A természet koronája

Az, ami most történik a világban, nem „egyszerűen” világjárvány, hanem gazdasági katasztrófa és nem egyszerűen (a ciklus végén amúgy is egy ideje várható) válság, hanem humanitárius csapás.

A Nagy Pénzügyi Válság művésznéven futó 2008-09-es krízis eltörpülhet ahhoz képest, ami történik és a következő hónapokban történni fog a világgazdaságban. A pár hete még legyintő politikusok és elemzők egymással versengve dobálóznak olyan munkanélküliségi és GDP visszaesést leíró számokkal, amelyekre még a (valóban) Nagy Gazdasági (1929-33-as) Válság is büszke lehetne.

Hasonlóan, bár évente nagyságrendekkel többen halnak meg a szezonális influenzában, hogy ne említsem az ennél is lényegesen és típusonként több áldozatot eredményező cukorbajt, szív és érrendszeri zavarokat és daganatos megbetegedéseket, ezt a koronát mégis emlegetni fogjuk még évtizedeken át. Érdekes módon kevesebbet foglalkozunk a, nem valamilyen „gonosz” vírus, hanem gyakran a saját életmódunkból, táplálkozási és élvezeti szokásainkból fakadó, vagyis lustaságunknak, mohóságunknak, köszönhető epidémiákkal, mint például a diabétesz, amely miatt direkt módon évente a világon 1,6 millió (a magas vér glükóz szint miatt további 2,2 millió) ember hal meg, vagy azokkal az autoimmun, vagyis saját szervezetünk által okozott daganatos és egyéb betegségekkel, amelyekben ennél is nagyságrendekkel többen halnak meg.

Miért pont most csapódik be ez a gazdasági meteor a földbe, noha jó ideje várható volt, hogy egy sok tekintetben túlhúzott (értsd ismét túlhitelezett) gazdasági fellendülés előbb-utóbb (csúnya) véget ér? Miért pont akkor pusztítja Földanya, a magukat a teremtés koronájának tartó gyermekeit, amikor végre, bár elkésve valós diskurzus indult a globális klímaváltozásról, vagyis arról, hogy milyen módon pusztítjuk természeti környezetünket és mit tehetnénk, hogy megállítsuk (valójában csak lassítsuk, igaz nem a bolygó, csak a saját létfeltételeink) pusztulását? Biztos, hogy ennyi embernek és ennyit kell repülni, utazni, autózni, 20 fokra hűtött lakásokban és irodákban tartózkodni, étteremben enni? Nem szólna valaki a klímaváltozás ellen harcoló „sztároknak” hogy ezt ne magánrepülőjükről és többszázlábas yachtjaikról tegyék, hanem mezítláb zarándokolva, mint mitológiai őseik? Foglalkozunk-e azzal, hogy a Google keresések, emailek, posztok, chatek, videó és zene streamelések, letöltések egyenként a pártized grammtól akár pár száz grammig terjedő CO2 kibocsátással járnak és ez összevethető egyenként egy belső égésű motor beindításától az autó akár párszáz méteres mozgásáig kibocsátott CO2 mennyiséggel? Hogy az „ósdi” pénzügyi rendszerünket leváltani készülő blockchain alapú rendszerek és kriptovaluták bányászatának energiaigénye, és környezetszennyezése, nemhogy a hagyományos megoldásokét, de közepes méretű országok éves fogyasztását és környezetterhelését is meghaladja?

A járványok kora

Ősszel Jordán Ferenc kiváló előadását hallgatva egy mondat ütött szöget a fejemben: ez a század a járványok kora lesz. Tőle hallottam először, hogy a sarkköri permafroszt olvadásával olyan évszázadok óta meg sem említett szörnyűségek fognak „előbújni” a fagyott föld alól és járványokat okozni, mint a lépfene, amely időnként megjelenik állatbetegségként a hírekben, de emberre széles körben nem volt veszélyes évszázadok óta, manapság mégis újra szedi áldozatait például Oroszország szibériai részein.

A járványok kora. És ez a mostani, ami, talán ennyi humor belefér az írásba, a homo sapiensből, homo fist csinált belőlünk, ez itt a(z eddigi) járványok koronája. Egy biztos, az életmódunk több módon fog változni azután is, hogy a járvány reméljük, mielőbb eltűnik a mindennapjainkból. És talán a tanulságait is levonjuk.

