Marad a bitcoin a spekulánsok játékszere?

6 hozzászólás

Szakmai körökben általánosan elfogadott, hogy a bitcoin nem tekinthető pénznek. Ennek egyik legfontosabb oka a rendszerbe kódolt extrém magas értékingadozás. Bár az elmúlt évben az árfolyam alakulása is inkább a pesszimista szereplőket támasztotta alá, továbbra is sokan vélekednek úgy, hogy a kriptovaluták zászlóshajója hosszú távon kinövi gyermekbetegségeit és világpénzzé válik. Jelen írásomban ennek lehetőségét vizsgálom, bár már az elején leszögezném, hogy egyértelműen pesszimista vagyok e tekintetben.

Virítsd a lóvét

Az 1996-os sportdrámában, a Jerry Maguire-ben az alakításáért a legjobb férfi mellékszereplő Oscar és Golden Globe díját elnyerő Cuba Gooding Jr. által megformált Rod Tidwell a közcímben szereplő kifejezés többszöri elismétlésével és elismételtetésével próbálja nyomatékosítani a játékáért szintén Oscar-díjra jelölt Tom Cruise játszotta címszereplőnek, hogy mennyire fontos neki a 10 millió dolláros szerződése.

A lóvé kifejezés tehát a filmben egyértelműen a törvényes amerikai fizetési eszközre, a dollárra vonatkozott. Így ez a jelenet is tudatosítja bennünk annak az alapvető pénzfunkciónak a fontosságát, hogy az adott eszközt elfogadjuk áruk és szolgáltatások (jelen esetben Tidwell sportteljesítménye) ellentételezéseként.

A bitcoin esetében ezen pénzfunkció azért nem valósul meg, mert mind az áruknak, mind pedig a szolgáltatásoknak úgy fajtájuk, mint földrajzi lokációjuk szerint csak egy szűk körénél fogadják el a kriptopénzt fizetésként. Az optimista kriptohívők viszont meg vannak győződve, hogy ez a jövőben pozitív irányba fog változni, és egyre több helyen és egyre több áruért és szolgáltatásért tudunk majd bitcoin-nal fizetni.

Én ezt az optimizmust egyáltalán nem osztom, részben a bitcoin komoly technológiai kihívásai és energiaintenzitása miatt, azonban még szkeptikusabb vagyok abban a tekintetben, hogy a mindannyiunk számára legfontosabb szolgáltatás, azaz saját munkaerőnk ellentételezéseként mennyire lennénk hajlandóak elfogadni ezt a virtuális valutát. A fenti filmjelenettel párhuzamot vonva: mondaná-e a modern kor Rod Tidwell-e, hogy „Virítsd a bitcoint”?

Tizenhat tonnát raksz, és ... mi a bér?

Az elmúlt hetekben több előadásomon, számos magánbeszélgetésem során és online csoportokban is feltettem a kérdést, hogyan viszonyulnánk ahhoz, ha fizetésünket részben vagy egészben bitcoin-ban kapnánk. A több száz – de reprezentatívnak nem tekinthető – választ áttekintve érdekes, bár számomra várható eredmények születtek.

Egyetlen válaszadó sem szeretné, ha fizetését teljes egészében bitcoin-ban kapná. Egyetlen olyan ember volt, aki komfortosan érezné magát akkor, ha a fizetésének nagy része kriptopénzben lenne folyósítva. A megkérdezettek nagyjából fele teljesen elutasítja ezt a virtuális valutát, mint a fizetési csomag részét, a másik fele pedig csak egy kisebb rész tekintetében tudná elfogadni ezt a megoldást. Azonban utóbbi csoport sem örülne ennek.

Esetükben a mögöttes motivációra való rákérdezéskor jellemzően olyan válaszokat kaptam, hogy elfogadnák, de csak akkor, ha nem lenne választási lehetőségük; elfogadnák, de a számlára érkezés után azonnal átváltanák hagyományos fizetőeszközre. A többség egyébként ugyanilyen negatívan állt ahhoz, hogy fizetését egyéb kriptopénzben (Ripple, Litecoin, Cardano, stabil coin-ok) kapja.

A negatív attitűd oka egyértelműen a pénzfunkció-gyilkos magas volatilitás volt. Nem szeretnénk, ha a közcímben is említett sláger szerinti kemény munkával megkeresett vagyonunk egy extrém módon ingadozó értékű eszközben csücsülne. Egy kisebb részénél esetleg elfogadjuk ezt, de ez esetben sem szeretnénk, hogy a befektetést valaki más fixen meghatározza helyettünk. Inkább utalják át a jövedelmünket hagyományos fizetőeszközben, és mi majd eldöntjük, hogy ebből mennyit és milyen eszközökbe fektetünk.

Utópia

De miért fontos mindez a bitcoin pénzként való elfogadottsága tekintetében? Nem elég, hogyha pizzát, jogi szolgáltatást, Xbox One S-et, aranyat vagy Björk számot (akár a közcímben is megidézett 2017-es albumot) vásárolhatunk a virtuális pénzünkért? Sajnos nem. Ugyanis hogyan tudnák tömegek a vásárlásaikat bitcoin-nal fizetni, ha az emberek többségének nincs is ilyen „pénze”.

Amennyiben a fizetésünket forintban, dollárban, euróban vagy butáni ngultrum-ban kapjuk, úgy az a természetes, hogy ezen fizetőeszközökkel intézzük vásárlásainkat is. Nem életszerű, hogy minden ásványvíz vásárlásunk és fogászati kezelésünk előtt vadul nyomkodni kezdenénk okostelefonunkat, hogy hazai pénzünket bitcoin-ra váltsuk, csak azért, hogy ebben egyenlítsük ki a számlát.

És valóban, ha a fizetésünk nem virtuális valutában érkezik meg a számlánkra, akkor nem igazán fogunk bitcoin bevétellel és elkölthető coin-okkal rendelkezni. Egy nagyon szűk kör számára a bányászat termelhet ugyan kripto-cash-flow-t, de ez a föld, vagy akár egy kisebb ország lakosságához képest csak egy elenyésző kisebbség lesz. Arról nem is beszélve, hogy a mostani várakozások szerint a technikai paraméterek miatt 2140 után senki számára nem lesz adott ez a lehetőség. Mindezek alapján utópia az, hogy a bitcoin valaha is pénzként tud majd működni. Megmarad annak, ami eddig is volt, egy roppant kockázatos spekulációs eszköznek.

A cikk a BCE MNB Tanszék blogjának vendégposztja.