Tessék mondani, mennyi pénzt nyomtassunk?

Elkezdődött a végső visszaszámlálás, napokon belül kiderül, hogy hozzávetőleg mennyi dollár nyomtatásával lép be az Egyesült Államok a válságkezelés következő szakaszába. Jövő szerdán, nem mellesleg az amerikai kongresszusi választások másnapján a Fed bejelenti, hogy mekkora és milyen formájú pénznyomtatási programmal próbálja megtámogatni a gyenge, és a foglalkoztatás bővülését nem eredményező növekedést.

A célok világosak, a megvalósítás sikere legalábbis kétséges. Az amerikai monetáris hatóság döntéshozóinak többsége abban bízik, hogy egy jelentős volumenű állampapír-vásárlással, mérlegfőösszegének további növelésével eszközár-inflációt, további hozamcsökkenést generálhat, emelheti a gazdaság szereplőinek inflációs várakozásait, ezáltal nagyobb aktivitásra késztetheti őket.

Ezzel az ambiciózus, elegáns logikával szemben két ellenérv merül fel. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy a gazdaság szereplői így reagálnak a masszív pénznyomtatásra. Az ide kapcsolódó japán tapasztalatok alapján megtörténhet az is, hogy a sokkokat követően a vállalatok és a háztartások továbbra is tőkeáttételük csökkentését, azaz hiteleik törlesztését preferálják a beruházásokkal illetve a fogyasztással szemben, azaz a többletlikviditás ezen a helyzeten nem okvetlenül segít.

Másrészt megtörténhet az is, hogy még a rövid távú, sőt leginkább azonnal elérendő célt, az állampapírpiaci hozamcsökkenést sem sikerül elérni. Ha ugyanis a piaci szereplők kellően nagy részének az optimálisnál gyorsabban és nagyobb mértékben nőnek meg az inflációs várakozásai, akkor ez az állampapírok árazásában is megjelenhet, a tervezett hozamcsökkenés helyett hozamemelkedés lehet a következmény. Mivel pedig a pénzügyi vagyoneszközök árazásába sokkal gyorsabban épülnek be az inflációs várakozások, mint ahogy a reálszférában is érzékelhető lenne az infláció, egy ilyen esetben a nominális hozamemelkedés egy ideig növekvő reálhozamot is jelenthetne a kötvényekben.

Ráadásul az infláció a reáleszközök körén belül is lehet nagyon aszimmetrikus, bizonyos szektorokban a vállalatok input árai szépen megemelkedhetnének, miközben az értékesítési áraik nem tartanák a lépést, azaz szűkülnének a marginok. Mindez pedig pontosan a megcélzottal ellentétes, a gazdasági aktivitást fékező hatásokat váltana ki. Ezt követően, az ilyen módon tovább romló növekedés mellé megérkezne az infláció is, ettől a kombinációtól pedig a jegybankárok izzadtan és zihálva szoktak felébredni, ha rémálmaikban találkoznak vele.

A Fed elsőként felmerülő problémája a quantitative easing felújításával kapcsolatban tehát az, hogy a jövő héten bejelentendő programra miként reagál az állampapír-piac. Sok gondolkodás és kívülről is érezhető, heves viták után egészen egyszerűen úgy döntöttek az amerikai jegybankárok, hogy megkérdezik az érintetteket. Ahogy egy kormány is gyakran megszondázza a közvéleményt, mielőtt belekezdene egy jelentős akcióba, úgy jár el most a Fed is: szabályos közvélemény-kutatást végeznek a kötvénypiac legnagyobb szereplőinek körében, azt tudakolva, hogy mekkora nagyságrendű pénznyomtatásra számítanak, és a különböző lehetséges nagyságrendek esetén vajon hogyan reagálnának.

Mindenképpen komoly újításnak kell tekintenünk, hogy a piaci szereplők gyakorlatilag szavazhatnak a monetáris politikáról, különösen annak a hagyományos felfogásnak a tükrében, mely szerint a monetáris politika lépései akkor tudnak igazán hatékonyak lenni, ha az alapvetően kiszámítható keretek között azért időnként meglepetést is tudnak okozni a piacokon.

A külföldi szereplők persze nem kapták meg ezt a kvázi szavazati jogot, ami a legfontosabb amerikai kötvénykereskedőknek és a kötvényalapok portfóliómenedzsereinek ezek szerint kijár. Jól jelzi ezt az is, hogy a Bank of Japan, amelynek kormányzótanácsa most tartotta soron következő rendes ülését, az igazán komoly, a saját quantitative easing programjával kapcsolatos döntéseit elhalasztotta egy héttel, azaz éppen a Fed bejelentésének másnapján ül össze újra. A Fed tehát a világra, a világ pedig a Fed-re tekintget aggodalmasan – a növekedés megtámasztásának grandiózus kísérlete félelemben gyökeredzik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!