Meddig fűthető még a hitelmánia?

5 hozzászólás

A bankok két kézzel öntik a hiteleket a lakosságra. Mintha semmi sem változna és semmit sem tanultunk volna a 2008-as gazdasági válság óta. A helyzet Európa más országaiban is hasonló: úgy viszi a lakosság az olcsó kölcsönt, mint a cukrot. Tényleg baj van, vagy csak túlságosan ismerős a forgatókönyv? Okozhat-e kontinensszerte gazdasági leégést a túlpörgetett hitelezés vagy „válságállók” lettünk és bátran halmozhatjuk az adósságot?

Minden a hitelfelvétel mellett szól?

Magyarországon nagyon régen tapasztalhattuk azt, ami az elmúlt 2-3 évben végbement a lakossági hitelezés területén. A kedvező gazdasági környezet és a hihetetlenül alacsony jegybanki alapkamat következtében a 2010-es évek elejéhez képest olcsóbbá váltak a hitelek.

2017-ben a válság óta nem látott bővülésről számolt be a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb statisztikájában. A hitelfelvételi kedv 10 éve volt ilyen magas, ráadásul a bankok előrejelzése szerint idén sem fog alábbhagyni a lelkesedés.

Európában visszafogott a hangulat

Az Európai Központi Bank (EKB) rendszeresen felméri a banki hitelezés állapotát, a legfrissebb januári adatokból pedig kiderül, hogy 2017-ben az eurózónában a fogyasztási hitelek és a jelzáloghitelek esetében is enyhültek a hitelfelvételi követelmények, azaz a háztartások még könnyebben tudtak kölcsönhöz jutni. 2017. negyedik negyedévében a hiteligénylések 8 százalékkal nőttek az előző negyedévhez képest, amely 12 százalékos növekedést tudott felmutatni. A fogyasztási hitelek terén pedig 11 százalék volt a bővülés az azt megelőző negyedév 17 százalékos növekedéséhez képest. Az idei év első negyedévében pedig a várakozások szerint még nagyobb igény mutatkozik majd a hitelfelvételre. Ahogy Magyarországon is, úgy Európa más országaiban is az alacsony kamatszintek hatására gondolják egyre többen úgy, hogy érdemes most olcsó hitelből finanszírozni a célokat.

Ugyanakkor a legfrissebb uniós adatokat elnézve nem beszélhetünk arról, hogy brutális mértékben bővülne a kihelyezett lakossági hitelek mértéke és mindenki a bankokat ostromolná. 2017. harmadik negyedévében a z Európai Központi Bank adatai alapján 2,8 százalékon stagnált a hitelezés az euróövezetben. Az EKB adatait böngészve azt mondhatjuk, hogy bár a kölcsönpénz nagyon olcsó, annyira nem kapkodtak érte az emberek.

Újra belefulladunk az adósságba?

A kérdés persze az, hogy a hitelezés közepette mennyire adósodik el Európa lakossága, hiszen bőven maradtak még kockázatai a hitelfelvételnek, amiről később beszélünk. Nemzetközi adatok alapján megvizsgáltuk egyes európai nemzetek háztartásainak eladósodottságát 2008-hoz képest. Az OECD adataiból kiderül, hogyan aránylik a háztartások adóssága az éves rendelkezésre álló jövedelmükhöz, azaz ahhoz az összeghez, amit elkölthetnek adózás után.

Screen Shot 2018-02-22 at 18.02.14.png

Az OECD-országok adataiból jól látszik, hogy az adósságok jelentős része 2000 és 2007 között halmozódott fel, többnyire a növekvő ingatlanárak és a laza hitelkritériumok miatt. A hitelfelvételi kedv az adatok tanúsága szerint a 2008-as válság után sem csökkent, mindössze lelassult, és csak néhány ország kezdte el apasztani tartozásait, azaz vált hiteltörlesztővé.

Screen Shot 2018-02-22 at 18.02.32.png

Ebben a viszonylatban Magyarország szerencsére sereghajtó, azaz mindössze 50,7 százalékos volt az eladósodottsági rátája 2015-ben, míg például Csehországnak 67,8 százalék, Szlovákiának 68,4 százalék, Lengyelországnak pedig 64,1 százalék. Jelentős adósságot halmozott fel Hollandia (276%), Svájc (213%), Dánia (293%), illetve Norvégia (230%). Mind a négy országra igaz, hogy az elmúlt időszakban igen nagy ingatlanbumm volt, a lakosság pedig csak hitellel volt képes lépést tartani az árak emelkedésével.

A kölcsönt vissza is kell adni

Azt láthatjuk tehát, hogy a 2008-as hitelválság után is kedvelt - vagy legalábbis szükséges - eszközök maradtak a különféle kölcsönök, leginkább a lakáshitel. Már hazánkban is jól ismertek az okok, amelyek megmagyarázzák, miért maradt ilyen kelendő a kölcsön:

  • Az ingatlanárak hatalmasat emelkedtek az elmúlt években, ez pedig maga után vonta azt is, hogy csak nagy összegű lakáshitellel tudott a lakosság ingatlant vásárolni
  • A hitelállományhoz jelentősen hozzájárulnak a fogyasztási hitelek is: az alacsony kamatkörnyezet miatt sokkal kedvezőbb árúak a kölcsönök.

