországi vezetője a talán legfontosabb kérdésre. Arra, hogy nyereségesen ki lehet-e termelni a mecseki uránt, azaz újrakezdődik az uránbányászat hazánkban. Az ausztrál cég azt tervezi, hogy már első fázisban 2,5 millió dollárt költ a magyarországi kutatásokra, és ha eredménnyel járnak, akár 10 milliárd forintos beruházást is jelenthet a magyar uránkincs kitermelése.

Persze most még inkább csak az archív adatokra, az 1980-as évek próbafúrásainak eredményeire támaszkodhat az ausztrál cég. Az előzetes vizsgálatok után a múlt hét végén kezdték meg a próbafúrásokat Bátaszéktől nyugat-délnyugatra, egy öt-hat négyzetkilométeres területen.

Próbafúrások a dombokon

Az uránércet több helyen is kutatják, mi az egyik dombtetőn megkezdett helyszínt nézhetjük meg. Bátaszékről terepjáróval indulunk el, a körülbelül öt kilométeres útszakaszra kell is a strapabíró jármű, mert bár jó darabon szilárd burkolatú út vezet a dombok közt, az egykor szebb napokat látott termelőgazdasági utat az éppen épülő autópálya munkagépei jó pár helyen megroppantották. Körülbelül húsz perc zötykölődés után szállunk ki egy szürke festékpikkelyeket vedlő lakókocsi mellett.

A meglehetősen gyér erdősávban - nem is erdősáv, inkább szúrós, marasztaló vadszederindákkal átszőtt ritkás bozótos, csenevész növendékfákkal - közepes hangerővel zúg, zakatol a fúró, egy ősrégi Tatra vázára szerelt körülbelül 8-10 méter magas szerkezet. Kicsit odébb vascsövek hevernek számozott halomban, ezekből áll össze a mélybe tartó fúrócső.

A gépet egy munkás kezeli, az idősebb szakember keze alá két fiatal srác dolgozik, szabályos időközönként beszerelik az újabb csőszakaszt, és felügyelik a monoton forgó vasat. A szerkezettől két méterre egy mély gödörbe, illetve az abban lévő tartályokba két csövön át iszapos víz ömlik, a zagy a kutatófuratból kimosott agyagos földet viszi magával. A kutatófúrás tulajdonképpen ennyi, a pár tíz négyzetméternyi területen semmi extra felszerelés, vagy technológia nem mutatja, hogy milyen különleges munka előkészítése folyik itt.

Ezekben a napokban összesen négy ilyen próbafúrást végeznek a bátaszéki dombokon, a munkálatoknak most a felénél tartanak. A második fúráson járunk, itt nagyjából 220-240 méterre megy le a fúrófej, ami hatméteres elemekből összeállított fúrócsövet juttat a mélybe. Ha a mostani, első eredmények biztatóak, akkor május-júniusban jönnek a "komolyabb" fúrások, és ha azok is sikerrel kecsegtetnek, akkor elkezdik a kitermelés előkészítését. Maga a bányászati tevékenység a legoptimistább forgatókönyv szerint várhatóan 2009 másodk felében kezdődik el. Ugyancsak jövőre várható a pécsi területen a kutatások elkezdése.

Pénzt fialtat a vadló

A kutatás első fázisát a pécsi térségben be is fejezte az ausztrál cég. Az ennek eredményét összegző tanulmány szerint ott évi 1,2 millió tonnás kitermelés várható, és ha ezt a célt tudják teljesíteni, akkor egy tonna uránérc kitermelése 64-73 dollár között lenne, a beruházásra ott 380-430 millió dollárt kellene költeni. A tanulmány úgy kalkulál, hogy a bánya megnyitásához a baranyai megyeszékhely térségében a bátaszékinél több idő, akár 5 év is kellhet.

A bátaszéki uránérc a jelenlegi adatok szerint 0,01-0,07 százalékban tartalmaz uránt, emellett Pécs térségében – szintén korábbi adatok szerint – van még 11 450 tonnányi, 0,082 százalékos átlagminőségű fémurán is. Annak ellenére, hogy az a sűrűbb, annak a kitermelése kétségesebb: az ugyanis olyan mélyen található, hogy csak a hagyományos módszerrel, aknákkal, vájatokkal, fúrással lehetne kitermelni.