Mindenek előtt azt, hogy

Még csak az sem biztos, hogy az evolúció koronája lennénk. És nem azért, mert parányi mikroorganizmusok, élőlénynek sem nevezhető, nanovilágbeli valamik el tudnak pusztítani minket, újra tudják írni civilizációnk és mindennapi életünk alapvető szabályait és működését. Nem, ennél sokkal előbb és sokkal fontosabb tanulságként, ezen, vírusnak nevezett valamik nélkül mi, a homo sapiens sem léteznénk, mert, ahogy Dr Neil Shubin, a chicagói egyetem biológia és anatómia professzora a Wall Street Journalban megjelent cikkében nagyon frappánsan fogalmazott, az emberi géntérkép valójában egy vírustemető. Vagyis megtalálhatóak benne mindazoknak a vírusoknak a nyomai, amelyeknek köszönhetően az evolúció azt az irányt vette, melynek nem a végén, hanem egyik szakaszában mi emberek is megjelenhettünk a Föld nevű bolygón. Talán annyit ebből leszűrhetünk, hogy a vírus – mint általában a világban minden - kellő (földtörténeti) távlatból nézve se nem jó, se nem rossz. Hol ilyen, hol olyan.

Most épp rossz.

Igen, bármily szomorú, annak vagyunk tanúi, hogy Gaia vagyis Földanya ellenünk fordult, vagy még inkább újabb figyelmeztető jelet küldött rosszalkodó gyermekeinek, hogy nem jó, az ahogy pusztítjuk önmagunkat és természeti környezetünket. Vagy talán nem is Gaia, hanem az első földi halandó nő, akit a görög mitológia szerint istenek teremtettek, Pandóra áll a járvány hátterében? De az is lehet, hogy még ennél is „emberibb” okot találunk, Pandóra szelencéjének kinyílására, ugyanis olyan virológiai központ, amelyben a SARS-CoV-2-hez hasonló vírusokkal kísérleteznek, mindössze egy van Kínában és hogy hogy nem, éppen Hubei tartományban található és azon belül is Wuhanban. Lehet, hogy nem is kígyó, vagy denevér, hanem egy (katonai célokat is szolgáló) virológiai labor kísérleti állatkája volt az első hordozó? Nem tudom. A kínaiak tudják, de ők sohasem fogják bevallani. (Egy friss tanulmány szerint a vírus természtes úton fejlődött ki - a szerk.) Azt az orvost is bebörtönözték, majd meg is halt pár hete, aki idejében figyelmeztette a hatóságokat, és akinek köszönhetően elkerülhető lett volna, hogy világjárvánnyá váljon a vírus által okozott influenza.

Már nem az az igazi kérdés, hogy mi volt, hanem hogy mi lesz

Egyszer vége lesz. Hogy mikor és hogyan azt senki nem tudja. Lehet, hogy nyárra alább hagy a vírus terjedése és a megbetegedések, de ősszel újra indul, mint annak idején az ún. spanyolnátha. Vagy most teljesen visszazárható szelencéjébe viszont pár év múlva egy újabb jön. Nem tudjuk. Inkább az a kérdés, hogy ami eddig történt, és ami viszonylag jól előrelátható mit okoz. Mindenek előtt súlyos gazdasági válságot, amelyben

Részben emiatt lesz mélyebb, bár remélhetőleg gyorsabb is, mint elődei. Nem, nem lehet mindig megúszni a dolgokat.

A szokásos gazdasági mentőintézkedések most elégtelenek

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve és nála sokkal kevésbé potens többi nagy központi bank kamatcsökkentései és eszközvásárlásai ezúttal nem biztos, hogy elegendőek és ezt mutatja az is, hogy a tőzsdék március végéig omlottak. Az amerikai Dow Jones index az első negyedév alatti 23 százalékos esésével, 135 éves történelmének legnagyobb első negyedéves zuhanását élte meg, míg az olaj 67 százalékos összeomlása történelmi rekord. Mindez annak ellenére, hogy a világ jegybankjai egymással versengve jelentették be korábban még csak álmodni sem mert mértékű intézkedéseiket.

