További Magyar cikkek
Dicső múlt
A magyar gazdaság nyitottsága kiemelkedően magas a visegrádi államok között, és ez az export gyors növekedésével párosult 1995 és 2001 között köszönhetően a belföldi kereslet kordában tartásának, a beáramló tőkebefektetések exportkínálatot bővítő hatásának, valamint a hiteles és kiszámítható árfolyamrendszernek - emlékeztet a tanulmány. Ebben az időszakban Magyarország részesedése az akkori EU-15-ök importjában jelentősen növekedett, 2001-re elérte a 1,5 százalékot. Tény ugyanakkor, hogy a kivitelnövekedés egy jelentős részénél a versenyképesség egyetlen eleme, az olcsó és termelékeny munkaerő játszott szerepet.
2002-től kezdődően csökkent Magyarország részesedése az EU teljes importjában, különösen összevetve a többi visegrádi állammal, illetve egyes távol-keleti exportőrökkel.
A növekedési versenyképességben az ezredfordulón Magyarország még a legjobb helyezésért volt versenyben Szlovéniával, illetve Észtországgal - a 2004-es rangsorban azonban már a fenti két ország mellett Litvánia egyértelműen megelőz bennünket, és Csehország, illetve Szlovákia is alig marad el tőlünk. Ezzel egyidejűleg a 30. hely környékéről a 39-re csúsztunk vissza a 104 ország rangsorában. Ebben jelentős szerepe van a makrogazdasági környezetnek, az e mutató szerinti rangsorban Magyarország az 55-ik és a legrosszabb az EU-8 országok (a Ciprus és Málta nélküli új tagok) között.
Hol a hiba?
A hazai államháztartás egyik sajátossága a kiugróan magas redisztribúció, a jövedelmek túlzott mértékű újraelosztása - állapítja meg az ICEG . A magyar államháztartás kiadási oldala 2003-ban elérte a GDP 50 százalékát, ami közel 10 százalékponttal haladta meg a csatlakozó országok, 4 százalékponttal pedig az euró-övezet, és közel 12 százalékponttal az OECD államok átlagát. Az újraelosztás a nemzetközi összevetés mellett elsősorban a gazdaság fejlettségéhez képest magas: a magyar állam a hasonló fejlettségű országokkal összevetve sok jövedelmet és rossz szerkezetben von el a gazdaságtól.
A sok pénzt rosszul osztjuk el: a tanulmány szerint a magas redisztribúció mellett probléma a kiadások szerkezete, mert egyes kiadások a gazdaság fejlettségéhez képest nemzetközi összevetésben is magasak, míg mások elmaradnak a növekedés és jövedelemelosztás szempontjából kívánatos mértéktől. Sajátos módon magas az állam által nyújtott támogatások mértéke: 2003-ban a GDP közel 5 százalékát költötte el erre az államháztartás, ami az euró-övezet és OECD átlag négy-ötszöröse.
A hazai államháztartás egyik krónikus problémája, hogy túlzott az állami szektorban foglalkoztatottak köre: a hazai munkaerő 25 százalékát foglalkoztatja az államháztartás, ami több százalékponttal haladja meg a fejlett és csatlakozó államok átlagát. A túlzott állami foglalkoztatással van összefüggésben, hogy a kormányzati fogyasztás a GDP 10 százalékát teszi ki és ezen belül az állami alkalmazottak bére és bérjellegű kiadásai elérik a fejlett országok szintjét.
Funkciók szerint csoportosítva a kiadásokat szembetűnő, hogy - a kedvezőtlen struktúra mellett - a fejlett országoknál alacsonyabb az oktatási és egészségügyi kiadások GDP arányos szintje annak ellenére, hogy számos elemzés mutatta ki a pozitív korrelációt az egészségügyi és oktatási kiadások nagysága és a gazdasági növekedés között.
Magas és igazságtalan adók
A magas redisztribúció következtében elkerülhetetlen, hogy magas legyen az adó- és járulékszint is. Magyarországon a többi újonnan csatlakozott állammal összevetve magasnak tekinthetők a nominális adókulcsok a közvetlen adók (elsősorban SZJA), a közvetett adók (általános forgalmi adó) és a társadalombiztosítási járulékok tekintetében. Emellett Magyarországon az adók szerkezete is problémás, abban a tekintetben, hogy alapvetően a munkát terhelő adók magasak, a tőkét, tőkenyereséget terhelők kimondottan alacsonyak, vagy nem is léteznek (pl. vagyonadó, ingatlanadó, kamatadó). Ez jelentős eltérés más, fejlett országoktól, és lehetetlenné teszi a munkát terhelő adók csökkentését és egy igazságosabb, méltányosabb adóterhelés megvalósítását. A magas adókulcsok miatt egyrészt magas az adóelkerülés és adócsalás aránya, másrészt rontják a foglalkoztatást.
Az ICEG szerint az adórendszert alapvető torzulások jellemzik: egyoldalúan a fedezeti elv (a költségvetés kiadásainak beszedése) teljesítésére koncentrál, és hiányoznak belőle azok az elvek, mint a vertikális és horizontális méltányosság, a hatékonyság és átláthatóság, egyszerűség, stb. A mai adórendszer jelentős teljesítménykorlátozó hatást gyakorol a gazdasági szereplőkre, gátolja a növekedés kínálati tényezőinek felhalmozását, ösztönzi az erőforrások pazarló felhasználását.
Gyökeres reformok kellenek
A kiadások tényleges csökkentésének és főleg hatékonyságot növelő szerkezeti átalakításának ma már egyetlen útja van: az alrendszerek (ezen belül az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás és önkormányzat, valamint szociálpolitika) gyökeres átalakítása. Az államháztartási alrendszerek átalakításában a nyugdíjrendszert kivéve nem történt előrehaladás az elmúlt 10 évben, és ennek súlyos -a versenyképességben, az egyensúlyi mutatókban, társadalmi kohézióban egyaránt jelentkező - negatív hatása van.
Az alrendszerek reformja egyszerre jelent három dolgot: a finanszírozási szerkezet (tandíj, többcsatornás egészségbiztosítás, önkormányzatok bevételi szerkezete) átalakítását, az intézményrendszer (többszintű közigazgatás és a közel 3200 önkormányzat, gyógyító-ellátó szervezetek, felsőoktatási intézmények, közigazgatási egységek) átszervezését és karcsúsítását, valamint esetenként tulajdonosi (egészségügy, egyes esetekben képzés-oktatás) reformot. Nem lehet egy elemet kiragadva bízni a sikeres megvalósításban, hanem az alrendszerek felépítését és működését kell alapjaiban módosítani. Egyes alrendszerek esetében a reform főbb irányait tekintve van szakmai egyetértés, de nincs politikai konszenzus, más esetekben még a hiteles és konszenzus alapját képezhető szakmai elképzelések is hiányoznak vagy gyenge lábakon állnak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