Összességében: pénzt szerezni könnyebb és olcsóbb lett. De vajon a törlesztéssel sem lesz probléma? A háztartások ellenállóságát egy esetleges sokk ellen, (például hirtelen bekövetkezett munkanélküliség, ami miatt megakad a hitel törlesztése,) úgy tudjuk megvizsgálni, ha megnézzük, hogyan aránylik a háztartások összes adóssága az összes pénzügyi eszközeikhez, azaz egy kalap alá vesszük a fizetést, ingatlant és ingóságot, megtakarítást a párnacihában, részvényt, azaz minden eszközt, amit pénzzé tehetünk.

2015-ben bőven volt fedezete a tartozásnak - a háztartások adóssága nem tette ki az összes eszköz 45 százalékát az OECD- országokban, Magyarországon pedig ez az arány 15 százalék alatt maradt. Persze ne higgyük, hogy minden a legnagyobb rendben van: a mérés nem veszi figyelembe a vagyon és adósság megoszlásában lévő egyenlőtlenségeket; de egyértelmű, hogy a társadalom egyes rétegei sokkal rosszabb helyzetben vannak, náluk ez az arány egyáltalán nem ilyen biztató.

A válság diákjai

Az ember azt hinné, hogy a gazdasági válság kiadós pusztítása után jobban félünk a hiteltől, mint a tűztől. Láthattuk azonban, hogy ez koránt sincs így, szépen halmozzuk azóta is a tartozásainkat. Nem tanultunk akkor az egészből semmit?

Messze nem erről van szó:

  • Európa döntéshozói komoly lépéseket tettek a pénzügyi stabilitásért az elmúlt években. Például szigorú stresszteszteknek vetik alá a pénzintézeteket, nagyobb hangsúlyt fektetnek a pénzügyi fogyasztóvédelemre és transzparenciára (például a PSD2, MiFID 2 direktívákkal).
  • Nemzeti szinten is érezhetően odafigyelnek arra a kormányok és jegybankok, hogy a megfelelő mederbe tereljék a hitelezést. Csak néhány hazai példa: eltűntek a devizahitelek, megjelent a jövedelemarányos törlesztőrészlet-mutató és fogyasztóbarát hitelekkel rukkolnak elő a bankok.
  • A lakosság is nagyot lépett a „személyi kölcsönből nyaralás” szintjéről: alaposabban megfontoljuk, mire veszünk fel hitelt és ma már tudjuk, mi az a THM. Egyre több weboldal foglalkozik a pénzügyi tudatossággal, lassan a közoktatás része lesz a pénzügyi edukáció: többek között ezeknek is köszönhető például , hogy csökken a nem teljesítő hitelek aránya.

A javulást érzékelni lehet, az euróövezet pénzügyi stabilitása folyamatosan javul a válságból történt kilábalás óta.

A hitelezés mostani felfutása természetesnek mondható, mivel gazdasági fellendülés van, eközben még rendkívül alacsonyak a kamatok (ráadásul a reálkamat negatív) és emelkednek az ingatlanárak. Az emberek sok helyen, így hazánkban is rá vannak kényszerítve a hitelfelvételre, amennyiben ingatlant szeretnének vásárolni.

Nem hitelválság? Akkor milyen válság?

Komoly problémáról tehát nem beszélhetünk a hitelezés felől. Azonban az ördög sosem alszik, Európának jó néhány kockázattal kell számolnia a jövőben:

  • a globális piac összeomlása a monetáris politika éles váltása miatt,
  • a bankszektor továbbra is gyenge jövedelmezősége,
  • az állam és a lakosság adósságállományának túlzott felfutása
  • valamint a nem-banki pénzügyi szektor likviditási kockázatai.

Azaz bármikor kibillenhet a mérleg nyelve, ha a jegybankok túl hirtelen emelnek kamatot, vagy túlfűtötté válik a hitelezés. Nem hiába intett óvatosságra nemrég a Magyar Nemzeti Bank a változó kamatozású hitelekkel kapcsolatosan, hiszen az alapkamat majdani emelkedésével a törlesztőrészletek is nőni fognak a még előnyös kamatfelárral kínált hiteleknél. Tehát a kamatkockázat most is ott van a rendszerben, ám a jegybank igyekszik nyomon követni ezt a folyamatot. Nemrégiben Windisch László alelnök jelezte: nem fogják hagyni, hogy a változó kamatozású hitelek miatt ismét felépüljön egy hitelezési kockázat.

Egyelőre tehát nem érdemes Európában kongatni a vészharangot a hitelezés miatt, azt viszont nem árt észben tartani, hogy továbbra is vannak olyan kockázatok, amelyek újabb gazdasági katasztrófához vezethetnek. Ugyanakkor az elmúlt néhány évben egy sor olyan óvintézkedés került a rendszerbe, amelyekkel elejét vehetjük az ismételten kialakuló válságnak. A kérdés már csak az, hogy tényleg beválnak-e majd ezek a védvonalak, amikor újra forróvá válik a helyzet.

A cikk írója a Bank360 blog rendszeres szerzője.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?