A kapitalizmus vére a hitel

Ma reggeli hír, hogy az 1930-as évek óta nem látott méretű bankcsőd következhet be az Egyesült Államokban, az egykor negyedik legnagyobb befektetési bank, a Lehman Brothers kér várhatóan csődvédelmet. Az ügy következményei egyelőre még kiszámíthatatlanok, annyi azonban biztos, hogy a pénzügyi rendszerek újkori történelmüknek legnagyobb megrázkódtatását élik át. Ezúttal az állami mentőöv nyújtása elmaradt, az adófizetők pénzének védelme élvez prioritást. Az persze elgondolkodtató, hogy a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom csökkenésének milyen költségei lehetnek még, de ezeket a potenciális közvetett költségeket talán könnyebb lesz majd kommunikálni.


 

A globális pénzügyi rendszer összetettsége és bonyolultsága miatt egyelőre még bizonytalan megjósolni a várható következményeket, de egy biztos: a kulcsfontosságú amerikai ingatlanpiac és a tágabb értelemben vett reálgazdaság talpra állását tovább késleltetik a reggeli események.

A kapitalizmus testében a vér szerepét a hitel tölti be. Amennyiben ez a „véráramlás” (pl.: nagyobb bank csődje) megakad, vagy a vér „mérgezetté” (pl:zéró értékkel bíró, toxikus jelzálogportfoliók) válik és már az amerikai kormány sem tud EPO-t (még több pénzt) adagolni, úgy a helyzet még sötétebb. Az amerikai pénzügyi problémáinak még közel sincs vége, ezt bizonyítják a reggeli események. A reálgazdaság lassulásával pedig újabb hitelveszteségek várhatóak.

Ez a rendkívüli esemény is rámutat az elmúlt hetekben tapasztalt piaci mozgások nem teljesen racionális voltára.

A régi reflexek újjáéledésének lehettünk ugyanakkor szemtanúi az elmúlt hetekben. Azaz, ha az USA tüsszent, a világ megfázik, az amerikai gazdaság lassulása a világ többi részén erőteljes lassulást okoz és destabilizációt. Míg ezzel párhuzamosan az amerikai gazdaság már újra a növekedési pályát keresi. Ennek folyományaként szinte soha nem látott mértékű és gyorsaságú dollárerősödés volt tapasztalható az elmúlt napokban. A befektetők jelentős hányada jelentős volumenben vásárolta a dollárt és a világ eddig legbiztonságosabbnak tekintett befektetési eszközét, az amerikai állampapírt. Tették mindezt a növekvő inflációs veszélyek ellenére – aminek okait ezen blog előző bejegyzése már nagyon pontosan leírta – ami a potenciális monetáris szigorítások miatt az állampapír árfolyamok eséséhez vezethet. Azaz a kockázatvállalási hajlandóság csökkenése terelte a dollár felé a befektetőket. 

De mi történt július közepe óta, ami ide vezetett? Mi változott?

A tavalyi év közepén körvonalazódott egy új elmélet a piacokon, az úgynevezett „decoupling” várakozás. Röviden ez az elmélet annyit jelent, hogy a régi időkkel ellentétben a feltörekvő országok már sokkal ellenállóbbá váltak az amerikai visszaesésre, így a globális recesszió nem lesz napirenden, hiába lassul a világ vezető hatalmának gazdasága. Ez a várakozás idén júliusig igen jól tartotta magát, ennek betudhatólag rekordszintre gyengült a dollár. A fordulat nyár közepén érkezett, meglepő gyorsasággal, szinte átmenet nélkül.

(Egy kis pszichológiai kitérő, ami rávilágíthat a befektetői látásmódra. Az úgynevezett Rubin serleg:

A Rubin serleg: hol így, hol úgy

Az alakzat láthatóan kétértelmű, egyszer szembenéző arcéleket takar, egyszer egy serleget. De mindig csak az egyiket, hirtelen átbillenve az egyikből a másikba. Ugyanazt nézzük, de nem ugyanazt látjuk…Az átmenet igen gyorsan lezajlódó folyamat, az egész észlelési mező  egyszerre szerveződik át.)

Ugyanez történt a piacokon, az „átbillenést” pár, a várakozásoknál jobb amerikai adat okozta. Függetlenül attól, hogy mi is rejtőzik ezen adatok mögött, a világ – akárcsak a Pavlovi kutya – a várva várt adatok megjelenésére adott feltételes reflexként erős dollár vásárlásba kezdett.