A Bátaszéken esetleg alkalmazható új technológia viszont inkább az olajbányászatra emlékeztet: csöveket fúrnak le a mélybe – ezek száma akár százas nagyságrendű is lehet –, és széndixoddal dúsított vízzel hozzák felszínre az ércet. Ezt a folyadékot egy központi feldolgozóban átvezetik egy ioncserélő gyantán, amely az oldatból megköti az uránt, és a tiszta folyadékot visszajuttatja a talajba.

Ezzel a módszerrel olcsón lehet kitermelni az uránt, ami az elmúlt években egyébként is kurrens termékké vált. Csak az ausztrál tőzsdén nagyjából 150 olyan cég van bejegyezve – köztük a Wildehorse –, amely a tőkéjét az uránpiacon akarja fialtatni. Nem is csoda: egy font (az nagyjából fél kilónak felel meg) uránérc tavaly nyáron 130 dollárba is került, de még most is 80 dollár körül van (ez ugye kilónként 260 és 160 dollárt jelent).

Ez azért fontos, mert annak idején, amikor a mecseki uránbányászatot megszüntették, 60 dollárnál nem volt magasabban az urán kilónkénti ára, viszont a kitermelés költségeit nem sikerült a kilónkénti 65 dollár alá vinni; jellemzően 100 dollár körül volt. Most tehát a régi, drágább kitermelési móddal is nyereségesen lehetne felhozni az uránt – feltéve, hogy van annyi mennyiségű és minőségű érc a mélyben, mint amennyit a kutatók feltételeznek.

Húsz év

A technológia a hetvenes évektől működik, és a hozzáértők szerint több szempontból is környezetkímélő. Egyfelől a sugárzó anyagok, például a rádium, nem jönnek a felszínre; míg az urán önmagában nem sugároz, annak sárga porát bárki megfoghatja, mondja Barabás András. Ez a legkevésbé veszélyes kitermelési mód, csak arra kell odafigyelni, hogy a még meg nem tisztított oldat ne kerüljön ki a zárt, automatizált rendszerből.

Az eljárás modernebb, gépesítettebb, mint a Mecsekben korábban alkalmazott technológiák voltak, de ennek ellenére a bányászat mindig munkaerőigényes folyamat marad, mondja a Wildhorse magyarországi vezetője. Igaz, nem bányász szakmunkásokra lesz szükség – azokra persze hiába is lenne, már a mecseki kitermelés utolsó éveiben is román és ukrán vájárokat kellett "importálnunk" –, hanem karbantartókra, csomagolókra, biztonsági munkásokra, sofőrökre.

Utóbbi különösen fontos, hiszen a majdan kitermelt uránércet – amely bányászása a feltárt mennyiségtől függően akár 20 évig is eltarthat – az előzetes feldolgozás után tovább kell szállítani. Csak ezután jön még a munka java: a kétféle uránizotópot ketté kell választani, mert a nukleáris iparban csak a 235-ös izotópot tudják hasznosítani, a 238-asat nem, majd dúsítani kell. Az izotópok szétválasztása a különösen költséges feladat, a németek is ebbe buktak bele a második világháborúban, amikor atombombát akartak csinálni, ad egy tudomány- és hadtörténeti kitekintést Barabás András.

A dúsítás még bonyolultabb feladat, ezt a világon talán öt-hat országban csinálják, az USA-ban, az oroszoknál, a franciáknál, Kanadában, sorolja a cégvezető. És Iránban, tesszük hozzá némi éllel, hiszen az urán árának megugrása nem független a világpolitikai eseményektől, a katonai célú alkalmazástól (vagy legalábbis az arról szóló hírektől).

A magyar urán viszont minden bizonnyal békés célokat szolgál majd, már csak azért is, mert az EU-ban a villamosenergia 32 százaléka származik már most is atomerőművekből – ez az arány hasonló hazánkban is. Ráadásul jelenleg is nyolc európai ország – hét EU-tag és Svájc – készül atomenergetikai fejlesztésekre. Néhány év múlva így talán már az uniós atomreaktorokban is magyar urán hasad.