Megbánjuk a külvárosba költözést?

Az emberek rengeteg időt töltenek ingázással, és ezt jellemzően nagy tehernek élik meg, ezért elvárható lenne, hogy cserébe a jobb környezetben, az alacsonyabb árakkal megfelelő kompenzációban részesüljenek. Ennek ellenére a kutatók azt találják, hogy minél többet ingázik valaki, annál kisebb a szubjektív elégedettsége az élettel (Stutzer és Frey, 2008).

Mindez pénzben kifejezve azt jelenti, hogy 23 perc utazást (egy irányba) 19 százalékkal nagyobb fizetés tud csak kompenzálni – ahogy azt Stutzer és Frey találta egy német háztartások körében végzett felmérés alapján. Ha az ingázás egyértelműen nagymértékű fizikai és mentális nehézséget jelent az emberek számára, amely egyben komoly stressztényező is (Koslowsky és szerzőtársai, 1995), akkor miért nem váltanak lakhelyet, hogy jobban érezzék magukat?

Erre több válasz is lehetséges. Az egyik lehetséges ok, hogy a háztartásban élők összességében mégiscsak jól járnak, és így az egyéni válaszok torzíthatnak. Például lehet, hogy ön előnytelennek tartja az ingázást, de partnere és gyermekei élvezik a zöld környezetet. Ez azt jelentené, hogy összességében a család jobban jár a külvárossal, még ha ez önnek fájdalmas ingázásba is kerül. A másik lehetséges válasz, hogy a költözésnek olyan magas költségei lennének, amit nem engedhetnek meg maguknak az emberek, így hiába lenne jobb nekik, nem tudnak elköltözni.

Habár mindegyik magyarázat önmagában is reális és logikus, Stutzer és Frey szerint az adatok egyik érvelést sem támasztják alá.

• A magas ingázási idő általában a háztartásban élő többi személyre is negatívan hat az elemzés szerint, így a családtagok boldogsága nem kompenzálhatja az embereket az ingázással járó fáradságokért.
• A negatív kapcsolat az ingázás hossza és az élettel való elégedetlenség között megmarad azoknál is, akik elköltöztek a vizsgált időszak alatt. Ez azt jelenti, hogy az a felvetés sem ad magyarázatot, hogy azért érzik magukat rosszul, mert nem tudnak elköltözni.

Ha a racionális magyarázatok nem működnek, lehet, hogy a pszichológia és a viselkedési közgazdaságtan nagyobb sikerrel tudja értelmezni a jelenséget. A kutatók számára a legjobb magyarázatot az a megfigyelés adja, miszerint az emberek rosszul mérik fel, hogyan fogják érezni magukat a jövőben, és hogy mihez mennyire gyorsan alkalmazkodnak (Loewenstein és Schkade, 1999; Frederick és Loewenstein, 1999).

Ennek egyik leghíresebb példája Schkade és Kahneman (1997) kutatása. Megkérdezték kaliforniai és középnyugati egyetemek diákjait, hogyan érzik magukat általánosságban és különböző szempontok szerint. A kaliforniai és a középnyugati diákok összességében hasonlóan érezték magukat, kivéve, hogy az időjárással elégedetlenebbek voltak a középnyugati intézmények diákjai (az USA-ban elfogadott, hogy Kalifornia kellemes klímával rendelkezik, míg a Középnyugat előnytelennel). A diákoktól azt is megkérdezték, hogy mit gondolnak, hogyan érzik magukat a hozzájuk hasonló, de a másik régiókban tanuló diákok.

A középnyugati diákok szerint a kaliforniai diákok jobban érzik magukat általánosságban is, és az időjárással is elégedettebbek. Tehát jól érzékelték, hogy nagy a különbség az időjárás megítélésében a két régió között, de ennek hatását a közérzetre már messze túlértékelték. Egyben alulbecsülték annak jelentőségét, hogy az emberek hozzászoknák a környezetükhöz, így annak hatása a közérzetükre idővel kisebb lesz.

Ez a kutatás is azt támasztja alá, hogy az emberek általában rosszul mérik fel, milyen érzelmi állapotot idéznek elő bennük különböző események vagy a környezet, sokszor túl is becsülik a kérdéses események hatásait (Loewenstein és Schkade, 1999).

Mindenképp érdemes tehát költözéskor végiggondolni, esetleg ki is próbálni az új, távolabbi lakhely hatásait az életünkre, mivel hajlamosak lehetünk túlértékelni az előnyöket, és megfeledkezni a hátrányokról.

Hivatkozások:

Frederick, S. & G. Loewenstein (1999). Hedonic Adaptation. In: Daniel Kahneman, Ed Diener and Norbert Schwarz (eds). Well-Being: The Foundations of Hedonic Psychology. New York: Russell Sage Foundation:302-329.

Koslowsky, M., A., N. Kluger, & Mordechai, R. (1995).Commuting Stress: Causes, Effects, and Methods of Coping. New York: Plenum Press.

Loewenstein, G. & D. Schkade (1999). Wouldn't It Be Nice? Predicting Future Feelings. In: Daniel Kahneman, Ed Diener and Norbert Schwarz (eds). Well-Being:The Foundation of Hedonic Psychology. New York: Russell Sage Foundation:85-105.

Schkade, D. A., & Kahneman, D. (1998). Would you be happy if you lived in California? A focusing illusion in judgments of well-being. Psychological Science, 9(34), 346.

Stutzer, A. & Frey, B. S. (2008). Stress that doesn't pay: The commuting paradox. Scandinavian Journal of Economics, 110(2), 339-366.

A cikk a BCE MNB Tanszék blogjának vendégposztja.