A vírus, ami zsebre megy

Valószínűleg már többen tapasztalták a közelmúltban a boltokban, hogy a vásárlóközönség egy része egyes egyszerű fogyasztási termékeket megrohamozott. Eddig az ellátási láncok viszonylag jól vették az akadályt. A vírus terjedésének megfékezésére tett kísérletek még kisebb öngerjesztő problémákat generálhatnak. Hogy miért használom az öngerjesztő szót? Mert egy másik, szintén (javarészt) kínai járvány gazdasági hatása már lassan egy éve a magyar boltokban van, látszólag mégsem pánikol senki.

A történet nem csak a magyar fogyasztói árindex árnyalása vagy a tömegmédia által közölt információ fogyasztói hatásainak vizsgálata szempontjából érdekes. Ha valaki még kételkedett benne, hogy a központosítás vagy a szabad információn alapuló társadalmak a sikeresebbek, annak igen érdekes lehet az afrikai sertéspestis kínai esete.

Az afrikai sertéspestis nem ismeretlen a modern gazdaságok számára. Az elmúlt fél évszázadban már több európai ország, elsőként 1957-től Portugália ismerte meg a sertéspestis hosszan elnyúló, gyötrő gazdasági hatásait. A vírus elsősorban a sertésfélékre veszélyes, azonban annak ellenállóképessége miatt mind a fogyasztó, mind a termelő szenvedhet gazdaságilag. A portugál mintavételeknél kiderült, hogy a vírus a járvány lezajlása után még évekig kimutatható a fertőzött területeken. Ennek köszönhetően a fertőzéstől való teljes megszabadulás akár harminc-negyven évet is igénybe vehet.

A sertéseket sújtó járvány, mint neve is mutatja, Afrikából trópusi betegségként indult világ körüli útjára. Jelenleg is számos ország érintett. A vírus ellenálló képességének köszönhetően évekbe telik felszámolni, így van ideje a további terjedésre. Az egyik legnagyobb pusztítást azonban ez a vírus is Kínában végezte, ahol 2018 derekán ütötte fel a fejét a kór. Az okok – nem teljesen véletlenül – hasonlatosak a koronavírus gyors terjedésének okaihoz. Magas egyed populáció, belső migráció a fertőzött egyedek között, és mindenekelőtt: elnyomó állami apparátus.

Hangulatjelentés kínai módra

A koronavírus megjelenéséről vuhani orvosok már tavaly decemberben is beszámoltak, azonban az állam reakciója az óvintézkedések helyett az orvosok letartóztatása és elhallgattatása volt. Hiába hatékony az állam, és tud pár nap alatt kórházakat építeni, ha ugyanakkor elsőként politikai okokból engedi eszkalálódni a helyzetet. Valószínűleg minket is jobban megnyugtatna a tudat, hogy működő füstjelző van a lakásunkban, mintsem hogy annak hiányában a tűzoltóság egy helyiség leégése után hatékonyan kiér és eloltja a tüzet.

A 2018–19-es sertéspestis esete már mutatta, hogyan kezelik a vírusok terjedését Kínában. A helyi elöljárók nem merik jelenteni a problémát, sőt a termelőket is inkább lebeszélik a probléma hangoztatásáról. A termelőknek beígért kártérítés a jelentés hiányában így nem érkezik meg, a termelőnknek egyetlen megoldása marad a veszteség elkerülése érdekében: gyorsan levágni és túladni az állaton, mielőtt az a fertőzés tüneteit mutathatná.

Ráadásul az el nem fogyasztott élelmiszer takarmányként újból felhasználásra kerül a sertés kistermelők által, így a vírus gyorsan tud terjedni az állomány között. 2019 elejéhez képest a kínai sertésállomány majdnem felére csökkent (globális állomány ~20 százaléka), ami az ázsiai ország méretének megfelelően 22 millió tonna deficitet jelent a Bloomberg és az amerikai agrárminisztérium számításai szerint. Annak érdekében, hogy perspektívába helyezzük ezt a számot, a világ maradék része a deficit közel felét tudná csak exportból pótolni a helyi piacon.

És itt meg is érkezünk a hazai fogyasztó számára is releváns problémához.

Disznómód megy az infláció

A fogyasztók pillanatnyi preferenciái állandó változásban vannak. Lehet az szezonális, lassú generációs változás, egy új gazdasági trend kezdete, vagy épp unalomból a hagyományossal való szakítás, az ízlés folyton változik. A termelési oldalon épp így lehetnek előre nem látható változások, katasztrófák, leállások, sztrájkok, és még sorolhatnánk.

Miután az árak igen lassan korrigálnak lefelé, a monetáris döntéshozók inkább preferálják a kúszó inflációt, így a túlkínálattal rendelkező termékek árai tudnak stagnálni, míg a túlkereslettel rendelkező piacokon az átlagnál magasabb áremelkedés alakul ki. Vagy olykor jóval magasabb.

A kínai áremelkedéssel párhuzamosan a magyar sertésárak is meredek emelkedésnek indultak tavaly tavasszal. Habár kétéves stagnálást követően a magyar sertésállomány valóban csökkent ~7 százalékkal 2019 folyamán, a globális deficitnek köszönhetően ez nem egy izolált, lokális probléma a magyar termelők között. A disznóhús mégsem fogyott ki a pultokból, miután a vásárlók sem rohamozzák a boltokat.

Érdekes, de nem meglepő pszichológiája ez a piacoknak. Amennyiben nem hiszünk a problémában, úgy az nagy valószínűséggel be sem fog következni. Tökéletes szemléltetése Soros reflexivitáselméletének. És hogy hogyan érdemes bevásárolnunk ezután járványok idején? Ahogy a sertéspestis példája is mutatja: „keep calm and carry on”.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, és vannak, akik az Indexet olvassák! Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!