Devizahitel-adót a bankokra!

A háztartások devizahiteleinek állománya körülbelül 6400 milliárd forintot tesz ki. Ennek kilencven százaléka svájci frank alapú, és 97 százaléka öt éven túli lejáratú. Az alacsony kamatlábú devizahitelek gyors elterjedését az okozta, hogy a hitelintézetek nem tájékoztatták részletesen ügyfeleiket az ilyen hitelek kockázatainak mértékéről. Az ügyfeleket olyan táblázatokkal kellett volna ellátni, amelyek szemléltetik, hogy az esetleges 5, 10, 15, stb. százalékos forintárfolyam gyengülés esetén mekkorára fog nőni a havi törlesztőrészletük.

A 2008-as nemzetközi pénzügyi válság kitörésekor Magyarországon már nemcsak az állam adósodott el a külföld felé, hanem a pénzintézeti  rendszer is hatalmas devizaadósságot halmozott fel. Azzal, hogy a magyar kormány a Nemzetközi Valutaalaptól, az Európai Uniótól és a Világbanktól 20 milliárd eurós hitelcsomagot vett fel, elhárította az államcsődöt és egyben mentőövet dobott a hitelintézeteknek is. Ezzel mentesítette azok külföldi tulajdonosait attól, hogy jelentős pénzösszegekkel kelljen támogatniuk magyarországi leánybankjaikat.

A hitelcsomag nélkül az euró tartósan a 300-as, a svájci frank pedig a 200-as forintszint fölött maradt volna, aminek egyenes következményeként a lakossági devizahitelek egy része kártyavárként dőlt volna össze. Ha csak az adósok tíz százaléka nem tudta volna törleszteni a hitelét, a hitelintézetek vesztesége meghaladta volna a 600 milliárd forintot! A magyar kormány viszont bármilyen ellenszolgáltatás nélkül mentette meg a hitelintézeteket!

A Magyar Nemzeti Bank által kezdeményezett intézkedések csupán az új devizaadósok körét szűkítik, míg a várhatóan minimális volumenű új devizahitelek mellett változatlanul hagyják a jelenlegi hatalmas, 6400 milliárd forintos devizahitel-masszát. Ennek az árfolyamkockázata továbbra is fenyegeti az  adósokat, a likviditási kockázata pedig a magyar államot.

Devizahitelesek kárpótlása

Mivel a hitelintézetek nem tájékoztatták kellőképpen a lakosságot a devizahitelek árfolyamkockázatának lehetséges következményeiről, valamint a nemzetközi mentőcsomag nélkül a hitelintézetek devizaportfóliói tömegesen behajthatatlanná váltak volna, ezért javaslom, hogy a hitelintézetek járuljanak hozzá a pénzügyi válság költségeinek teherviseléséhez egy úgynevezett devizaadó egyszeri megfizetésével 2010-ben. Ez minden hitelintézet 2010. január 1-i lakossági devizahitel állományának a 2 százaléka lenne, vagyis a hitelintézeteknek összesen kb. 130 milliárd forintot kellene fizetni.

A devizaadót a kormány szétosztaná a lakossági devizaadósok között a devizahitelük 2 százalékával megegyező összegben. Mintegy 1 070 000 lakossági devizaadóssal számolva (ami 2,5 millió családot jelent!), az átlagos adós 121 ezer forintot kapna kézhez.

Új devizahitelek új feltételrendszere

A lakosságnak nem áll módjában árfolyamkockázatot menedzselni, de a hitelintézeteknek igen. Javaslom, hogy új devizahitelek esetében egy adós árfolyamkockázata a hitelének futamideje alatt soha ne haladja meg a hitel folyósításakor érvényben lévő árfolyam 7 százalékát. Viszont, amikor a futamidő folyamán az adott deviza piaci árfolyama a forinttal szemben csökken, akkor a hitel vonatkozásában az árfolyam maradjon a folyósításkor érvényes árfolyam. Az adós tehát nem  nyerhet az árfolyamváltozáson, de lehetséges vesztesége sem haladhatja meg a 7 százalékot (ugyanakkor az adós változatlanul élvezi a forintnál alacsonyabb deviza kamatláb előnyét).

