Hahó, magyar Zuckerbergek, Gatesek!

Mérföldkőhöz érkezett a magyarországi értékpapírpiac a december 6-i tőzsdei kereskedési rendszer cseréjével. A német Xetra rendszer bevezetésével a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) belépett a globális tőkepiac kapuján, közvetlenül elérhetővé téve a magyar piacot 18 ország több mint 250 kereskedő cége számára. Miért fontos ez?

Egy tőzsde sikeressége abban áll, hogy a listázott részvények, kötvények számára minél több befektetőt, kereskedőt tudjon térben (virtuálisan) és időben egyetlen helyen koncentrálni.

A rendszercserével a BÉT végérvényesen lebontotta a hazai piac elérésnek technikai korlátjait, megkönnyítve ezzel a befektetők minél szélesebb körének megjelenését a budapesti börzén.

Ez persze sokkal inkább egy szükséges, mintsem elégséges feltétele a magyar részvénypiac további fejlődésének. A fejlődés igazi letéteményesei ugyanis azok a vállalatok, amelyek részvényeik, kötvényeik nyilvános kibocsátásával és tőzsdei listázásával alakítják a jövőjüket. Hogy állunk ezen a téren? 

Saját erőből

Tőzsdére hagyományosan pénzért mennek a vállalatok, azaz növekedésük finanszírozásához keresnek friss tőkét. Az vitathatatlan, hogy egy nyilvános részvénykibocsátás – rövidtávon szemlélve a dolgot – nem a legegyszerűbb módja egy vállalat finanszírozásának. A legfőbb előnyök hosszabb távon éreztetik hatásukat, hiszen ez a finanszírozási mód biztosítja a legnagyobb függetlenséget a társaság tulajdonosai számára és adja a legnagyobb rugalmasságot a jövőbeli finanszírozási szerkezet alakításával kapcsolatban.

Annak a cégvezető-tulajdonosnak, aki ambiciózus vízióját maga szeretné cégével megvalósítani, a tőzsdei részvénykibocsátás, a pénzügyi befektetők segítségül hívása az optimális megoldás. Annak idején Bill Gates is dönthetett volna cége eladása mellett mondjuk az IBM-nek, esetleg Zuckerberg is betagozódhatott volna a Google birodalomba, de ők inkább saját útjukat járták.

Mindkét esetben az önállóság megtartása, a nyilvános részvénypiaci jelenlét és látható növekedés jelentette a különbséget, ami miatt ma mindenki velük példálózik, és amiért majd előbb-utóbb utcákat neveznek el Steve Jobsról is.

Láthatóvá válni

Az elsődleges tehát az igény az önálló növekedésre, az ambíció, hiszen a finanszírozási szükséglet minden cég számára folyamatosan jelen lévő kérdés. Amennyiben ez megvan, akkor kissé leegyszerűsítve már „csak” azt kell eldöntenie a tulajdonosnak, hogy hajlandó-e vállalni a nyilvános tőkepiaci megjelenés költségét, az átláthatóbb működést, a befektetők és a nyilvánosság felé történő jelentési kötelezettségeket.

Ez az ár azonban nem magas, főleg, ha figyelembe vesszük, a tőzsdei pénzügyi befektető milyen kellemes tulajdonostárs tud lenni. Szinte sohasem szól bele az operatív irányításba, pusztán véleményt mond a tőzsdei részvényáron keresztül. A jó véleményalkotáshoz persze a pénzügyi befektetőket is jól kell tartani, folyamatos és hiteles kommunikációval kell őket kényeztetni, amit viszont ők rendre meg is hálálnak.

Sokan ódzkodnak azonban a tőzsdei átláthatóság veszélyeitől, amire gyakran ismételt példa a SkyEurope esete, amelynek csődjét sokan összefüggésbe hozták a tőzsdei megjelenés miatti túlzottan transzparens működéssel. A sztori hitelét azonban jelentősen rontja, hogy a légitársaság legfőbb versenytársai (RyanAir, easyJet) szintén a tőzsdén landoltak, és élnek ott vígan azóta is.

Sőt! A jövedelmezőségen jelentősen javíthat a tőzsdei jelenlét üzleti bizalomerősítő hatása. Nem egy cégtől hallottuk az elmúlt években, hogy tőzsdére lépésüket követően olyan üzleti partnerek ajtaja nyílt meg számukra itthon és külföldön is, akik azt megelőzően átnéztek rajtuk.