És nem lesz elég a költségvetési költekezés felpörgetése sem. Nap, mint nap hallani, mely szektorokat kell megsegíteni a koronavírus okozta gazdasági armageddon miatt. De miért gondolja bárki, hogy létezik olyan szektor, olyan gazdasági szereplő, akit nem érint ez a válság? Ha viszont mindenkit, bár más-más mértékben érint, akkor ki fizeti meg a költségvetési kiadások megnövekedésének az árát? A költségvetés bevételei alapvetően a gazdasági szereplők és a költségvetés kapcsolatából származnak: adók, vállalkozási jellegű jövedelmek, állami vállalatok osztaléka és értékesítésének bevétele, más kormányok segélyei. Kitől szedjünk be több adót, amikor mindenki érintett? És ki fogja eldönteni, hogy ki mennyit fizet? Remélem nem a magyar példát követve szektoronként meghatározott különadók rendszere, amely a közgazdasági realitásokkal köszönőviszonyban sincs. Vagy majd elinfláljuk? Elvesszük alattomos és otromba módon a megtakarítással rendelkezőktől, miközben az arcukba mosolygunk a tévében és a gazdasági fellendülésről papolunk? Érdemes megnézni mi történik a „gazdag” német középosztállyal.

Nem, ahogy a forradalmat nem közvetítik a tévében (The revolution will not be televised), vagyis azért harcolni, azt „csinálni” kell, úgy

Münchhausen báróként a hajunkba kapaszkodva kihúzni magunkat a bajból. Nem, ezúttal valóban szenvedni fogunk. A szenvedés nem az, hogy pár hónapig nincs munkánk, hogy 2008-09 mintájára a kormány megoldja a hiteleinket (értsd elveszi másoktól a pénzt), amit felelőtlenül vettünk fel és költöttünk el, (és itt nem a jelenlegi és szerintem alapvetően hasznos hitelmoratóriumra gondolok), vagy hogy nagyon sok cég veszteségessé válik és a részvényesek nem kapnak osztalékot. Nem, a szenvedés az, amit a passió szó és egyetemes kulturális fogalom jelenít meg a legjobban. A szó egyebek mellett egyszerre jelent szenvedést és szenvedélyt, erős érzelmet, dühöt, vágyat, vágyakozást és nagybetűvel, mint Passió Jézus Krisztus szenvedésének történetét. Megváltást.

Sajnos még nem is értjük eléggé, mi történik velünk

Apropó düh. Vajon a düh, hárítás, egyezkedés, depresszió, elfogadás folyamatában hol tartunk? Nem abból a szempontból, hogy otthon kell maradnunk, hanem hogy valóban megértsük azt, ami történik most velünk, és hogy ebben mi az egyéni felelősségünk, mi az, amit mi tehetünk. Egymásért!

Pár éve, amikor esténként súlyosan beteg fiamtól jöttem ki a Szent László kórházból (ahol és később további két kórházban a kevés, de önfeláldozóan segítő kórházi dolgozó mellett huszonnégy órában kellett megoldanunk szülőként és az általunk fizetett ápolókkal a felügyeletét, ápolását) szinte belefutottam az éppen felújított Fradi stadionba. Azon gondolkodtam, hogy egy az idő 95 százalékában üresen álló építmény helyett nem lett volna-e helyesebb a mögöttem álló és a szó szoros és átvitt értelmében is omladozó, közel teljes kapacitáskihasználtsággal működő intézményre költeni ezt a pénzt. De ezt most hagyjuk. Az utóbbi időben inkább azon gondolkodtam a(z elkerülhető) halál által sokszorosan megérintve, hogy a teljesen reménytelen cél, hogy a magyar anyák (lényegesen) több gyereket szüljenek, és az erre évente elköltött százmilliárdok helyett nem inkább az egészségügyre kellett volna-e több pénzt költeni, hogy kevesebb ember haljon meg máshol lényegesen sikeresebben gyógyítható betegségekben? Csak hogy számokat is tegyünk emellé. Magyarországon évente 130 ezer ember hal meg és ebből nemzetközi és hazai kutatások szerint húsz-harmincezer ember halálát lehetne megelőzni jobban működő egészségüggyel. A korona vírus valószínűleg ehhez párszázzal fog hozzájárulni. Reméljük az Operatív Törzs a járvány levonulása után is folytatja munkáját annak a harmincezer embernek a megmentése érdekében, akiknek a betegsége évente megelőzhető, gyógyítható lenne, de járvány nélkül is meghalnak, és akik megmentése érdekében nem települtünk home office-ba, nem csökkentettük találkozásaink számát, nem vonultunk önkéntes karanténba, nem fizettünk több adót... nem tettünk semmit.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!