Ezzel szénné kereshette volna magát

Pontosan tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a kereskedés a Google papírjaival az amerikai technológiai cégek piacán, a NASDAQ-on. A kibocsátási ár 85 dollár volt, ma egy split után is 582 dollár felett jár az árfolyam (a split a részvény felosztását jelenti, amikor a befektető egy részvény után két feleannyit érő papírt kap).

Egy Közép-Európában szocializálódott ember számára nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Államokban mekkora presztízse van annak, ha egy vállalkozó tőzsdére viszi a cégét. A nyilvános részvénykibocsátás általában a siker komoly és elismert mércéje, a piacon történő igazi megmérettetés.

Az amerikai új, technológiai cégek által hajtott kapitalizmus második nagy generációjához tartozik a Google két alapítója, Larry Page és Sergej Brin. A két fiatalember 1995-ben találkozott a Stanfordon, majd két évnyi közös munka után jegyezték be a google.com domaint.

A 2001-es dotcom lufi kipukkanását követő években érthető módon óvatosság jellemezte a befektetőket a tech cégekkel kapcsolatban. Így nem lehetett könnyű dolga a kibocsátást szervező bankoknak egy olyan cég esetében, melynek fő üzleti potenciálja a netes keresés volt.

A kibocsátási tájékoztatóban Larry Page így foglalta össze a Google krédóját:

„Nem riadunk vissza a magas kockázatú, ugyanakkor nagy lehetőséggel bíró projektektől a tőlünk elvárt rövid távú eredmények miatt. A legutóbbi fejlesztéseink között voltak nagy sikerek, és nagy csalódások is. Továbbra is részt veszünk majd kockázatos projektekben, mivel úgy hisszük, hogy ezek a hosszabb távú sikerünk zálogai. Ne lepődjenek meg, ha spekulatív, néha furcsának tűnő ötletekbe fektetünk kisebb összegeket. Ahogy a potenciális nyereség növekszik, úgy egyre inkább a normál működési területünktől idegen projektekbe fektetünk majd, különösen, ha ez csupán kis beruházást igényel.”

A fenti stratégia bevált. A kibocsátás évében indult a Gmail levelezőrendszer, mely kezdetben csak meghívásos alapon működött, ma viszont már 425 millió felhasználója van.

Ma már az élet szinten minden területén találkozhatunk az akkor csak 2000 főt foglalkoztató Google termékeivel és szolgáltatásaival. A részvényárfolyam folyamatos növekedése mellett cég az elkövetkező években olyan újdonságokkal állt elő, mint a Google Maps/Earth/StreetView vagy éppen az Android operációs rendszer és a Chrome böngésző.

2006-ban 1,6 milliárd dollárért vásárolták fel a Youtube videómegosztót – érdemes a vételáron elgondolkodni a Facebook milliárdos akvizícióinak tükrében (Instagram, Whatsup, utóbbi 19 milliárd dollárba került). Page, a jelenlegi vezérigazgató a felvásárlások során egy lényeges kérdésre vár választ a kiszemelt cégtől – ezt nevezték el „fogkefe-tesztnek”: vajon az adott vállalat olyan szolgáltatást nyújt-e, amely jobbá teszi a felhasználói életét a mindennapi használat által?

Mielőtt bárki leprogramozná a spanyolviaszt Androidra, vagy iOs-re, érdemes ezt az egyszerűnek tűnő kérdést forgatnia magában.

A Google piaci értékét tekintve elképesztő volt a növekedés az elmúlt 10 évben. A tőzsdére lépés időpontjában 23 milliárd dollárra értékelt keresőóriás ma a világ harmadik legértékesebb cége az Apple és az Exxonmobil után a maga 400 milliárd dolláros kapitalizációjával. Ez a MOL értékének a 72-szerese. A 2004-es árbevétel 3,2 milliárd dollár volt – kevesebb, mint a Washington Post-é –, az idei várhatóan 65 milliárd dollár körül alakul.

A befektetők dollárban számolva 10 év alatt évente átlagosan 26 százalékot kereshettek a Google részvényeivel. Azok, akik ugyanezen az időtávon a pesti tőzsdeindex, a BUX emelkedésében hittek, csupán 2,4 százalékos eredménnyel kellett beérniük.

A Google sikere a keresőből származó bevételek mellett az olykor kockázatos projektekbe vetett hit eredménye. Ha valaki értetlenül áll a Google Glass és a vezető nélküli autó előtt, olvassa vissza az alapító 10 évvel ezelőtti sorait. Ahogy a példa mutatja: kockázat nélkül nincs győzelem.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!