Kivirágzó kvótakereskedelem

Az Európai Unió közzétette Magyarország szén-dioxid-kvótáját és annak allokációs tervét, vagyis a listát, hogy a nagy kibocsátók közül ki mennyi kvótához jut 2009-ben. A döntés némiképp megkésve érkezett, sokan már a körmüket rágták, mert úgy hírlett, hogy az újonnan csatlakozott országok mostani kvótáit szűkre szabják, az első keret ugyanis meglehetősen bőkezűre sikerült. Márpedig egy erőműnek, vagy egy ipari termelő üzemnek nagyon nem mindegy, hogy mennyi kvótával gazdálkodhat a következő években a kvóta ugyanis pénz, és nem is kevés. Magyarország a mostani döntéssel némiképp szűkebb kereteket kapott, mert 25 millió tonna helyett csak 23,9 millió tonna széndioxid kibocsátására kaptunk kvótát, de ez nem okozott meglepetést a piacon, hiszen mindenki tudta, hogy az újonnan csatlakozott országokat az előző ciklusban egy kicsit túlallokálták.

A kvóta tőkepiaci termék, sok mindenben hasonlít egy állampapírhoz, egy likvid részvényhez, vagy egy rézkontraktushoz: szabadon adható vehető, prompt és határidős árfolyama van, hitelügyeleteknél fedezetként felhasználható, swap és más tranzakciók alapja. Egy mai prompt áron 15,30 euróba kerülő kvóta egy tonna széndioxid kibocsátására ad felhatalmazást tulajdonosának. Hogy érzékeljük, mennyi is ez, nem árt ha tudjuk, hogy egy közepes méretű, gáztüzelésű erőmű éves széndioxid kibocsátása 700-800 ezer tonna évente. A kvóta árfolyama a mostani, II. fázisban 30 euró körüli értéken érte el eddigi abszolút rekordját, azonban, hasonlóan a többi tőkepiaci termékhez, a volatilitás itt is jelentős.

A kvóta mindazonáltal sok szempontból nem részvényként viselkedik, funkcióját tekintve sem az, hiszen létének célja a káros széndioxid kibocsátás árának szabályozása, és az ösztönzés a kibocsátás csökkentésére. A kvóta árát a kiadott kvóták összes mennyisége és a széndioxid kibocsátás mértéke határozza meg. A kvóta ára, annak ellenére, hogy sok cég élvezi a kapott kvóták hasznát, lényegében önárazó környezetvédelmi bírság azoknak, akik több széndioxidot eregetnek a levegőbe, mint amennyi kvótát a leosztásból kapnak. Ezeknek a cégeknek ugyanis kvótát kell venniük ahhoz, hogy ne kelljen csökkenteniük kapacitásaikat, vagy ne kockáztassanak jelentős környezetvédelmi bírságot. Érdekesség csupán - hiszen ez a korlát még sosem vált effektívvé - de a kvóta árfolyamának van elméleti plafonja, mégpedig annak a bírságnak a mértéke, amellyel a rendelkezésére álló kvótájánál többet kibocsátó cégek sújthatók.

A kiadott kvóták mennyiségét évről évre az EU határozza meg, és az EU osztja le országokra. Az országok javaslatai alapján, de végső soron EU-döntés határozza meg, hogy a kiadott kvótákból mely cég mennyit kap. Az Európai összmennyiség meghatározásával évente egy garantált meglepetés benne van a pakliban. Olyan ez mintha a jegybankok évente egyszer tartanának kamatmeghatározó ülést, és valóban, pont olyan találgatások előzik meg a döntést, mint egy monetáris tanács ülését.

A rendszer további jellegzetessége, hogy 4 éves ciklusokból áll, az EU ilyen időközönként megvonja a kvóta rendszer mérlegét, és meghatározza a következő 4 évre szóló kvótakiadási stratégiáját. A 4 éves ciklus jelentőségét piaci szempontból az adja, hogy a kvótákat csak cikluson belül lehet egyik évről a másikra átvinni, a ciklushatáron tehát minden föl nem használt kvóta értékét veszíti.

A kvóta érdekessége, hogy széndioxid kibocsátást csökkentő, vagy széndioxidot megkötő beruházásokkal – tipikusan hatékonyabb technológiák alkalmazásával, vagy akár erdőtelepítéssel - kiváltható. Zöld szempontból tehát az a kedvező, ha a kvóta árfolyama magas, mert ilyenkor ösztönzi leginkább a cégeket környezetkímélő beruházásokra. Ha egy cég valami effélét tervez, akkor először egy auditorral megvizsgáltatja, hogy a tervezett beruházás mennyivel csökkenti széndioxid kibocsátását. Ha a beruházás előtt éppen annyi kvótája volt, amennyi a beruházás nélküli üzemeléshez szükséges, akkor a megtakarított mennyiséget akár egyből piacra is dobhatja. A környezetkímélő beruházások finanszírozásának mára bevett gyakorlata a kvóta fedezetű hitel, amikor a kvótával profi módon kereskedő bank éppen a beruházással megnyert kvóta fejében nyújt hitelt a projektre.

Az EU üvegházhatást kiváltó gázokra vonatkozó kvótakereskedelmi rendszere a 27 tagországban, valamint Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában működő 10 500 egységre terjed ki, amelyeknek évente kell az előző évi kibocsátásuknak megfelelő kvótát a rendszerbe beutalniuk. Ez jelenleg a világ legnagyobb CO2-kereskedelmi rendszere, és egyben sarokköve annak, hogy az EU az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának csökkenési célszámait költséghatékonyan teljesíthesse. A legnagyobb nemzetközi emisszió-kereskedelmi rendszerben való kereskedés 2005-ben indult, a kvótákat több mint 10 000 ipari létesítmény adja-veszi, jobbára a tőkepiac szereplőin keresztül, mely az Európai Unió üvegházhatású gáz emissziójának 40 százalékát fedi le.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!