Azonban ha kicsit alaposabban szemügyre vesszük az adatokat, és józan ésszel vizsgáljuk a most lezajlódó eseményeket, árnyaltabb képet kapunk. Némi nagyzolási hajlammal talán azt mondhatjuk, hogy a sokak által felvázolt világgazdasági súlypont eltolódás első nagyobb stációját láthatjuk.: az USA tüsszent és igen veszélyes tüdőgyulladást kap, a világ  pedig csúnyán megfázik… 

De mi is árnyalja tehát a képet? Igen, amennyiben csak és kizárólag a GDP adatokat vizsgáljuk, úgy bizony a július közepe óta tartó események indokoltak.  Az amerikai gazdaság a vártnál meglepően jobban teljesített, a média pedig hangsúlyt váltott és inkább az euró-zóna negatív adatai és a feltörekvő országok lassulásáról érkező hírek kerültek előtérbe. A hangulat változott, USA pedig megint „szép” lett. De mi is lehet a hiba ebben a várakozásban?

Először is az amerika gazdasági meglepően jó második negyedéves teljesítményét egy jelentős fiskális élénkítő csomag segítette. Azaz az állam pénzt jutatott a gazdaságba a belső keresletet élénkítve. Másodszor az akkor még gyenge dollár segítette az exportot, ami felszínen tartotta a gazdaságot. Harmadszor az amerikai pénzügyi rendszer még mindig romokban, mint az jól látható a befektetési bankok kálváriájából.

Így az amerikai fogyasztó a még mindig relatív magas nyersanyagárak mellett, zuhanó lakásárakkal szembesülve, növekvő hitelkamatokkal megterhelve és emelkedő munkanélküliséggel küzdve, ebben a negyedévben valószínűleg megteszi azt, amire több mint 15 éve nem volt példa: kevesebbet fogyaszt, mint azt korábban tette… Ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai gazdaság  motorja a belső fogyasztás, az amerikai gazdasággal kapcsolatos bármilyen optimizmus még korainak nevezhető.

És mindezeken a problémahalmazokon túl van még egy „apró” gond: a növekvő, és egyre fenntarthatatlanabb költségvetési deficit – amit a bajba jutott pénzügyi intézmények kisegítése csak tetézett – a fiskális politika mozgásterét csökkenti, míg a monetáris politika is elpuffogtatta már a munícióinak egy jelentős hányadát. Ezen túl elnökválasztási évben vagyunk, újabb adócsökkentési programokkal a kampányok zászlaján, amely ugyancsak nem a gazdasági stabilitás növekedését vetíti előre. Ha valakiknek, hát nekünk magyaroknak ezt nem kell elmagyarázni.

A fentebb felsoroltak alapján akár az is gondolható lenne, hogy egy pénzügyi és gazdasági apokalipszis várható az USA-ban. De ez – akárcsak az elmúlt hónapok amerikai gazdasági növekedésbe visszatérő hit – erősen eltúlzott és szélsőséges lenne.

Annyi azonban állítható, hogy a világ többi részén („rest of the world”) a gazdaság elkerülhetetlenül lassul „ugyan”, de több muníció maradt egyelőre a gazdaság felszínen tartására. Itt megemlíthetjük az elmúlt években felhalmozott hatalmas volumenű szuverén alapokat, a stabilnak nevezhető költségvetéseket, a lakosság alacsonyabb eladósodottsági szintjét, a monetáris politika nagyobb mozgásterét, stb. Ezek némileg ellensúlyozhatják a világ vezető hatalmának potenciális recesszióját, az USA-ba irányuló kieső exportot.  Ellenállóbbá vált a világ az amerikai potenciális recesszióra, ha immunissá még közel sem.

Összegezve tehát a szemünk előtt zajló folyamatokat elmondhatjuk, hogy a világgazdaságban zajló súlypont-eltolódás finoman szólva sem zökkenőmentes. Egy azonban biztosan állítható: az amerikai gazdasági fölény várhatóan tovább csökken az elkövetkezőkben, a korábbi mechanizmusok vizsgálat nélküli alkalmazása veszélyeket hordoz, új keretrendszerben kell gondolkozni, új erőviszonyokkal számolva. E nélkül biztos a bukás a világgazdaság-teszten…
 

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?