A farok csóválja?

Van egy régi tőzsdei hasonlat, ami nagyon egyszerűen segíthet jól megértetni az átlagemberekkel is a tőzsde és a gazdaság kapcsolatát.
Eszerint adott a kutyát sétáltató ember, ez a gazdaság, a kutya pedig nem más, mint a tőzsde, a tőzsdei árfolyamok. Az ember sétálgat, elég hosszú pórázon tartja a kutyát, a kutya pedig szaladgál fel és alá.
Ebből számos dolog következik. Például:
1. Ha az ember (a gazdaság) következetesen megy előre (fejlődik), akkor a póráz hosszától függően előbb-utóbb a kutya is kénytelen lesz követni, de lehet, hogy nem azonnal, akár hosszú időn át is gazdája mögött kulloghat, de kénytelen lesz ő is abba az irányba menni.
2. Ha az ember egy helyben áll, akkor a kutya mehet fel is meg le is, de tartósan nem fog sokat egyik irányba se menni.
3. Ha a kutya nagyon előreszaladt, akkor bizonya legyakrabb esetben akkor is egy ideig megáll, vagy visszafelé szalad, ha emberünk öles léptekkel halad előre.
+1: Előfordul hogy az ember egyszercsak váratlanul felbukik, ezt nehéz előrelátni. Sőt előfordult már az is, hogy elszakadta a póráz. De ezek az extrém esetek, maradjunk a klasszikusoknál.

A tőzsdei árak előrejelzése éppen azért nehéz, mert meg kell becsülnünk, hogy merre halad az ember, hol áll hozzá képest a kutya, és a legnagyobb trükk: milyen hosszú a póráz? Sőt, a póráz hosszúsága folytonosan változhat is. Ezért aztán a tőzsdei árfolyamok előrejelzése körülbelül olyan nehéz, mint előre megmondani, hogy milyen idő lesz idén karácsonykor.

Néhány magyar példa: A hazai gazdaság a Bokros csomag után, 1995-ben elkezdett nőni, és hatalmas tőzsdei áremelkedés bontakozott ki 1997-98-ig, azaz habár emberünk valóban ment szépen előre, a kutya borzasztóan előre szaladt. Ennek eredménye az volt, hogy még 2003-ban is ugyanott volt a magyar tőzsde, mint 6 évvel azelőtt, miközben a gazdaság megduplázódott. Azaz: 2003-ban azt lehetett látni, hogy az ember halad előre folyamatosan 1997 óta, a kutya meg áll, azaz egyre inkább az ember háta mögé került. Végül megrándult a póráz, és a kutya elindult előre, sőt ismét megelőzte jó messzire az embert, s a BUX index 8000-ről 30000-ig emelkedett 2007 közepére, a kutya messze megelőzte gazdáját. Itt aztán az ellenkező irányba lendült a póráz, s azóta a BUX 25%-ot esett, s közelebb került gazdájához. Azóta azonban egy nagyobb probléma bontakozott ki: a gazda erősen lelassult, hovatovább egyhelyben állni látszik.

Nyilvánvalóan kockázat szempontjából a legjobb pillanatok a befektetésre azok, amikor azt látjuk, hogy a gazda stabilan, szépen megy előre, s a kutya bőven le van maradva. Sajnos most nem ez a helyzet idehaza. Ettől még - amint a hasonlatból látszik - bármi lehet, hiszen a kutyus előre vagy hátra is indulhat innen, de a befektetés soha nem is a jövő biztos ismeretéről szól, hanem arról, hogy olyankor lépjünk piacra, amikor a kockázat kicsi a várható hozamhoz képest. Azaz, olyan eszközöket/piacokat kell keresni, ahol az adott ország/szegmens/iparág nő, és a piaci árak ezt nem árazták be. Hosszútávú befektetőknek nagyon gyakran ez a legjobb stratégia.