Egy induló árfolyamhoz képest a jövőbeni árfolyamok tipikusan egy Gauss-görbe szerinti eloszlást követnek, melynek 80 százaléka a +/- 7%-os sávban szór.  Ez a hitelintézetek szempontjából azt jelenti, hogy a jövőbeni árfolyamingadozások következtében várhatóan mindössze az esetek 10 százalékában (amikor az adott deviza a forinthoz képest több mint 7 százalékkal erősödik) fognak veszíteni. Ezzel szemben, valószínűleg az esetek 50 százalékában (amikor az adott deviza a forinthoz képest gyengül) a hitelintézetek nyerni fognak és az esetek 40 százalékában (amikor az adott deviza a forinthoz viszonyítva maximum 7 százalékkal erősödik) a hitelintézetek se nem nyernek, se nem veszítenek. A hitelintézeteknek tehát 50 százalék esélyük lesz nyerni és 10 százalék veszíteni. A hitelintézetek fognak találni olyan piaci szereplőket, akik átvállalják az  ilyen nyerési és veszítési valószínűségeket.

A hitelintézetek nem lennének korlátozva abban, hogy lefelé eltérjenek a 7 százalékos kockázati határtól vagy abban, hogy az adósokat részesítsék az árfolyamnyereségből. Ezáltal sokszínű feltétel és árazási verseny indulhatna el a hitelintézetek között a devizahitelezési piacon.

Élő hitelek: devizaadó vagy az árfolyamkockázat megosztása

Javaslom, hogy a 2011-es évvel kezdődően a hitelintézeteknek a jelenlegi (de nem a fent kifejtett új feltételek alapján folyósított) lakossági devizahiteleik után évente devizaadót kelljen fizetni, melynek mértéke a tárgyévi súlyozott átlag állományuk 0,5 százalékát tenné ki. A devizaadót a kormány szétosztaná a lakossági devizaadósok között a devizahiteleik arányában. A mostani állományokkal számítva, ez az adó évente összesen 32,5 milliárd forint kifizetésére kötelezné a hitelintézeteket.

Bármelyik hitelintézet egyszer s mindenkorra mentesülhetne az adó megfizetése alól ha (és attól az időponttól kezdve, hogy) felajánlja a devizaadósainak, hogy a meglévő devizahiteleiket átalakítja a fent részletezett új devizahitelezési feltételrendszernek megfelelően (vagyis a maximális 7  százalékos árfolyamkockázatra).

A külföld felé fennálló devizaadósság kockázatának mérséklése

Azt az országkockázatot, amit a hitelintézetek külföldről származó forrásai jelentenek, két módszer együttes alkalmazásával lehetne csökkenteni. A hitelintézetek devizaadósságainak a lejárati struktúráját transzformálni szükséges. Ez azt jelenti, hogy egyrészt szabályozni kellene, hogy a 10-20 éves devizahitelek finanszírozásához felvett forrásoknak legalább mekkora hányada legyen hosszú lejáratú. Másrészt, a hitelintézetek külföldi tulajdonosaival kellene garantáltatni, hogy minden körülmények között biztosítani fogják, hogy magyarországi leánybankjaik nem maradnak devizák nélkül, feltéve, hogy azok továbbra is jelen óhajtanak lenni a devizahitelezési üzletágban. A külföldi tulajdonosok mellett a nemzetközi pénzügyi intézmények is szóba jöhetnek, mint ilyen készenléti hitellehetőségek forrásai.

Stephen Green, a világ egyik legnagyobb bankjának, a HSBC Holdingsnak az elnöke szerint: „a bankoknak meg kell változtatniuk viselkedésüket és etikai normáikat, valamint le kell vonniuk a válság tanulságait, hogy javítsák a róluk kialakított képet a közvéleményben.”