A magyar kormányok nem értik a jegybanki függetlenséget

A kormány és a jegybank közötti konfliktusok természetesek. A jegybank ezért független. Nem lenne szükség a függetlenségre, ha a kormány és a jegybank mindig egyetértene. Nem lenne szükség a függetlenségre, ha a kormány fennhatóság alá kerülő monetáris politika alacsony inflációt, pénzügyi stabilitást, és stabil gazdasági növekedést biztosítana. De nem biztosít. Egy kormánynak alárendelt monetáris politika többnyire magas inflációt, pénzügyi zavarokat és alacsony növekedést produkál.

Egy kormány monetáris politikára gyakorolt befolyása a monetáris politikai döntéshozók kinevezésével kezdődik. És két okból jobb, ha itt véget is ér. Az egyik ok, hogy minden kormány monetáris lazítással szeretné megoldani a rövid távú gazdasági problémáit. A lazítás költsége azonban, amely magasabb inflációban és az államadósság magasabb kockázati prémiumában jelentkezik, hosszabb időszakra terül szét. Gyakran nem is annak a kormánynak okoz problémát, amely meghozta a döntést, hanem a következőnek. Így a kormányok általában a monetáris lazításnak csak rövid távú hasznait látják, hosszabb távú költségeit azonban nem. Ezért hajlamosak túllazítani, aminek magasabb infláció, nagyobb árfolyamingadozás és később alacsonyabb gazdasági növekedés a következménye.

A független jegybank, amelynek feladata az árstabilitás fenntartása, nem hajlamos erre. Lazít a monetáris kondíciókon, ha kell, de csak annyit, hogy a lazítás rövid távú hasznai ne haladják meg annak hosszú távú költségeit.

A másik ok, amiért a kormányokat távol kell tartani a monetáris politikai döntésektől, a politikusi gondolkodásmódból következik. A politikus élete arról szól, hogy nap mint nap láttatnia kell, hogy a nemzetet sújtó gondok enyhítésén munkálkodik. Erre általában bármilyen eszközt felhasznál, ami a keze ügyébe kerül, függetlenül attól, hogy ez az eszköz alkalmas-e a probléma megoldására vagy sem. Monetáris politikával nem lehet az exportversenyképességet tartósan javítani vagy a foglakoztatást tartósan növelni, nem lehet a kis- és középvállalati szektort tartósan megerősíteni. A jegybanki függetlenség a politikust megvédi attól, hogy olyan célok elérésére próbálja felhasználni a monetáris politikát, amelyre az teljesen alkalmatlan.

A nyugat saját kárán tanult

Ezek a felismerések nem nyilvánvalóak. A fejlett országok politikusait nem a közgazdasági elmélet képviselői győzték meg a jegybanki függetlenség előnyeiről. A hetvenes-nyolcvanas években saját kárukon tanulták meg, hogy sem magasabb növekedést, sem magasabb foglalkoztatást nem érnek el, ha irányítani akarják a monetáris politikát. Az 1973-as olajárrobbanás után kialakult recessziót a fejlett országok monetáris lazítással igyekeztek enyhíteni. Akkortájt néhány kivételtől eltekintve a jegybankok kevéssé voltak függetlenek. A konkrét monetáris politikai intézkedésekre a kormányoknak jelentős befolyásuk volt. Minden erőfeszítésük ellenére a munkanélküliség magas szinten stabilizálódott, a növekedés pedig a recesszió elmúlása után is alacsony maradt. A kormányok vezérelte monetáris politikának egyetlen tartós eredménye volt: a magas infláció. A nyolcvanas évek elején azután csak magas munkanélküliség és mély recesszió mellett sikerült az alacsony hitelességgel rendelkező monetáris politikának megfékeznie az inflációt.

A jegybanki függetlenség előnyeinek felismeréséhez az is hozzájárult, hogy a hagyományosan nagyfokú függetlenséggel rendelkező német és svájci jegybank sikeres volt az infláció féken tartásában. A német infláció hét százalék alatt maradt a  hetvenes és nyolcvanas években akkor is, amikor több országban a húsz százalékot is meghaladta. A német gazdaság teljesítménye eközben semmivel sem maradt el a magas inflációval küszködő országokétól, sőt jobb volt.

Ezeknek a tapasztalatoknak a nyomán jutottak a fejlett országok politikusai arra a következtetésre, hogy jobban járnak, ha távol tartják magukat a monetáris politikai döntésektől. A jegybankok alapvető mandátumának az árstabilitást tették. Minden más gazdaságpolitikai célt támogatását ennek a célnak rendeltek alá. A monetáris politikai döntéshozókat továbbra is  politikusok választották, de a konkrét monetáris politikai döntéseket kiadták a kezükből.

Az elmaradt felismerés

Magyarországon a jegybanki függetlenség előnyeinek politikusi felismerése elmaradt. A kilencvenes évek elejének inflációs traumája nem volt elég erős, a magyar politikusok pedig úgy tűnik mások kárán nem tanulnak. Az elmúlt tíz évben az éppen kormányon levők mindig úgy gondolták, hogy vélt vagy valós problémáik egy részének megoldásának kulcsa a jegybanknál van. A monetáris tanács létszámának megemelése 2005-ben, vagy tagjai kinevezési rendjének mostani megváltoztatása nem a monetáris politika hatékonyságának növelését, hanem a kamatdöntések politikai befolyásolását célozza. A jegybank döntéseinek szakmai vagy akár politikusi bírálata természetes. A monetáris politika körüli szakmai vita hasznos. A jegybank függetlensége nem a bírálatoktól vagy szakmai vitáktól sérül. A jegybank függetlensége attól sérül, hogy a jegybank törvény változtatását, döntéshozóinak kiválasztását a kamatpolitika meghatározott irányú befolyásolásának szándéka vezeti.

Az MNB-nek az elmúlt években nem sikerült teljesítenie inflációs célját. Ezért kétségkívül kritikával kell illetni. A magyar jegybank dolga a következő években még nehezebb lesz, mint korábban. Az Egyesült Államokban és az eurózónában a jegybankok által a a válság miatt a gazdaságba pumpált óriási likviditás lassan, de biztosan megemeli az inflációt. Ez növelni fogja az inflációs nyomást a többi országban. Európában az államadósságokkal kapcsolatos problémák még évekig kísérteni fognak. Ilyen nemzetközi környezetben egy kis nyitott gazdaságban, mint Magyarország, a monetáris politikai döntések különös körültekintést és hitelességet igényelnek majd. Hogy az új összetételű monetáris tanács képes lesz-e hiteles, az árstabilitás mellett elkötelezett monetáris politikát folytatni, még nem tudjuk. Csak remélhetjük, hogy az új tagok képesek lesznek megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Ha nem, akkor Magyarországon a hetvenes évekhez hasonló események fognak bekövetkezni: magas infláció és munkanélküliség és alacsony növekedés.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!