Ki menti meg a megmentőket?

A 2008-2009-es válság egyik aspektusa nagyon leegyszerűsítve az volt, hogy megrendült a pénzügyi szektorba vetett bizalom, bajba kerültek a bankok, értékpapírcégek, biztosítók, s ezeket a kormányzatoknak, államoknak kellett kimenteni. Az történt, hogy ezek a cégek (és jellemzően a lakosság is) megpróbálták adósságait csökkenteni, miközben ezt az adósságot átvállalta az állami szektor, így segítve rajtuk. Azaz, az államok egyre jobban kezdtek eladósodni, hogy megmentsék a gazdaságot. A második Nagy Gazdasági Válság elhárításának azonban nagyon komoly ára volt a legtöbb országban: az államok rendkívüli, soha nem látott gyorsaságú eladósodása. Ez alól kivételt képez például Magyarország, amely korábbi bűnei miatt kényszerpályán mozgott, s így kénytelen volt más utat választani: itt az állam is egyre kevesebbet költött ellentétben a legtöbb országgal. Ennek természetes következménye egy nagyon komoly recesszió lett idehaza. Amiről most szó lesz, az ennélfogva jellemzően nem alkalmazható Magyarországra, hanem sokkal inkább a nagy gazdaságokra.

Európa, USA, Japán és még több komoly, fejlett gazdasági hatalom olyan mértékben kezd eladósodni, amire békeidőben talán még nem is nagyon volt példa. Mint írtam, ez természetes következménye annak, hogy megpróbálták elkerülni a nagyon mély, globális válságot. Az államok durva ütemű eladósodása az ára annak, hogy viszonylag sértetlenül megúszta a világ az elmúlt 2 évet, hogy elkerültük azt a gazdasági összeomlást, ami például az 1929-33-as periódust jellemezte. Ez ugyanakkor felvet egy újabb problémát.

Az államokban még hiszünk

A megmentés csak azért volt kivitelezhető, mert az államokba, a kormányzatokba, és magába a (papír)pénzrendszerbe vetett bizalom végig megmaradt – miközben a magánkézben lévő pénzügyi szektorral szemben fennálló bizalom elpárolgott. Az államok azért tudták megmenteni a gazdaságot, mert a beléjük vetett hit fennmaradt. Ennek köszönhető, hogy az USA, Japán, Európa kormányzatai hatalmas mennyiségben tudtak állampapírt kibocsátani, amiből finanszírozhatták a különböző mentőcsomagokat.

Azonban – hacsak nem történik valamiféle drasztikus fordulat a következő pár évben – ennek hatására olyan mértékben adósodnak el az államok, hogy az már fizetőképességüket veszélyezteti. Ha viszont az államok fizetőképessége kérdésessé válik (és jópár olyan igen jelentős ország is van, amely fenntarthatatlan eladósodási pályán halad jelenleg), akkor eltűnhet a beléjük vetett bizalom, és előfordulhat, hogy előbb-utóbb nem tudják finanszírozni magukat. Az első menetet tehát megnyerték a kormányzatok, és megmentették a világot, de most jön a második menet, amikor kiderülhet, hogy ők maguk is komoly bajban vannak. Vajon ha meginog a különféle fejlett országok állampapírjaiba vetett bizalom, akkor őket ki menti meg? S ha meginog ez a bizalom, akkor legközelebb már nem lesznek olyan helyzetbe az államok, hogy – ha baj van – megint megmentsék a gazdaságot.

A legsúlyosabb probléma tehát véleményem szerint jelenleg a világban a fejlett államok nagyon gyors eladósodása. Mi magyarok már tapasztalatból tudjuk, hogy a politikusok úgysem hajlandóak letérni a hitelből történő finanszírozásról, az eladósodásról, azaz a könnyebb útról mindaddig, amíg a piacok rá nem kényszerítik őket. A gazdasági válság megoldásának árát a gazdaságpolitikusok az államadósság növelése révén gyermekeinkre hárították – egyelőre ennyi történt. Jelenleg még mindig ideális a helyzet az amerikai, japán, német, angol állampapírok piacán: a kormányok 2-3-4%-os hozamszint mellett tudják finanszírozni a folyamatosan termelődő adósságot, és továbbgörgetni az egyre gyülemlő adóssághegyeket. Nagy kérdés, hogy ezt a játékot meddig lehet folytatni. Nem lehetetlen, hogy akár még hosszú évekig is, de az is lehetséges, hogy akár már 2010 során elegük lesz a piacoknak a folyamatosan rájuk zúduló újabb és újabb állampapírokból, s a hatalmas kínálatot nem tudják megemészteni. Ebben az esetben valóban mindannyian nagy bajba kerülhetünk, hiszen a végső segítséget mindig nyújtani tudó államok is veszélybe kerülhetnek.

A fejlett országok állampapírjai szerintem borzasztó rossz befektetési lehetőséget nyújtanak jelenleg: hozamuk alig van, a potenciális veszteség nagy, a kínálat óriási. Lehet vele nyerni? Természetesen van olyan forgatókönyv, amely szerint igen, de én nem szeretek úgy fej vagy írást játszani, hogy ha fej, akkor nyerek 1-et, ha írás, akkor bukok 3-at (az ellenkezőjét nagyon szívesen, néha ilyenre is van példa a tőkepiacokon). Lehet ilyen játékkal pénzt nyerni? Természetesen egy ideig igen, de nem hiszem, hogy érdemes lenne belevágni. A japán, angol, amerikai és egyéb állampapíroknál rosszabb hozam-kockázat arányú befektetést véleményem szerint elég nehéz lenne találni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!