Jön a vihar a tőzsdéken

Kicsit olyan érzésem van, mint réges-régen, amikor egykori sztármeteorológusunk, akinek nevét egy egész ország ajkán hordozta, „beígérte” a csodaszép időt, és közben másnap egy egész ország ázott bőrig. Itt van még az indiánnyár, vénasszonyok nyaralnak, de becsapós az időjárás, kik lengén vannak, már felfáznak. Bár ad még meleget a napsugár, de kopogtat az őszi szél, vad zápor és nagy eső, az ajtóban bebocsátást kér.

Tőzsdemeteorológia

Igen, én is így érzem, sütkérezünk a hirtelen jött, várt-váratlan emelkedésben, de mintha valahogy erejét vesztette volna a „tomboló” bika. Vagy csak a tükör játszik velünk, és nem is bika az amit látunk, csak a maci ette tele magát málnával az elmúlt évben, és elcsapta a hasát, és míg rendbe jön a gyomra, egy bikafigurát mozgat a tükör előtt.

A piaci szereplők, a nagy brókerházak, a minősítő intézetek is mintha az elvarázsolt kastélyban múlatták volna idejüket. Elég, ha az elmúlt egy év részvényárfolyamok célár változását figyeljük. Kicsit nevetségesnek tűnik, hogy a válságnak nevezett üst legforróbb pillanataiban, amikor a piac még egy adag fát rakott az üst alá, egymást túllicitálva próbálták meg „nulla közelébe” szállítani egyes papírok „reális” árfolyamát. Szerintem még mindig van olyan befektető, aki Csipkerózsikaként, Csipkejózsikaként várja hercegét vagy hercegnőjét, hogy 600 forintos OTP csókkal felébressze. Hiszen a mesében minden megtörténhet.

De a valóságban hogyan történt a dolog? A szegény Csipkerózsikát nem a herceg ébresztette fel édes csókjával, de nem is a gonosz boszorka átkozta el. Egyszerűen túl sok volt a jóból, a sok buliból, a tivornyából, amikor mindent lehetett, mindent szabadott, és amikor nem bírta a szervezete, ágynak dőlt a bulik utáni regenerálódásra. Aztán jött az apja az öreg király, kirúgdosta az ágyból: Eleget lustálkodtál mihaszna, nézz utána valami rendes dolognak a palotában! Ugye-ugye a valóság sokkal fájóbb, mint a mese? De az igazság az életben találtatik meg. Most pedig mindenki vállt vetve próbálja meg ugyanazon papírok árfolyamát szinte tavalyi szintre emelni.

Érdekes. Ilyen gyorsan csak a Cseresznyefa utca 17-ben fordul a szél. Kicsit olyan, mint a 70-es években, amikor hozzánk nem gyűrűzött be az olajválság. Hiszen, ha megnézzük a papírjainkat, a nagyok közel vannak tavaly októberi árfolyamaikhoz. Tehát szinte mondhatnánk, egy válságmentes övezet vagyunk. De azok, akik az elmúlt évben veszítették el az állásukat, vagy azok a cégek, akik az elmúlt egy évben csukták be maguk mögött vállalkozásuk kapuját egy bazi nagy Tuto-lakattal, ők ugyanígy vélekednek? Ugye nem? Vagy a forint árfolyamát árgus szemmel figyelők? Év elején ki lettek vasalva a devizahitelesek a 300-as forinttal. És itt nem is az a gond, hogy hiteleiket devizában vették fel, hiszen még 300-as forint mellett is jóval jobban jártak, mintha forintban adósodtak volna el, hanem az volt a gond, hogy fedezeti szintjüket 100 %-ra nyitották ki. Magyarul, a rózsaszín köd ellepte szemüket, agyukat, és tovább nyújtózkodtak, mint ahogy a takarójuk ért. Míg forintban felvettek volna pl. 5 millió forintot, devizában ehelyett 6-7 millió forintot vettel fel, hiszen sokkal jobban jártak, mert az induló törlesztő részlet jóval alacsonyabb volt, mint a forintalapú hitelé, de a változáskor a nagyobb összeg növekvő terhét már nem bírták el. Miközben ha a forintban tervezett összeget vették volna fel devizában, akkor sokkal rosszabb devizaárfolyam mellett is élhettek volna, mint „Marci hevesen”.

És most, hogy pártunk és kormányunk büszkén hirdeti, hogy nekik köszönhetően megfelelő szintre erősödött a pénzünk, tessenek megnézni azon exportőrök arcát is, akik fáradtságos munkával öntik ki minden nap maguk alól a vízzel telt lavórt, azon izgulva, meddig erősödik nemzeti büszkeségünk, és az általuk megtermelt termék mekkora veszteséget fog még okozni nekik. Tudják, kétélű kaszával lehet 100 %-os munkát végezni. És kíváncsi lennék azon amerikai állampolgárok sokaságára is, akik a közel 10 %-os munkanélküliségi rátába esve, egy darabig még biztosan nem a jóléti amerikai álom fogyasztóvezérelt istenének áldoznak majd. És ha nem a hitelből vezérelt lakossági fogyasztás vezeti ki a világ vezető gazdaságát a gödörből, ahová beragadt, mi lesz az? Ha Bernanke szerint vége a recessziónak, akkor a legutóbbi kamatülésen egy icike-picike iránymutató 0,25 %-os kamatemelés talán belefért volna. Viszont nem fért bele. Ez is érdekes.

Mert, ha az eddigieknél jóval alacsonyabb fordulatszámon fog pörögni a gazdaság, legyen ez bárhol, akkor előbb-utóbb az értékeltségi szinteknek is a realitásokat kell tükrözni, nem pedig a vágyálmokat, mint ahogy valljuk be, most sok esetben ez történik.

Ne feledjük, bármennyire is félelmetes volt az ókori Bika, érkezett Thészeusz, és a Minotaurosznak annyi lett. Most az a kérdés, modernkori Thészeusznak mi lesz a neve, és mikor jön el a jelenlegi bikáért, ami azért közel sem olyan félelmetes mint a régi.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!