Magyarország, itt az ideje behúzni a féket!

28 hozzászólás

Már több mint 10 éve robbant ki a gazdasági világválság, ami érzékenyen érintette az Európai Uniót és Magyarországot is. A kezdeti nehéz éveket, ahol magasba szökött a munkanélküliség és a költségvetési hiány, felváltották a jó évek, amikor a munkaerőhiányról panaszkodnak a gazdasági szereplők. A miniszterelnök év eleji sajtótájékoztatójában mégsem volt megelégedve a 2019-re prognosztizált 3,9 százalékos gazdasági növekedéssel. További gazdaságélénkítésről beszél, 4 százalék feletti növekedést szeretne látni.

Felmerül a kérdés: miért van erre szükség? La Fontaine híres „ A hangya és a tücsök” meséjét mindenki ismeri. A tücsök életmódot már az előző gazdasági ciklusban megtapasztaltuk, ezért a nehéz időszakban drasztikusan kellett megszorítanunk. Ezt mintha gyorsan elfelejtettük volna, a jó időszakban még mindig költekezünk. Itt az ideje kipróbálnunk a hangyák életét is, hogy télen se fázzunk meg, itt az idő takarékoskodni.

A költségvetési egyenleg a költségvetés bevételeinek és kiadásainak a különbsége egy adott időszak alatt. A fiskális politika az, amikor a kormányok a költségvetésen keresztül befolyásolják a gazdaságot. Recesszióban, amikor a gazdaság problémákkal küszködik, a kormányok expanzív gazdaságpolitikával, a költségvetési egyenlegük elrontásával segíthetnek a problémák enyhítésében.

A recesszióból való kilábalás segítése az anticiklikus gazdaságpolitika lényege. Azonban a kormányok hajlamosak elfelejteni, hogy a rossz években felhasznált tartalékot a jó években kell félretenni. Erre a legjobb bizonyíték, hogy egyes országok mekkora államadósságot halmoztak fel a múltban. Ezek szerint a költségvetési deficitjeiket nem fedezték a költségvetési többletek. Ez azt eredményezi, hogy rossz időszakban nem tudnak stimulálni (vagy további államadósságot halmoznak fel), sőt a hiánycél elérése érdekében megszorítanak. A jó időszakokban, amikor van pénz, akkor adócsökkentésekkel, hatalmas állami projektekkel fűtik tovább a gazdasági növekedést. Ez a ciklusra még jobban ráerősítő prociklikus gazdaságpolitika.

Passzív és aktív gazdaságpolitika

Szerencsére a kormányon lévő „feledékeny” politikusok ellenére is működnek automatikus mechanizmusok, amelyek megvalósítják az anticiklikus gazdaságpolitikát. Ilyen az, hogy a növekvő gazdaság egyre több adót fizet be, növelve az állami elvonás mértékét, a munkanélküliség csökken, így az állam által osztott segélyek csökkennek.

Aktív gazdaságpolitika alatt pedig a tudatos kormányzati döntéseket értjük, mint az adókulcs, vagy a kamatláb változtatása, meg az állami beruházások mértéke.

A magyar költségvetési deficit csökkenése egy természetes folyamat, jó években sokkal könnyebb jó költségvetési egyenleget elérni. A világ nagy jegybankjai által végrehajtott monetáris expanzió miatt a pénz rendkívül olcsó lett, a kamatok soha nem látott mélypontra süllyedtek. Ez az államadósság-finanszírozást meglehetősen megkönnyíti, ezzel a költségvetés kiadási oldalát csökkenti. A gazdasági ciklus abban a szakaszában vagyunk, hogy már bőven itt az ideje a nehezebb évekre felkészülni, és leszorítani a költségvetési deficitet.

Az automatikus stabilizátorok ebben segítenek. A munkanélküliségi ráta alacsony, a cégek folyamatosan növekvő munkaerőhiányról számolnak be. Teljes foglalkoztatottság közeli állapotban a gazdaság további élénkítése elhibázott döntés, felszabadítható kapacitások hiányában csak az inflációt növelné. A kormány nem véletlenül próbálkozik a túlóra keretének növelésével, és a nyugdíjas szövetkezetek létrehozásával, mert a 4 százalékos növekedési célokhoz nincs elegendő munkaerő.

A monetáris politika a régiós országok közötti összevetésben is rendkívül lazának mondható. A régióban a román jegybank és a cseh jegybank már elkezdte a szigorítást, amíg a magyar jegybank továbbra is rendkívül lazának mondható régiós összevetésben.

