Miért nehéz mostanában a tőzsdén halászni?

Aki szokta olvasni a germán, kelta regéket, olvashatta a történetet a helgolandi halászokról. Akik, mivel a környékükön lévő tengerben rengeteg hering volt, a halászatból nagyon jól éltek, és mindezt könnyedén, erőlködés nélkül tették. Viszont a jó élet kényelmessé tette őket, elfelejtették, mi volt az ami számukra biztosította az „édes életet". Azt gondolták, a könnyű lét örökké fog tartani, és már semmit sem kell érte tenni. A történet szerint annyira nem akartak foglalkozni a halakkal, nem készültek elő sóval, hordókkal, hogy mikor érkeztek a heringek, nem halászták ki őket. A halaknak kellett kiugrálni a partra, de ahelyett hogy feldolgozták volna őket, egy öregasszony inkább visszasöpörte őket a tengerbe. A halak végül megsértődtek, odébbálltak, és azóta Helgolandban is ugyanúgy meg kell küzdeni a megélhetésért, mint bármelyik halászembernek. Az elmúlt időszakban mintha így lennének a befektetők is a tőzsdéken, illetve a pénzpiacokon.

Az elmúlt időszak „likviditási rallyja" kicsit kényelmessé tette a befektetőket. Megint sokan úgy érezték, kolbászból készül a kerítés, a fák újra égig érős tápoldatot kaptak. Az idei év slágere a pénzpiacokon a rózsaszín szemüveg volt. Az idei nyár újra elhitette a befektetőkkel, hogy a tőzsdén az a cél, hogy minél gyorsabban akár több 100 százalékos hozamokat érjenek el. Miközben a jegybanki alapkamat, és vele együtt a kockázatmentes hozamok folyamatosan, jelentősen csökkentek, és vele együtt a kockázatmentes és a kockázatos hozamok közötti olló hihetetlen sok éve nem látott távolságra nyílt ki.

Tévedés ne essék, nekem nincs ellenemre az elérhető jelentős tőzsdei profit. Sőt. Ennek hasonló vonzata van, mint a lottón amikor extra halmozódás van. A baj csak ott keletkezik, amikor a váratlanul, hirtelen jött extra nyereséglehetőség varázsa elmúlik, és jönnek munkás hétköznapok. A sikertől megrészegült, megrészegedő befektetők sajnos ezután nem fognak megelégedni egy ennél átlagosabb, de még mindig jónak mondható hozammal, és ez blokkolni fogja józan döntési képességüket. Hiszen aki egyszer megfogott az OTP-ben fél év alatt akár 100 százalékos hozamot, annak ez lesz majd az etalon,(tisztelet a kivételnek). És lehet, hogy emiatt vagy soha többé nem merészkedik a tőzsdére, vagy csak ilyen krachszerű időkben. De olyan is előfordulhat, hogy egy jól induló pozíciót a túlzott hozamelvárások miatt nem fog időben kicsukni, és sokszor a jó ötlet veszteségbe fordul. Így válhat egy sikeres befektető gyorsan homo sapiensből, MOHO SAPIENSÉ. Az ilyen befektető számára kín és keserűség a sávban rekedt piacon kereskedni, ahol az egyik nap 500-600 pontot megy az index, másnap pedig ugyanekkorát esik.

Engedtessék meg két érdekes valós példa. Egy kedves barátom ismerősének van 2000 darab OTP részvénye. 2300 forintos bekerülési árral. Hatezer forintot álmodott meg, hogy ott eladja. 5750 forintnál beszéltem vele arról, hogy érdemes lehet itt realizálni ezt a hasznot, és esetleg lejjebb visszavásárolni, mert ugyanott van, mintha várna még 250 forintra. A cikk írásakor az OTP 5200 forint körül van, de volt már 4900 forint körül a beszélgetés óta. Megállapítható, hogy nem volt érdemes várni az álomra. Mert álom, álom, kitalálom, felébredek, s nem találom.

A másik megtörtént eset szintén tanulságos. Egy kedves barátom, aki mellesleg még nem ügyfél, érdeklődött euró-forint fedezeti ügylettel kapcsolatban. A beszélgetés alapján arra jutottunk, hogy forward ügyletet kellene kötni, és amikor erről szó volt, az euró árfolyama 264-268 forint között ingadozott. Sajnos az ügyfél gondolkodott, ami persze érthető, hiszen még nem csinált ilyen ügyletet, de mire elszánta magát, többszöri, de nem erőszakos érdeklődés után, az árfolyam jelentősen bemozdult a forintgyengülés irányában. Az elképzelés jó volt, a kivitelezés hagyott kívánnivalót maga után. A tanulsága a dolognak, ha fedezni akarunk, nem az a lényeg, hogy lesz-e olcsóbb az euró, hanem az az árfolyam ahol a pillanatnyi állapot szerint fedezni tudunk, az nekünk megfelelő-e? A többi színtiszta spekuláció, ami ugye nem tartozik a tiszta fedezeti ügylet összetevői közé. Ezt az utóbbi dolgot kifejezetten sajnáltam, hiszen szinte a lehetőségek legjobb szélén sikerült volna befedezni az euró pozíciókat. És az illetőt is nagyon tisztelem az miatt, hogy felismerte a fedezeti ügyletek hasznosságát.

De tekintsünk egy kicsit ki a tengerentúlra. Mintha fogyna a szufla a lendületből, kezdik kiereszteni a levegőt a ballonból. Viszont érdekes ki mennyire hitte el hogy 10 000 pont lesz az amerikai index. Mert aznap amikor ez megtörtént, 22 óra három perckor hirtelen előkerültek a Dow 10 000 2.0-ás sapkák a parketten. Vagy a Wall Street-en van azonnali sapkakészítő cég, vagy valakik valamilyen okból (technikai szintek, egy kis rásegítés) bíztak abba, hogy ez meglesz, belesegítve a kisbefektetőket egy tízezres spirálba. De mintha most a piac ezt mondaná: szép volt, jó volt, köszönöm ennyi. Én azt gondolom, vannak még csontvázak a szekrényben, amik közül a CIT-es ki is esett. Az hogy mekkora a szekrény, és hány „SAMU” van benne ezt nem tudni. De hogy nem üres még a szekrény az biztos.

Úgyhogy halászok, csak óvatosan, horgászás közben alkohol fogyasztása szigorúan tilos, nehogy valaki, akit beránt a nagy hal a vízbe ne tudjon kiúszni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!