Szlovák rendszámú ház nincsen

A kormány a 2010-es adótörvények kapcsán az ingatlanadó bevezetéséről dönt a napokban. Az új adónem bevezetésének lehetőségével már több kormány foglakozott, azonban általában a téma érzékenysége miatt kivitelezhetetlennek ítélték. Miért népszerűtlen az ingatlanadó gondolata? A jelenlegi rendszer nem annyira felháborító?

Tökéletes adórendszer nincs, az adóztatás mindig valamilyen értékítéletet tükröző dolog. Változtatni nagyon nehéz, hisz mindig lesznek olyanok, akik a módosításokkal veszítenek, akik szerint az új rendszer nem igazságos, nem hatékony. Egy jó adórendszer egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy stabil és kiszámítható legyen. Nos, ez az elmúlt évekre enyhén szólva nem volt jellemző, koncepciótlanul emelték, majd csökkentették ugyanazon kulcsokat, új adókat vezettek be, majd rövid idő elmúltával eltörölték őket, így ma már elég nehéz elmagyarázni, hogy miért is kell megint változtatás.

Az elmúlt évek során Magyarországon fokozatosan nőtt az adóelvonás mértéke, és a közpénzek kezelését, a közszolgáltatások minőségét látva ez sokakat jogosan háborított fel. A mostani globális pénzügyi válság végül kényszerhelyzetbe hozta az országot. A régi rendszerben a magas elvonások mellett is jelentős deficitek halmozódtak fel a költségvetésben, a rendszer nem kifejezetten ösztönözte a munkavállalást, ami meg is látszott az ország egyre romló növekedési teljesítményén. Ez a rendszer finanszírozhatatlanná vált, és jó magyar szokás szerint a komolyabb változtatásra csak akkor lett meg a hajlandóság, amikor süllyedni kezdett a hajó. Nem vagyok adószakértő, így nem értékelném az eddig meghozott konkrét intézkedéseket, de a változtatások alapirányával, a munkát terhelő adók csökkentésével és a fogyasztást terhelő adók emelésével azt hiszem egyet lehet érteni.

Mégis van itt szerintem egy nagyobb probléma. A szakértők, politikusok elvitatkoznak azon, hogy melyik kulcsot mennyivel kellene eltolni, hogy a rendszer igazságosabb, hatékonyabb legyen, arról azonban kevés szó esik, hogy a kiindulópont nagyban elhibázott. A bérekre vonatkozó statisztika, amire az egész rendszer épülne, köszönőviszonyban sincs a valósággal.

A KSH által áprilisban publikált bérstatisztika szerint Magyarországon a versenyszférában az átlagos havi bruttó kereset 187 647 forint. A vendéglátásban foglalkoztatottak például átlagosan havi bruttó 122 533 forintot, az ingatlanügyekkel foglakozók pedig átlagosan 170 568 forintot keresnek. Az SZJA bevallások idején mindenki döntse el maga, hogy mennyire reálisak ezek a számok.

Egy 2007-es MNB tanulmány szerint Magyarországon a rejtett gazdaság súlya a GDP 20-25%-a körül lehet. A kieső adóbevételeket a GDP 7-8%-ra becsülik, ennek nagy része, a GDP közel 5%-a az eltitkolt jövedelmekből adódik. Naivan azt is mondhatnánk, hogy ha mindenki becsületesen fizetné az adót a jövedelme után, akkor a kormány által 2009-re és 2010-re tervezett megszorítások mind fölöslegesek lennének. A 2005-ös jövedelemstatisztikák szerint Magyarországon az SZJA fizetők 35%-nak az éves jövedelme nem éri el az éves minimálbér összegét, ez körülbelül másfél millió ember. Magyarországon tehát a jövedelemadók meghatározó része az adózók aránytalanul kis hányadát terheli. 2005-ben az adózók alsó 80%-a a személyi jövedelem adók csupán 20%-át fizette be, ez az arány pedig feltehetően tovább csökkent az elmúlt években a szolidaritási adó bevezetésével. Ezek a számok nem arról szólnak, hogy a gazdagabbak jogosan többet vállalnak a közterhek finanszírozásából, hisz például 2005-ben havi 250 ezer forintos bruttó fizetéssel az ember már az adófizetők felső 10%-hoz tartozott. Ezek a számok azt mutatják, hogy ebben az országban rengetegen potyautaznak, használják a közszolgáltatásokat úgy, hogy nem járulnak hozzá a költségek fedezéséhez. Ezekkel a számokkal kapcsolatban két dolgot szokás mondani: az egyik szerint ha mindenki rendesen megfizetné az adót , akkor a fél ország becsődölne, a másik szerint pedig „jogos" a csalás, hisz senki sem kívánja finanszírozni a korrupt pazarló államot. Ez azonban egy ördögi kör, amiből nincs kitörés, és azt eredményezi, hogy az ország egy része csúnyán kihasználja honfitársai egy részét. Úgy gondolom ez morálisan elfogadhatatlan, a szlovák rendszámot használó, BMW-terepjárót vezető minimálbéren bejelentetett vállalkozó magatartásra nincs felmentés.