A költségvetési egyenleg

A bevételi oldal tavaly erősen növekedett, ami elsősorban az automatikus stabilizátorokból származó bevételeknek köszönhető. 2018-ban a legfontosabb közterhekből (áfa, járulékok, szociális hozzájárulási adó, személyi jövedelemadó és társasági és jövedéki adóból) 724 milliárd forinttal több érkezett be, mint 2017-ben. Emellett, az EU támogatások is jelentősen hozzájárultak a kiemelkedő bevételekhez. Az aktív gazdaságpolitika a szociális hozzájárulás mértékének visszaszorulásában figyelhető meg, ugyanis évről évre csökken az adókulcs a kormány döntésének hatására. A kiadási oldalon is látszik, hogy az automatikus stabilizátorok segítik a költségvetést. A transzferek súlya csökken, míg az aktív gazdaságpolitika expanzív, ugyanis az állami befektetések mértéke növekszik.

Bevételek
Bevételek
Kiadások
Kiadások

Összességében elmondható, hogy az automatikus stabilizátorokból származó pozitív költségvetési folyamatokat a kormány a gazdaságpolitikai döntéseivel inkább elkölti, vagy adót csökkent. Csak az alapfolyamatokat tekintve Magyarországnak az elmúlt pár évben már költségvetési többlete is lehetne. Nem 2018 volt az első év, amikor a magyar költségvetés pozitív meglepetést okozott az előzetes tervekhez képest. Jellemző, hogy recesszió idején alulbecslik, fellendülés idején felülbecslik a hiány mértékét.

Év végén a kormány viszont inkább elkölti ennek a megmaradt pénznek egy részét. Az év végi pénzosztásokat sem a hosszútávú növekedést elősegítő költések jellemezték: jutott stadionfejlesztésre, külföldi fociakadémiákra, egyházaknak nyújtott támogatásra. A trend jövőre is folytatódni fog, még mindig nem egy igazán szigorú, de az ideinél alacsonyabb 1,8 százalékos deficit céllal fogadta el az országgyűlés a költségvetést.

Nem Magyarország az egyetlen, aki szereti költeni a pénzt.

Megvizsgálva a visegrádi négyeket és Romániát, láthatjuk, hogy nem Magyarország az egyetlen, aki a kedvező gazdasági ciklusban sem húzza be a féket. Legalább 5 éve már minden vizsgált országban pozitív a reál GDP növekedés, ennek ellenére, csak a csehek tudnak felmutatni költségvetési többletes éveket.

A gazdasági helyzet javulásával természetesen együtt jár egy strukturális javulás, ezért egy pozitív trend rajzolódik ki a régiós országok költségvetési deficitjeinél. Az EU túlzottdeficit-eljárás elkerülése érdekében 3% alatt kell tartani az uniós országoknak a költségvetési egyenlegüket, ezzel jelenleg egyedül a románok küzdenek. Nem véletlen, a régióban ők voltak a prociklikus gazdaságpolitika éllovasai. 2017 kiugróan jól alakult, de ilyen mértékű növekedés nem lehetett tartós, és az adóbeszedéssel küszködő ország már komoly áldozatok árán különadókkal próbálja menteni a menthetőt.

hold3
hold4

Figyelembe kell venni, hogy a 3% egy alsó korlát, nem lenne célravezető, ha mindig ez a cél lebegne csak a kormányok szeme előtt. A valóság viszont az, hogy egy kormánynak nem éri meg költségvetési többletet felmutatni. A politikai tőkét a gazdaságélénkítésből könnyebb kovácsolni, mint elmagyarázni az embereknek, hogy amikor minden jól megy, mi értelme van aggódni a hiány miatt, és takarékoskodni. A népszerűségvesztés ára pedig az is lehet, hogy az óvatos költségvetési politika gyümölcseit már egy másik politikai formáció fogja learatni.

A takarékoskodás lehetővé tenné, hogy egy már kisebb gazdasági lassulás esetén ne kelljen egyből megszorítani. A kamatok sem lesznek mindig ilyen kedvezőek, és az elöregedő társadalom miatt a szociális kiadások növekedni fognak, a befizetők számának csökkenése miatt a bevételek meg csökkenni. Az automatikus stabilizátorok akkor már nem fognak segíteni és aktívan, adóemelésekkel vagy a szociális juttatások levágásával fog a kormány válaszolni. Itt lenne az idő félretenni. Már egy ideje.

A szerző további cikkei Apollo név alatt olvashatók az Alapblogon.