Amit a multik zsebre tesznek

Hosszú éveken keresztül (1998 és 2004 között) rendkívül stabil volt a külföldi tulajdonú vállalatok profit-visszaforgatási hajlandósága a portfolio.hu cikke szerint. Az idehaza megtermelődött nyereség 50-60 százalékát a tulajdonosok nem vitték haza, hanem a vállalatban hagyták.

Aztán a 2005-ös gyengélkedés után 2006-ban hatalmas szakadás következett be, 20 százalékig csökkentve az újrabefektetési arányt. A hirtelen bizalomzuhanás nyilvánvalóan összefüggött az állam csőd közeli állapotával, illetve az ebből fakadó általános gazdasági bizonytalansággal. A visszaforgatott nyereség szintje a hat évvel korábbi időszakot idézte, pedig ahhoz képest már több mint kétszer akkora volt a külföldi tőketulajdonosoknál realizálódó profit.

Lassú talpraállás

Úgy tűnik, hogy a vállalati szektor lassan talpra áll, hiszen az elmúlt másfél évben fokozatos korrekciót figyelhetünk meg. A 40 százalék feletti mutató már közelíti az egykori szinteket, ami feltétlenül jó hír.

Ez a folyamat azért is örvendetes, mert a gazdaság változó szerkezete miatt a visszaforgatott tőke egyre nagyobb súlyt képvisel a vállalati szektor finanszírozásában. Ez nem is meglepő: a világcégek jó része már megtelepedett idehaza, innentől a közvetlen tőkebefektetés, vagy akár a tulajdonosi hitel helyett is sokszor célravezetőbb helyben képződő forrásban fedezni a kapacitásbővítések költségeit.

A 90-es évek végén még csupán a teljes működőtőke-beáramlás 20 százalékát tette ki a visszaforgatott nyereség, ma már 60 százalék feletti ez az arány. (Talán furcsa lehet, hogy a visszaforgatott tőkét miért tekinthetjük működőtőke-beáramlásnak. Ne feledjük, hogy a külföldi tulajdonú vállalat profitja automatikusan a külföldi tulajdonosé, az egy újabb befektetési döntés, hogy ezt bent tartja-e az országban vagy sem. Vagyis közgazdasági értelemben ez a tőke ugyanolyan, mint az, amelyik külföldön keletkezett, és egy hasonló döntés hatására érkezik Magyarországra.)

(Az ábrában az erős megugrások eseti tényezők - nagy értékű privatizációk, vállalatkivonulás - következményei, a folyamatok azonban ezzel együtt is egyértelműek.)

A fenti folyamatoknak egyébként mérsékelt forintpiaci következményei is vannak. A 2006-os mélypont óta eszerint a vállalati nyereség euróra vagy más devizára történő átváltása visszafogottabbá vált (illetve az esetlegesen euróban képződő nyereség visszaforgatása intenzívebb lett), ennek pedig közvetve forinterősítő hatása van.

Gyenge a beruházási kedv

A kép azonban nem egyértelműen ilyen rózsás. A javuló profitrepatriálási helyzet ellenére a vállalati szektor beruházásai igen visszafogottak. A feldolgozóipar felhalmozási jellegű tevékenysége a Hankook gigaprojektjét leszámítva stagnálás közeli helyzetben volt. Most ugyan nagy projektekből több is látszik (Mercedes, Apollo Tyres), de az általános élénkülés jelei még mindig nem túl erősek - ráadásul a külső konjunktúra enyhülésével csodára nem számíthatunk.

Ezt mutatja a vállalati szektor finanszírozási igényének alakulása is, ami az elmúlt években - nem törődve a kitűnő nemzetközi környezet nyújtotta lehetőségekkel - alacsony szinten maradt. Ha nagyítóval vizsgálódunk, akár minimális elmozdulást is felfedezhetünk, de összességében mégis úgy tűnik, hogy a vállalatok beruházással kapcsolatos magatartásának látványos változására még várni kell.