A jövedelmek eltitkolása ellen a legjobb fegyver a vagyoni típusú adók hangsúlyosabb szerepe. A parlament által most tárgyalt 2010-es adótörvények keretében bevezetendő ingatlanadó részleges megoldást jelenthetne. A vagyon, mint a gazdagság leképeződése talán a társadalmilag legelfogadottabb, objektív adóalap. A vagyoni típusú adók GDP-hez viszonyított aránya Magyarországon az uniós átlaghoz képest kifejezetten alacsony (ez általánosságban jellemző az újonnan csatlakozott országokra). A jövedelmeket viszonylag könnyű eltitkolni, a BMW-t ki lehet vinni Szlovákiába, de a legfontosabb vagyoni elemet, a lakást, a házat viszont már nehéz elrejteni. Nem arról lenne szó, hogy a már adózott jövedelemből vett ingatlanra most újabb adót vetnének ki, a cél pontosan az kellene legyen, hogy az adóelkerülésből felhalmozott vagyonból végre fizessék meg a közteherviselést szolgáló részt. Úgy gondolom az ingatlanadó bevezetése az adóikat becsületesen megfizető emberek számára akkor elfogadható, ha az új adónem bevezetésével párhuzamosan olyan személyi jövedelem adó (SZJA) teher csökkenés is párosul, melynek eredményeként a terhek nem növekednek , sőt inkább csökkenek. Lehet az SZJA kulcsokat csökkenteni , a sávokat széthúzni, vagy az SZJA-ból leírható ingatlanadóban gondolkodni. Az adóteher csökkenésének fedezetét azok ingatlanadó befizetési teremtenék meg akik, eddig jövedelemeltitkolással kibújtak az SZJA fizetés alól. Az eddig kiszivárgott hírek szerint az alsó jövedelem sáv 5 millió forintra tolása , illetve az adókulcsok 17% és 32%-ra való csökkentése már elegendő lenne arra, hogy egy 20 millió forintos ingatlant birtokló havi bruttó 270 ezer forintot kereső esetében egy évi 1%-os ingatlanadó semmiféle plusz terhet nem jelentene. Abban az esetben pedig, ha az adott háztartásban már két személy lakik, akkor az SZJA megtakarításon több százezer forintot nyernek. Az is megoldás lehetne, ha egy SZJA-val kombinált ingatlanadó esetében az SZJA-ból le lehetne írni az ingatlanadót, így elkerülhető lenne, hogy azok számára tehernövekedés keletkezzen, akiknél az ingatlanvagyon arányban áll a bejelentett jövedelemmel.

Az ingatlanadó bevezetése persze számos problémát is felvet. Mi legyen a drága lakásokban élő nyugdíjasokkal, a szociális támogatásokra szorulókkal, ki és milyen alapon értékelje be az ingatlanokat? Ezekre a problémákra lehet választ találni, persze a rendszert úgy kell megalkotni, hogy a lehető legkevesebb kivétel legyen benne, hisz a kivételek a csalás lehetőségét rejtik magukban. A lakó és üzleti ingatlanoknak például biztosan egyaránt adókötelesnek kellene lenniük. Úgy gondolom, hogy az ingatlanadó bevezetésével a becsületesen adózó emberek nagy része biztosan nyerne. Tökéletes adórendszer nincs, az ingatlanadó alkalmazása óriási elmozdulás lenne a mostani igazságtalan rendszerhez képest, optimális esetben a „vesztesek" a jövedelmüket eddig eltitkolók közül kerülnének ki. Érdemes elgondolkodni rajta!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!