Az adórendszer segíthetne a devizásokon

Az adósmentő csomagot tekintve el lehet játszani azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha az adósságszolgálatot szerződésszerűen teljesítő, a devizahitelek árfolyamkilengése miatt pórul járt adósokat, bizonyos adókedvezményekkel segítené a kormány. Előre szeretném bocsátani azt, hogy az adójogszabályok elsősorban nem szociálpolitikai vagy egyéb támogatási célt szolgálnak, de az ötlet lehet mégis érdekes. Ennek megfelelően az árfolyamveszteséget elszenvedő, devizahiteles adósok, a törlesztések során – tehát realizált árfolyamveszteségről beszélünk – elszenvedett veszteség egy részét vagy egészét az összevont adóalapjuk terhére, felső korlát beiktatásával érvényesíthetnék. Ez a pozitív adójogi diszkrimináció azokat érinthetné, akik egyrészt rendelkeznek pozitív összevont adóalappal, másrészt adósságszolgálatukat teljesítik. Nyilván a már bajba került adósok részére ez a megoldás nem jelentene gyógyírt, azonban az etikus és tisztességes adózói magatartásra sarkalhatna.

A vállalkozások esetében az árfolyamveszteség társasági adó törvény szerinti érvényesítése manapság sem okoz problémát, például amennyiben a vállalkozás deviza alapú beruházási hitelt vett fel, saját irodaházának fejlesztésére és azon árfolyamveszteséget szenved el.  Az árfolyamveszteség személyi jövedelemadóbeli érvényesíthetőségének lehetősége persze igen sok kérdést vet fel, többek között azt, hogy milyen gyakorisággal lehetne a veszteségeket érvényesíteni? Évente az adóbevallás során, vagy akár havonta? Az árfolyamveszteség havi rendszerességű adóalap csökkentő tételként való figyelembe vételéhez vagy banki adatszolgáltatásra/nyilatkozatra lenne szükség, vagy a magánszemély nyilatkozatára, amelyet havi rendszerességgel kellene a bérszámfejtés rendelkezésére bocsátani. Ahhoz, hogy érezhető pénzbeli teherkönnyítést lehessen elérni az adósoknál, elengedhetetlen a havi elszámolás, azon keresztül pedig a nettó keresetnövekedés az adóteher csökkenésén keresztül.

Az elképzelés időzítése persze a jelenlegi költségvetési helyzetet tekintve - valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy plusz adminisztrációt jelent -, nem mondható ideálisnak, de azt azért érdemes megvizsgálni, hogy milyen költségvetési hatást eredményezne.

A Magyar Nemzeti Bank 2010 júliusában közzétett, lakáscélú hitelekre vonatkozó statisztikája szerint, a deviza alapú lakáshitelek teljes állománya 4.251,3 milliárd forint volt, melyből a devizás hitelek 2.767,6 milliárd forintot tettek ki. Figyelembe véve, hogy az euró alapú hitelek a teljes állományból mindössze 261,9 milliárd forintos összeget jelentettek, megállapítható, hogy a lakáscélú devizahitelek jelentős része (eltekintve a jen és egyéb devizáktól) svájci frank alapú. Kalkulációnk alapján azt vélelmeztük tehát, hogy a deviza alapú lakáshitelek 90 százaléka svájci frank alapú, a futamidő pedig 20 év. A felvételkor vélelmezett svájci frank árfolyam esetében 160 forintot, míg a 2010. éves átlagos svájci frank árfolyamát 197 forintban határoztuk meg, ami 23 százalékos árfolyamveszteséget jelent. Az átlagos személyi jövedelemadó kulcs a 2010-es évben - figyelembe véve a szuperbruttósítás hatásait - 21,6 százalék, ennek megfelelően az intézkedés a 2010-es adóév viszonylatában mintegy 13 milliárd forint költségvetési bevételkiesést eredményezhetne.  Ez a 13 milliárd forint természetesen egy felsőhatárt jelent, hiszen nem feltétlenül lenne indokolható a 20 millió forint feletti hitelfelvevőket is e kedvezménnyel támogatni.  Számításaink szerint a javasolt adókedvezmény bevezetése – 23 százalékos átlagos árfolyamveszteséggel és 21,6 százalékos átlagos szja kulccsal kalkulálva – a hiteltörlesztőket az elszenvedett árfolyamveszteség közel egy negyedével kárpótolná.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy a deviza alapú lakáshitelt felvett magánszemélyek megsegítését célzó jogszabály, amely ezen a héten hétfőn került benyújtásra, a költségvetés számára bevételkieséssel nem jár, több mint nemes gesztus lenne a fenti, vagy azzal ekvivalens szabály megalkotása.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!