Magyar kézbe magyar kötvényt!

A magyar lakosság köszöni szépen, de nem kér a magyar államkötvényekből. Nem kell neki, nem vásárolja meg. Mind az MNB, mind a befektetési alapok adatai arra utalnak, hogy a lakosság nem szívesen vásárolja a magyar állam kötvényeit. Miért? Az ok egyszerű. Aki hosszabb lejáratú magyar állampapírokat tartott az elmúlt években, az igencsak rosszul járt.

A (hosszabb) magyar állampapírokon elérhető hozamot mutató MAX index az elmúlt egy évben 0,5%-ot hozott, s az elmúlt 5 év éves átlagos hozama is csupán 5,5%. Mit jelent ez? Annyit, hogy aki magyar állampapírokat tartott az elmúlt években, az örült, ha annyi hozamot elért, mint az infláció – adózás előtt. Ha a kamatadót is figyelembe vesszük, akkor a helyzet még rosszabb. Az, hogy miért volt rossz befektetés az állampapír, egy igen hosszú történet, ebbe most inkább nem mennék bele. A múlt eredményeinek ismeretében azonban egyáltalán nem csoda, hogy a magyar lakosság nem akar magyar államkötvényt venni. Megtapasztalta évek során, hogy ez nem egy jó befektetés, így hát mostmár nem kér belőle. Nem kért belőle fél éve sem, és nem kér most sem.

Pedig a helyzet sokat változott akár a fél évvel ezelőttihez képest is, a magyar állampapírok nagyságrendekkel olcsóbbak, mint akár tavaly ősszel. Ma például 3-éves magyar állampapírt lehet venni 9%-os hozammal, azaz évente 9%-ot kapunk a következő három év folyamán – ez a kamatadó levonása után is 7% felett marad. Mivel az infláció még a pesszimistább várakozások szerint sem lesz a következő három év átlagában 5% fölött (sőt, mint tudjuk a Magyar Nemzeti Banknak kötelessége 3%-ra leszorítani az inflációt – ha tudja); ez azt jelenti, hogy aki megveszi a 3-éves állampapírt, és felé sem néz a lejáratáig, azaz 2011-ig, az még az adó után is éves 7% fölötti hozamot fog elérni, ami az infláció felett várhatóan 2-3 százalékpontot jelent, jobb esetben akár négyet is. Azaz, a pénzünk vásárlóereje várhatóan évente 2-3-4%-kal fog gyarapodni – anélkül hogy bármit tennénk. Gyakorlatilag kockázatmentes befektetéssel, munka nélkül, ez egyáltalán nem rossz eredmény, és fényévekkel jobb, mint amit az elmúlt pár évben lehetett elérni ezekkel a papírokkal. Sajnálatos azonban, hogy a megtakarítók gyakran nem azt nézik, hogy mi az, ami reálisan elvárható a jövőben, hanem jellemzően a múlt adataiból indulnak ki, ami igen gyakran megtévesztő. Pedig annak, aki 2-3 évig nyugodtan tud ülni a fenekén, a magyar állampapír a jelenlegi körülmények között egyáltalán nem tűnik rossz választásnak, még akkor sem feltétlenül, ha az infláció a vártnál rosszabban alakul. Ha pedig valamiért jobban alakulna az infláció, mint jelenleg gondoljuk, akkor a magyar államkötvény kész főnyeremény lehet.