Veszélyes hónapok a tőzsdén

Október. Egyike ama hónapoknak, amikor különösen veszélyes a tőzsdén spekulálni. A többi ilyen hónap: július, január, szeptember, április, november, május, március, június, december, augusztus és február.

Így írt Mark Twain, és nagyon igaza volt. A tőkepiacokkal foglalkozók jól tudják, hogy a szeptember-októberi időszakban következett be eddig a legtöbb krach, összeomlás, tőzsdepánik, de válságok, összeomlások bármikor, bármely hónapban bekövetkezhetnek. Csupán a magyar tőzsde rövid fennállása alatt volt egy mexikói válság (1994), amikor az újonc BUX index lefeleződött; egy Hong Kong-i válság (1997), amikor 2 hét alatt 30-40%-ot estek az árak; egy orosz válság (1998), amikor 50-90 % között zuhantak a vezető részvények; a 2000-2001-es lejtmenet, amely az USA elleni terrortámadásban kulminálódott, és a piac majdnem lefeleződött ezen másfél év alatt; vagy a Gyurcsány-csomag körüli aggodalmak (2006), amikor pár hét alatt 20-25% esés volt. És itt van a legutolsó eső piac, vagy medvepiac, ahogy a piaci szereplők hívják. A BUX index a tavaly nyári 30000-es értékről 18000-ig esett, ami komoly, 40%-os lejtmenetet jelent. Lefeleződött az elmúlt egy évben a MOL, közel lefeleződött az OTP és a Richter is, mindannyian Magyarország kiemelkedő fontosságú vállalatai.

Az esések a tőzsdéken nem véletlenül következnek be: a kapitalista gazdaság ciklikus, egyszer fenn, egyszer lenn, és minden felívelést esés/összeomlás követ. Amióta léteznek tőzsdék ez így működik, és így is fog. Az esés nagysága számos tényezőtől függ természetesen, de a hosszabb, 3-5 éves távra tervezők számára ezek a medvepiacok eddig szinte mindig igen kedvező vásárlási lehetőséget nyújtottak. Minden lejtmenetnek komoly, valós gazdasági oka van, a mélypontok körül a hírek általában borzasztóak, igen erős gyomor kell ahhoz, hogy a szörnyűséges események közepette valaki vásároljon ilyenkor. Ám a piacok egyrészt sokszor túlreagálnak, másrészt pedig igen gyakran kiöntik a gyereket is a fürdővízzel: nemcsak a bajba került cégek/szektorok részvényei esnek, hanem minden más is velük együtt. A hosszútávú befektetés és a spekuláció két külön műfaj. Egy rövid távú spekulánsnak számos tényezőt kell mérlegelnie, 24 órában figyelnie kell, egyszóval ez egy szakma, amihez igen sokat kell tanulni, és még akkor sem garantált a siker. Aki ezzel foglalkozik, annak egészen mások a döntési kritériumai, mint egy hosszútávú befektetőnek, és a lakosság megtakarítani képes részének az utóbbi szemléletet kellene magáévá tenni.

A hosszútávú befektetésekhez, megtakarításokhoz inkább józan ész kell, némi tapasztalat és türelem, mint nagyon komoly szakértelem. Amikor a nagy esések végére olcsóvá válnak a részvények, kitör a pánik, akkor érdemes a nyereséges, stabil vállalatok részvényeiből, vagy részvény befektetési alapokból vásárolni, és hosszú évekre eltenni őket. Ez az esetek 90%-ában a bankbetétekénél jóval magasabb hozamot tud biztosítani. Nem biztos, hogy 3 hónapos távon ez egy nagyon jó stratégia (gyakran nem!), de 3-5 éves távon majdnem mindig igen. Ahogy Rotschild báró mondta: Amikor vér folyik az utcán, akkor kell vásárolni.