Egy tőzsde sikeressége azon mérhető le, hogy a nyilvános finanszírozást vállaló társaságok esetében milyen szerepet tölt be, mennyire versenyképes szolgáltatást nyújt számukra. E tekintetben tény, hogy a BÉT még a kereskedési helyszínek  megszaporodása és az egyre erősebb versenye mellett is stabilan tudja tartani vezető pozícióját a hazai részvények listázása tekintetében, ami több tényezőnek is köszönhető.

Nemzeti bajnokok

Az egyik a tőzsdei forgalom, más szóval a likviditás. Budapesten is megfigyelhető az a nemzetközi tendencia, hogy a tőzsdén jegyzett cégek forgalma a hazai piacon koncentrálódik (pl. a Nokia forgalmának központja Helsinki, a londoni, frankfurti, párizsi párhuzamos listázások ellenére).

Egy, a tőzsdére lépésen gondolkodó céget tehát egyértelműen a hazai piacra való bevezetés kecsegteti a legnagyobb várható likviditással. Miért érdekes a likviditás?

A tőkepiacra hosszútávon építő tőzsdei kibocsátók számára az értékpapírok elsődleges értékesítése, a részvénykibocsátás a tőkepiaci szerepvállalásnak csupán az első lépése. A továbbiakban lehetővé válik, hogy újabb kibocsátásokkal további tőkét vonjon be igény szerint a tulajdonos. Ezen új finanszírozási lehetőségek hosszú távú kihasználásának ugyanakkor előfeltétele, hogy a kibocsátandó értékpapírok másodpiaci, tőzsdei forgalma megfelelő legyen. Amennyiben ez biztosított, a kibocsátók az első kibocsátást követően további tőkebevonásokat is könnyen lebonyolíthatnak a tőzsdén keresztül.

Csak a BÉT!

Az elmúlt több mint két évtizedben bebizonyosodott, hogy a magyar részvények likvid másodpiaca egyedül Budapesten tud kialakulni. Ez nyilvánvalóvá vált minden esetben, amikor egy magyar részvény a BÉT mellett más, több esetben a budapestinél lényegesen magasabban jegyzett tőzsdékre is bevezetésre került.

A Magyar Telekom a budapesti listázással egy időben a New York-i értéktőzsdén is megjelent, azonban tengerentúli forgalma a kivezetésig nem haladta meg a 10 százalékot a papír teljes forgalmából. A Mol a BÉT mellett Varsóban is jegyzett részvény, lengyelországi forgalma azonban mindössze 1 százalékát adja a részvény teljes forgalmának. A Fotex papírjait 2012-ben a tulajdonosok átvezették a BÉT-ről a luxemburgi tőzsdére, ahol likviditása gyakorlatilag eltűnt.

Indexen lenni

Egy-egy nagyobb hazai társaság könnyen a budapesti parkett „üdvöskéjévé” válhat – bekerülhet pl. a folyamatosan reflektorfényben lévő tőzsdeindexekbe is, ami szintén újabb befektetőket hozhat.

Ezzel szemben egy jelentősebb nemzetközi tőzsdén a jóval szélesebb (és jellemzően nagyobb cégeket tömörítő) kibocsátói bázisból sokkal nehezebb kiemelkedni, márpedig „láthatatlan” cégekbe nem fektetnek a professzionális befektetők sem.

Ennél a pontnál fontos azt is tisztázni, hogy a külföldi befektetők csak egy bizonyos méret felett érdeklődnek a magyar (illetve bármely más régiós országból érkező) papírok iránt, függetlenül attól, hogy az adott részvénytársaság melyik tőzsdét célozta meg. (Ez is megerősíti azt, hogy a kisebb cégek számára szinte kizárólag a lokális befektetők jelenthetik a célközönséget.)

Ezzel vissza is kanyarodtunk a BÉT kereskedési rendszer cseréjéhez. A nagy londoni, párizsi és frankfurti befektetési bankok a német Xetra rendszeren keresztül közvetlen kapcsolatot kapnak a magyar kibocsátók részvényeihez, kötvényeihez. A rendszercsere legnagyobb nyertesei így várhatóan éppen a jelenlegi és jövőbeli hazai kibocsátók lesznek, akiknek a jövőben nem kell Londonba vagy más pénzügyi központba menniük a befektetőkért, mert azok már itt lesznek Budapesten.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!