Nyaraljon hányás nélkül!

Cikksorozatunk első részében az olcsóbb hazai és külföldi utakkal, a másodikban pedig a százezer forintnál drágább, a luxus, valamint a last minute nyaralásokkal foglalkoztunk. A jelenlegi cikk abban segít, hogyan úszhatja meg, hogy mindezt elszúrja valami bosszantó apróság.

Kilátás a...mire?

Mindenek előtt alaposan tájékozódnunk kell az itthoni irodában a részletekről, ugyanakkor fontos, hogy felírjuk az iroda telefonszámát arra az esetre, ha valami nem felelne meg a várakozásainknak. Persze vannak előre nem biztosítható szolgáltatások. Előfordulhat például, hogy a helyszínen nem feltétlenül azt a szobát fogjuk megkapni, amelyiket otthon a katalógusból kinéztünk magunknak.

Természetesen ha felárat fizettünk a tengerparti szobáért, nem kell majd nyaralás közben a trafóházzal szemeznünk, más esetben azonban esetleges, hogy a szállodában hova kapunk szobát, bárhol is fizettünk be az útra - tudtuk meg Hajducsi Tamástól, a Kartago Tours értékesítési asszisztensétől. A szállodaszobákat délig kell elhagyni, ha lefizetjük a portást esetleg maradhatunk tovább. Beköltözni legkorábban délután kettőkor lehet, így ha már reggeli órákban a szállóba érkezünk, megeshet, hogy egy jó fél napot kell eltöltenünk az út porától mocskosan, lesajnáló tekintetek kereszttüzében.

Repkednek

Az egyre zsúfoltabb légifolyosók miatt fel kell készülni arra, hogy a gépek csúszhatnak, ez az utóbbi időben mind gyakrabban előfordul. A fapados, átszállásos repülés rejti magában a legkomolyabb kockázatokat, hiszen ha lekéssük a csatlakozásunkat, akkor ott maradunk, és vásárolhatunk újabb repülőjegyeket, a diszkont-légitársaságok ugyanis beismerten nem foglalkoznak ilyen jellegű problémákkal.

Sajnos fel kell készülni arra is, hogy az indulást és az érkezést a lehető legkellemetlenebb időpontokra sikerül pozícionálni, így előfordulhat, hogy hajnali háromkor kell kelnünk, hogy elérjük a gépünket, vagy hogy már rég megérkeztünk a szállásunkra, amikor odakint még csak nem is pitymallik. Senki ne vigyen magával a gépre semmiféle szúróeszközt, mert a biztonságiak lenyúlják. Persze megígérik, hogy a csomagtérben utánunk küldik, pedig nem is. A Kartago Tours szerint ha a poggyászunk sérül, azt a reptéren egyből jelezni kell, a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett.

Vegyen vizet!

Érdemes figyelni arra, hogy a déli államok lakói nem isszák meg a vezetékes vizet, ne tegyük hát mi sem. Vásárolhatunk ásványvizet a szállodában is, vagy ugyanazt negyedannyiért a boltokban. Különösen fontos ez az arab és afrikai országokban, ám ezeknél jó eséllyel minden biztonsági intézkedés ellenére is összejön egy rendes hasmenés, vagy egy kiadós hányás, mindenki vigyen hát magával gyógyszereket.

Sokan persze inkább a tömény szeszesitalokra esküsznek, gyomorfertőtlenítő hatásuk valóban bizonyított. Hajducsi Tamás, a Kartago Tours értékesítési asszisztense elmondta, hogy elő- és utószezonban a kevés vendégre való tekintettel a szolgáltatások közül ez-az szünetelhet, ez az olcsóbb utazás kockázata.

Biztosítás

Fontos kérdés a biztosítás. Köthető csomagra, balesetre, betegségre. Bár az utasbiztosítás fontossága nem csökkent az Unió határain kívül, csatlakozásunk óta elvileg lehetőségünk van a tagállamok egészségügyi rendszerének kedvezményes igénybevételére, biztosítás nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy innentől kezdve akármilyen bajunk van, csak bemegyünk az első utunkba eső európai korházba, és ott ingyenesen kikezelnek minket.

A könnyítés lényege, hogy az E-111-es nyomtatvány beszerzése után (mely a hazai egészségügyi pénztárakban található) már valamivel nyugodtabban utazhatunk az unió határain belül, hiszen ha valami bajunk esik, akkor betérve a megfelelő korházba (mert nem mindegyikben használható a nyomtatvány) az ott élő állampolgárokkal azonos elbánásban részesülünk. Tehát ha a helybéli fizet, akkor mi is fizetünk, a tarifákat pedig garantáltan nem a magyar pénztárcákhoz méretezték.

Önbevallás

Egy orvosi vizitért, kezelésért tíz-húsz eurót kérnek el a tagállamokban, ugyanennyi a korházak napidíja, illetve egyes államokban (például Nagy-Britanniában és Franciaországban) a receptekért is fizetni kell. Ezért a biztosítótársaságok (nyílván) továbbra is az utasbiztosítások megkötésére biztatják az utasokat, és a naponta pár száz forintos biztosítási díj valóban nem kidobott pénz.

Ugyanis ha baj van, az embernek legkevésbé arra van ideje, hogy beszerezze a szükséges papírokat (Németországban például tovább kell váltani az E-111-es nyomtatványt), vagy hogy a megfelelő kórház után futkározzon. Ráadásul a megkötött biztosítások nem csak balesetre és betegségre kínálnak megoldást, hanem az ellopott poggyászokra is, amire az E-111 nem használható.