Túl a gúzsba kötő függetlenségen

Magyarország az elmúlt évtizedet a gazdasági fejlődés szempontjából elvesztegette.  Sajnos úgy tűnik, hogy az előttünk álló évtizedtől sem várhatunk mást, mint alacsony gazdasági növekedést és stagnáló foglalkoztatást. Rövid távú kilátásaink még ennél is sötétebbek, egy nagyobb visszaesést sem zárhatunk ki. Mindezt pedig elsősorban nem a külső körülményeknek, hanem a magyar gazdaságpolitikának, nem kis részben az elmúlt másfél év gazdaságpolitikájának köszönhetjük.

A magyar kormány elmúlt másfél éves gazdaságpolitikai intézkedéseivel nem az a gond, hogy nem szokványosak. Új helyzetek mindig új megoldásokat kívánnak. Válságok idején a tankönyvi megoldásokat nagyrészt sutba dobják. Az elmúlt másfél év gazdaságpolitikai intézkedéseivel az a gond, hogy nem a magyar gazdaság krónikus problémáinak megoldására irányultak. Az intézkedésekkel vagy egyszerűen a költségvetési bevételeket növelték – lásd ágazati különadók, nyugdíjpénztár államosítás, adóemelések –, vagy rövid távú gazdaságpolitikai feszültségeket enyhítettek (lásd devizahitelek rendezése). Az egyetlen potenciálisan növekedést serkentő intézkedést pedig sikerült rossz időben, rosszul bevezetni (egykulcsos adó). A lépések nyomán nem javultak, hanem romlottak a növekedési kilátásaink. A gazdasági függetlenségi harc következtében a magyar gazdaságpolitika mozgástere csökkent.

A magyar gazdaság középtávú stagnálásának két oka van. Egyrészt a nyugdíjpénztárak államosítása, a devizahiteleknek a bankok kárára való rendezése egyenértékű volt a magántulajdon állami kisajátításával. Ezzel a magyar kisajátítási kockázat megnőtt, ami egyike a befektetési és beruházási kedvet negatívan befolyásoló legfontosabb tényezőknek. Másrészt a pénzintézeti különadó és a devizahitelekkel kapcsolatos intézkedések csökkentik mind a vállalati mind a lakossági hitelezést. Hitel nélkül pedig nincs gazdasági fellendülés. E két tényező együttes hatása miatt számottevő növekedésre nem számíthatunk az előttünk álló években.

Ezen az eredetileg egykulcsos, de jövőre már valójában kétkulcsos adó sem fog érdemben változtatni. Ellenkezőleg, az egykulcsos adó bevezetése következében kieső költségvetési bevételek miatt szükségessé vált adó- és járulékemelés lassítja majd a munkahelyteremtést, és ezzel a gazdasági növekedést.

Rövid távon egy nagyobb gazdasági visszaesést sem zárhatunk ki. Magyarország leminősítése a jelenlegi információk szerint csak idő kérdése. Ha ez bekövetkezik, a magyar állam nem tud elegendő hitelt felvenni ahhoz, hogy törlessze a lejáró adósságait, ami könnyen államcsődhöz vezet.

A legfrissebb hírek szerint ennek veszélyét a kormány is elég nagynak találta ahhoz, hogy bejelentse az IMF-fel való tárgyalások felújítását. Ez jó irányba tett lépés, mert az államcsőd következtében az import és az erre épülő termelés várhatóan összeomlik. Mivel a külkereskedelem rövid lejáratú áruhitelekre épül, amelyekből a magyar vállalatok államcsőd esetén kiszorulnak, ezért minden importért előre kell fizetni. Egy nagy, a külkereskedelemre kevésbé ráutalt országban ennek hatása talán elviselhető. Magyarországon viszont 100 forintnyi GDP előállításához 80 forint importra van szükség, ezért nálunk az import lassulásának drámai hatása lehet a termelésre.

Azért is jó irányba tett lépés, mert az államcsőd következtében a magyar bankok helyzete is megrendül, hiszen mérlegeikben jelentős mennyiségű magyar államkötvény van. A bankok megrendülése növeli a kamatokat és csökkenti a hitelezést. Mindezek miatt a gazdaság jelentősen visszaesik.

A magyar gazdaság nem pusztán a külső körülmények miatt került ilyen kiélezett helyzetbe. A kormány az elmúlt másfél év intézkedéseivel a tudatlanok magabiztosságával masírozott bele egy olyan helyzetbe, ahol az egyébként is csekély mozgástere tovább szűkült.

Hiba volt egy pénzügyi válság kellős közepén megadóztatni a pénzintézeteket, és aztán még rájuk terhelni a devizehitelesek problémái megoldásának költségét is. Ez csökkenti a hitelezést, ami lassítja a gazdasági növekedést. Emiatt csökkennek a költségvetés bevételei, ezzel pedig tovább szűkül a mozgástér.

Hiba volt a recesszió kellős közepén bevezetni az egykulcsos adót, mert annak kedvező hatásai csak hosszabb távon jelentkeznek, rövid távon viszont erősíti a recessziót. Az egykulcsos adóra való átállás során ugyanis az alacsony jövedelműek nettó jövedelme csökken, a magas jövedelműeké nő. Ez rövid távon csökkenti a fogyasztást, mert a magas jövedelműek megtakarítják extra jövedelmüket, az alacsony jövedelműek pedig csökkenteni kénytelenek fogyasztásukat.

Hiba volt megszüntetni a független Költségvetési Tanácsot, amely időben figyelmeztethetett volna a költségvetés problémáira, és hitelesen kommunikálhatna kiélezett helyzetben mind a hitelminősítők mind a piaci szereplők felé költségvetési ügyekben.

A hosszú távú növekedési kilátások javításához, a visegrádi országoktól való leszakadás megállításához a magyar gazdaságpolitikában jelentős fordulatra van szükség, amely mind a magyar mind a külföldi vállalkozókat meggyőzi arról, hogy nem kell állami kisajátítás miatt aggódniuk. Rövid távon, a magyar gazdaságpolitika iránti bizalom növeléséhez látványos intézkedésekre van szükség. Ez, személycsere nélkül aligha lehet hiteles. Végül pedig a befektetők megnyugtatására pénzügyi védőhálóra van szüksége Magyarországnak.

Ezért fontos és pozitív irányba tett lépés az IMF-fel való kapcsolat felújítása. A tárgyalások kimeneteléről még nem tudhatunk semmit. Két dolgot azonban biztosan állíthatunk: egyfelől bármit mondjon is a kormány, az IMF biztosan támaszt majd követelményeket. Másfelől ezzel aligha járunk rosszabbul, mint amit mások támasztanának velünk szemben.