Száguldanak a marihuána-részvények az amerikai tőzsdén

Nyolc évvel ezelőtt egy barátommal két hetet töltöttünk Új-Kaledóniában. A csendes-óceáni szigetcsoport még mindig francia fennhatóság alatt áll, de mellettük egyfajta kettős rendszerben a helyi törzsfőnökök is gyakorolják a hatalmat. Maré 400 négyzetkilométer nagyságú szigetén körülbelül 6000 ember él, akiknek a 98 százaléka kanak bennszülött. A szigeten évente körülbelül 3000 turista fordul meg, területileg nyolc törzsfőnök illetve az egész sziget nagyfőnöke osztja az igazságot.

A szigeten töltött három napunk alatt egy törzsfőnökkel elköltött reggeli mellett Johnnal, az angol madárkutatóval történt találkozásunk volt a legkomolyabb és egyben a legszürreálisabb élményünk. John akkoriban már négy éve kutatott Marén egy különleges madárfajt. Ennyi idő alatt szinte teljesen integrálódott a lokális társadalomba, még egy ideig a helyi törzsfőnök lányával is együtt járt. Szájtátva hallgattuk a történeteit, ami közül az egyik legérdekesebb dolog az volt, hogy a helyszínen a marihuána egyfajta második fizetőeszközként működött a csendes-óceáni frank mellett.

Marén a helyiek döntő többsége maximálisan kihasználta a szabad füvezés lehetőségét, amikor nem a kava nevű hallucinogén gyökérfőzet „áldásait” élvezték. (Érdekes módon egy másik szigeten még az alkohol is be volt tiltva.)

John mindenféle apró-cseprő dologban folyamatosan segítette a helyieket, akik ezekért a szívességekért cserébe mindig fűvel fizettek neki. Az eltelt idő alatt pedig John lakása szépen lassan tele lett fűvel. Panaszkodott is, hogy otthon Angliában ezzel a készlettel milliomos lenne, persze körülbelül egy életfogytiglani börtönbüntetést kockáztatva.

Ugyanennyire nem tudják és nem is érdemes a Tilray (TLRY) nevű kanadai orvosi és rekreációs marihuána cég többségi tulajdonosainak az aktuális tőzsdei árfolyamokon beértékelniük a pozíciójukat.

Kihasználják, hogy nehéz kannabiszrészvényhez jutni

A jól menedzselt kibocsátásoknál nem ritka a klasszikus „pump and dump” árfolyamalakítás, ami természetesen a részvényeket a tőzsdére bevezető tulajdonosi csoport érdeke. Ezekben az esetekben kis közkézhányad mellett néhány hét alatt először az égbe lövik az árfolyamot, majd az ezt követő kijózanodás során a bennfentesek eső, de még mindig magas árakon tudják teríteni a részvényeiket a jobb sorsra érdemes kisbefektetőkre.

A Tilray klasszikus példa erre, az árfolyamot a közelgő kanadai drogliberalizáció mellett az hajtja, hogy a tőkepiacon alig van elérhető kannabiszrészvény, a dologban fantáziát látó befektetők nem találnak befektetési lehetőségeket, miközben az alkoholipari és üdítőgyártó cégek is védekezni próbálnak az új fenyegetéssel szemben, ezért ők is igyekeznek bevásárolni magukat a különböző füves vállalatokba.

Hogy működik a shortolás? 

A részvénypiacon, amikor a befektetők túlértékeltnek tartják valamely vállalat részvényeit, akkor megshortolják azokat. A short esetében először eladják az adott papírt, majd később igyekeznek alacsonyabb áron visszavenni őket. A short nagy veszélye az, hogy szemben a normál részvényvásárlással itt a befektetett összeg többszörösét is el lehet bukni, ha mondjuk ötszörözik az ár időközben. Ekkor ötszörös áron kell visszavenni a részvényeket, és a befektetett összeg négyszeresét bukja el a szerencsétlen sorsú shortos. A részvények shortolásának elengedhetetlen feltétele az értékpapír-kölcsönzés. Egy short esetén először kölcsön kell kérni a részvényeket valaki olyantól, akinek van az adott papírból a számláján. Ezeket a kölcsönkért papírokat lehet ezután eladni a tőzsdén.

A kölcsönzésért díjat kell fizetni, ami a vezető papíroknál (Apple, Amazon, Facebook stb.) körülbelül 0,25-0,3 százalék éves szinten az árfolyamra vetítve. A nagyobb részvényeknél ez a kereskedési technika teljesen problémamentes. Ez a problémamentesség messze nem jellemző egyes kisebb vállalatok esetében. Ha kevés papír van a nagyobb intézményeknél (ők kölcsönöznek jellemzően shortolási célra), illetve ha már eleve magas a beshortolt papírok aránya, akkor bekövetkezhet egy olyan állapot, amikor vagy egyáltalán nem lehet kölcsönkérni papírt, vagy pedig a csillagos égbe emelkedik a kölcsönzés díja.

Bajban lehetnek a shortolók

A Tilray részvényeket idén július 17-én vezették be a Nasdaq platformjára 17 dolláros árfolyamon. A 92 millió részvényből mindössze 9 millió darab került a piacra. Innen augusztusban töretlen emelkedés következett be és a nyári hónapot végül 65 dolláros áron zárta a füves cég. Ekkor már 6 milliárd dollárra értékelte a vállalatot a tőzsde, amit sokan már ekkor egy komoly mániának tartottak.

