Kínai tűzijátékgyár: indul a következő lufi?

Az elmúlt három nap igen agresszív emelkedést láttunk a kínai tőzsdéken, akár a külföldiek számára fenntartott hongkongi H-részvénypiacot, akár a belföldiek kaszinójaként üzemelő sanghaji tőzsdét nézzük. (A kettő között némi átjárás azért már van). A tegnap reggeli 9%-os emelkedés a legtöbb volt, amit a Huangpu folyó partján láttak az elmúlt 10 évben. Persze rögtön mondhatjuk, hogy volt honnan, hiszen a sanghaji piac pont lefelezte magát az elmúlt fél évben. Nézzünk picit a mélyére, mi is történik most?

A tavalyi kínai eufória az év végére inkább kétségbeesésbe csapott át, ennek egyik oka a már ezerszer emlegetett hitelpiaci, lassan receszióba hajló válság: a bankok sebeiket nyalogatva egyre inkább zárják el a hitelcsapokat, megnövelték a tőkeáttétellel működő alapok letéti igényeit, a befektetők pedig menekülni kezdtek.  

Vannak Kína specifikus okok is, a kínai gazdaság a brutális növekedési számok ellenére rengeteg szembeszéllel találkozik: az infláció elleni küzdelem miatt a pénzügyekért felelős elvtársak erősítik  a jüant, ami ugye nem jó az exportnak. A nyersanyagok drágulása jóval nagyobb, mint amennyivel a jüan erősödik a dollárhoz képest, így ez is növeli a költségeket. Na és a bérek, azok is keményen emelkednek, ami egyfelől jó a belföldi fogyasztásnak, másrészt viszont a termelékenység növelésével nem biztos, hogy kompenzálható. A számok elég kemények, idén év végére mintegy 30%-kal magasabb béreket várnak, mint tavaly, egyrészt a szakmunkások egyre több területen fellépő hiánya, másrészt az új munkajogi törvények miatt (melyek például olyan, korábban elképzelhetetlen dolgokat vezettek be, mint a végkielégítés). Természetesen Kínában nem fogyott még el a munkáskéz, inkább csak egyre gyakrabban találkoznak a vállalatok a munkaerőpiac strukturális problémáival.

Kattintson a nagyításhoz!

Ezeken túl ott van a mindenki által feltett kérdés: Mi van Amerikában a recesszióval ? Lefékezi-e ez Kínát? A kínai kormányzat pedig a túlfűtöttség veszélye miatt egyre jobban próbálja fékezni a pénzkínálat növekedését kamatemelésekkel, a banki tartalékráta növelésével és egyéb eszközökkel. 

Mindezek miatt a már amúgy is papírvékony marginú exportágazatokban akár el is tűnhet a profit, nőhet a csődök száma, az egyébként is bizonytalan könyvelésű bankoknál megnőhet a leírások mértéke, szóval ezer okot találhatnánk, hogy miért NE vegyünk kínai részvényt. Na de akkor mégis miért kezdték el őket venni most megint? 

A válasz megint több dologból áll össze. Egyrészt a múltkori mániához képest a kínai piac árazása jóval lejjebb került. Ne áltassuk magunkat, egy sanghaji kisbefektető soha nem nézte meg, milyen P/E , EV/EBITDA vagy osztalékhozam mellett vesz részvényt. Nem is fogja megnézni…. Hongkongban viszont azért még számíthatnak ezek a tényezők, elvégre Ázsia egyik pénzügyi központjáról van szó. Tehát a külföldiek által megvehető H-részvények piacán a márciusi mélyponton 12-es 2008-ra vonatkozó előretekintő P/E mutatót láthattunk akkor, ha elhisszük az elemzői várakozásokat, amely ugye annyi mint pl. Lengyelországé, miközben a potenciális hosszú távú profitnövekedési kilátások azért jóval nagyobbak, ez az árazás egyben sok nagy fejlett piacénál is alacsonyabb volt.

Természetesen a kínai cégek könyvelésének hitelességére kevesen vennének mérget és hát a vállalatoknál meglévő részvényesi érdekképviselet is hagy kívánnivalót maga után, de ezzel együtt egy éves 16-18% körüli nominális GDP-vel növekvő gazdaságban, ha a profit/GDP arányt változatlannak tekintjük (amely egy konzervatív feltételezés, bár Kínával kapcsolatban inkább legyünk konzervatívak), akkor a vállalati profitok is ilyen hosszú távú ráta mellett növekednének. Egyszóval a kínai részvények esetében ismét elővették a már régóta nem használt „value” szót a nemzetközi befektetők. 

Emellett a kínai cégek cash-flowja jüanban képződik, amely folyamatos felértékelődési nyomás alatt áll. Ami rossz az exportőröknek, az jó a külföldi devizában számoló befektetőknek. Ha a kínai profitok nem is nőnének jüanban számítva, a jelenlegi erősödési ütem mellett  HKD-ben vagy USD-ben nézve akkor is 10% feletti mértékben emelkednének. 

Végül pedig minden nemzetközi befektető utálta Kínát, a kínai részvények alul voltak súlyozva a portfóliókban. A Merrill Lynch márciusi alapkezelői felmérése szerint a kínai a legkevésbé szeretett nagy fejlődő piac volt, az alapkezelők majdnem 40%-kevesebbet tartott belőle, mint a benchmark, ezért csak egy irány jöhetett áprilisban: a vétel.

  Nézzünk rá akkor Sanghajra, itt egy picit más a kép: igazán olcsóságról nem beszélhetünk: Mindössze annyi történt, hogy az „elképesztően drága „ kategóriából lekerült a „drága „ kategóriába, az idei várt 22-es P/E mutató még senkinél nem idézett elő nyálcsorgást. Azonban amikor hírügynökségek kedden reggel lehozták, hogy a piac több, mint 50%-ot esett a csúcsához képest,  sokan elgondolkodtak, nem túl sok ez egy kicsit? ….majd hirtelen fordult a hangulat. Várható volt az is, hogy a kínai kormány nem akarja megvárni, amíg az emberek elkezdenek tüntetni a részvényárak esése miatt, ezért ahogyan azt  a Párttól megszokhattuk, valamilyen intézkedésnek jönnie kellett. Meg is jött, szerdán a kormány a részvényforgalom után fizetett tranzakciós adót (stamp duty) 0.3%-ról 0.1%-ra csökkentette, melyet tavaly májusban pont azért emeltek meg, hogy a spekulációs hullámot csökkentsék (ez akkor egyébként annyira „sikeres” volt, hogy onnan még a sanghaji index 50%-ot emelkedett ). Ez pedig a már egyébként is fordulóban lévő sanghaji tőzsdén begyújtotta a rakétákat. 

Szóval Kína ismét emelkedik, okot is találunk rá bőven. Ahogy szokták mondani: bulizzunk, amíg le nem kapcsolják a villanyt. A H-részvényekben, főleg hosszú távon rengeteg értéket láthatunk a kockázatok ellenére is, a sanghaji lufi pedig ismét  fújódik és kipukkan majd egyszer. Csak nagyot ne szóljon.

Tőzsdei spekuláció Kínában??? Ha ezt Mao megérhette volna……A sírjában azért biztosan forog.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!