Ebben az időpontban már 3,5 millió részvény került a shortosok számára kikölcsönzésre. Az átlagos eladási ára ezeknek a papíroknak nagyjából 40-45 dollár körül lehetett. A szeptember ezeknek a befektetőknek az igazi pokoljárását hozta el. Őket ugyanis minden valószínűség szerint bekerítették.A bekerítés egy ősi tőzsdei kereskedési módszer, aminek a célja a shortban lévő befektetők teljes kivéreztetése. Már a 19. század végén ismert volt az alábbi mondóka, amit Jesse Livermore idézett meg: "Ha eladtad a másét az csupán kölcsön, vissza kell venned, vagy vár rád a börtön."

Mivel a Tilray részvényeinek csak nagyjából a 10 százaléka került piacra, ezt a bekerítést augusztusban még nem túl nagy pénzből meg lehetett csinálni. A hónap végére a piacon lévő papírok közel 40 százaléka be lett shortolva. Ezt a 3,5 millió darab részvényt, amit kölcsönkérve adtak el ugye, előbb vagy utóbb vissza kell vásárolnia a shortosoknak. Ők abból a 9 millió darabból vásárolhatnak, ami a piacon van. És itt jöhet a kíméletlen probléma a számukra:

Ilyenkor kisebb lesz a szabadon elérhető részvények száma, mint a shortállomány. Kialakul egy olyan helyzet, mint ami a gyerekek székre ülős játékában szokott, amikor eggyel kevesebb szék van, mint ahány játékos. A gyerekjátékban valakinek nem jut szék. A shortok bekerítésénél pedig valakinek nem jut visszavehető részvény.

A piacon lévő kínálat hiánya elkezdi felfelé hajtani az árakat és a kényszerhelyzetben lévő shortosok egymást taposva menekülnek a kijárat felé. Ez még kegyetlenebbül felhajtja az árakat. Azokat a befektetőket, akik továbbra is ülnek a papírjaikon és nem hajlandóak eladni, nevezi a szakzsargon bekerítőknek. A szeptember hónap eddig pontosan erről szólt a Tilray esetében. A részvények tőzsdei történelme napi gyertyákkal így néz ki:

A kék téglalap az első hónap 20 és 30 dollár közötti árakon zajló kereskedését jelöli. Már ekkor megshortoltak 1,8 millió darab részvényt. A barna téglalap augusztus második felének 30 és 65 dollár közötti árakat hozó időszakát jelzi, ekkor újabb 1,7 millió darab short keletkezett. A zöld nyíl azt a 11 napot mutatja, amikor elindultak a shortok a kijárat felé és ezzel 65 dollárról 155-re hajtották fel az árat. A lila téglalap szeptember 19-e szerda. Ekkorra teljesen elszabadult a pokol és centekre megközelítette az árfolyam a 300 dolláros szintet. A forgalom 32 millió darabot ért el. Ezen a napon az alábbi dolgok történtek (egy nap kétperces gyertyákkal):

A kereskedés első öt órájában az ár kis híján duplázott, az előző napi 155 dolláros záróárról 299-re ment fel az árfolyam. Itt valami megtört, vagy a stabil kezek itt kezdtek el eladni és 25 kereskedési perc alatt (sokszori 5-10 perces felfüggesztés mellett) lefelezett az ár. A csütörtöki nap ehhez képest relatív nyugalomban telt.

Brutális kockázat

Azt, hogy véget ért-e már ez a valószínűsíthető bekerítés, még nem lehet tudni. A szerdai napra csak éves 700 százalékos díj mellett lehetett Tilray részvényeket kölcsönözni, ami napi 4 dolláros kölcsönzési díjnak felel meg. Ilyen díjak mellett 200 dolláros árfolyamnál heti 28 dollárba kerül a short pozíció fenntartása!

Utolsó grafikonként álljon itt a másik legnagyobb tőzsdén lévő marihuána-vállalat relatív teljesítménye. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az elmúlt két hónapban hány darab Canopy Growth Corporation (CGC) részvényt kellett adni egy darab Tilray részvényért:

A kék téglalap a július második felét és augusztus nagy részét jellemző stabil árarányé. Ekkor nagyjából ugyanannyi dollárba került a két papír, egy Canopy részvény egy Tilray részvényt ért. A zöld parabola pedig a 17 napnyi shortospokol, amikor a végén már 6 Canopy részvényt kellett adni egy Tilray papírért. Egy szektor, nincs komoly hír, ilyenkor a kék téglalap által mutatott stabil árarány a normális. A zöld parabola pedig a valószínűsíthető bekerítés kíméletlen eredménye.

Zárásként pedig térjünk vissza Johnhoz a madárkutatóhoz. A Tilray a szerdai 300 dollárt közelítő árfolyam mellett közel 28 milliárd dollárt ért. Ez több volt egy nagyon rövid időre, mint a Budapesti Értéktőzsde teljes részvénypiaci kapitalizációja, ha csak a nyers számot nézzük a körülmények vizsgálata nélkül. Véleményem szerint ennek a számnak körülbelül annyi értelme van, mint John fűkészletét angol árakon beértékelni a hazájától 17 000 kilométerre lévő szigeten. A Tilray jelenlegi szárnyalását 9 millió darab részvénnyel és 3,5 millió shortos totális kifacsarásával érték el. Amint a piacra kerülne a maradék 83 millió darab papír, egy teljesen más történetről és árról beszélnénk.

(A brutális kockázatok miatt azt javaslom mindenkinek, jó messziről kerülje el a Tilray-részvényekkel való kereskedést.)