Még mindig alig köt a magyar biztosítást

A korábbi évhez képest 4,5 százalékkal estek vissza a régiós biztosítási piaci díjbevételek 2020-ban. Fontos ugyanakkor látni, hogy a visszaesés jó részét a gyengülő régiós devizák okozták: Csehországban euróban csökkenő, koronában számolva növekvő díjbevételt realizáltak a biztosítók, s a lengyel mínusz is inkább nullszaldó, ha złotyban számoljuk. Magyarországon hasonló a helyzet, a biztosítók forintban számolt díjbevétele 4,8 százalékkal haladta meg 2020-ban a 2019-es adatot, 1242 milliárd forint volt a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) adatai szerint, euróban kifejezve ugyanakkor visszaesést mér a díjelőírásban a Deloitte piaci tükre. A szerződésszámok tekintetében ugyanakkor nem volt visszaesés.

A szektornak jót tett, hogy a koronavírus-járvány első és második hullámában a komoly lezárások miatt jelentősen lecsökkent a károk száma is, e tekintetben tehát a biztosítók összességében jó évet zártak 2020-ban.

Tavaly erős volt a visszapattanás

Erre jött 2021, a visszapattanás éve. Tavaly – a már rendelkezésre álló adatok szerint; Szlovákiát leszámítva – a piacok komoly fejlődést mutattak, a díjbevételek meg is haladták a 2019-es bázist. Ez jórészt összefügg azzal, hogy a pandémia miatt megnőtt az érdeklődés a biztosítási védelem, az öngondoskodás iránt. A nyitással párhuzamosan a kárhányadok is növekedtek 2021-ben, ám ennek mértéke messze elmarad a díjbevételben történő javulástól. Így összességében jobb helyzetben zárta az elmúlt évet a régiós biztosítási piac. Magyarországon a várakozások szerint 1300 milliárd forint felett lesz a díjbevétel – erről beszélt Pandurics Anett, a Mabisz elnöke a Figyelőnek.

Van hova fejlődni

Erősödő jövedelmezőség, egyre több üzlet – mi kellhet még? Hát további fejlődési lehetőség. E tekintetben szintén jól állnak a régiós biztosítási piacok. Magyarországon GDP-arányosan 2,5 százalékot tesz ki az egy főre jutó biztosítási díjbevétel, ami ugyan magasabb, mint a román és a lengyel érték, sőt még Szlovákiában is csak az egy főre jutó GDP értékének 2,4 százalékát költik a polgárok biztosítások vásárlására, ám ott ez a magasabb GDP miatt nagyobb összeget, nagyjából évi 400 eurót tesz ki. A magyarnál sokkal komolyabb a biztosítási penetráció Csehországban, ahol GDP-arányosan 3 százalék a mérték, s összegben 600 euró körül költ egy átlagos cseh polgár biztosításra, míg Szlovéniában ez az összeg már meghaladja az 1200 eurót. Ám ezzel a kiváló adattal is csak 5,6 százalékos a biztosítási penetráció, ami jelentősen elmarad az EU 7,9 százalékos átlagos értékétől.

Nem olyan szép a jövő?

Az ember azt gondolná, hogy az ilyen, nyereséges, ráadásul komoly növekedési potenciállal bíró piacok minden befektető figyelmét felkeltik, s tolonganak az új piaci szereplők, a régiek pedig mindenképp itt akarnak maradni, hogy részesüljenek a profitgyár eredményeiből. De alapvetően más a helyzet. Olyan komoly kihívások állnak a piac előtt, amik miatt megkérdőjeleződik a piacon maradás észszerűsége. Az egyik legkomolyabb kihívást egyértelműen a folyamatosan változó, szigorodó, ráadásul a megfelelés érdekében költséges beruházásokat kívánó szabályozási környezet jelenti majd. Választ kell adniuk a biztosítóknak az inflációs környezetre, amely mind a kárráfordításokat, mind a költségeket megemeli majd.

A Deloitte szerint a jelenlegi, meglehetősen fragmentált régiós biztosítási piacon számos kisebb, alacsony részesedéssel bíró szereplő van, amelyek a fenti környezetben nem képesek mérethatékony működésre. A régióban 2018 óta felgyorsult a biztosítók adásvétele. A legtöbb tranzakciót – 18-at – Lengyelországban jegyeztek fel 2017 óta. A szám annak fényében ijesztő, hogy az adatok szerint az országban 41 biztosító működik. Magyarországon 22 biztosító volt 2020-ban, az elmúlt 5 évben pedig 8 piaci tranzakció zajlott le vagy zajlik épp jelenleg.

Nagyoktól búcsúzunk

A biztosítók eltérő politikát folytatnak. Vannak olyan biztosítók, amelyek jól láthatóan elhagyják a régiót. Az Aviva után a Metlife is a közelmúltban jelentette be lengyelországi érdekeltségének értékesítését, és sokak szerint jó eséllyel ez a sors vár majd az így lényegében egyedül maradó magyar leányvállalatra is. Már zajlik az Aegon régiós kivonulása, ez ugyebár az elkövetkező hónapok legnagyobb üzlete lehet itthon is.

Az Aegon és a Metlife lényegében ugyanazt csinálja, mint például az NN: a holland biztosító Bulgáriából kivonul, ugyanakkor Lengyelországban a vevői oldalon jelenik meg. Az Aegon és a Metlife – és korábban az AXA – ugyanakkor saját, fejlettebb piacain akar erősebbnek mutatkozni, és így felkészülni a szektorális változásra, nekik beáldozható (sőt az Aegon esetében komoly jövedelmet hozó) megoldás a régiós leánybiztosítók értékesítése. Üzletág-leépítés az oka annak, hogy a világ egyik legnagyobb viszontbiztosítója, a Münich Re leépítette a kiegészítő jellegű piaci biztosításokat kínáló Ergo-csoportot, amely a régió 8 országában volt jelen.

Helyi specialistáké lesz a piac

A vásárlók között a legaktívabbak a régióhoz ezer szállal kötődő biztosítók. A legnagyobb akvizitor a Vienna Insurance Group (VIG), amely – ha az Aegon-eladás felől a magyar politikai akadályok elhárulnak – kilenc biztosító vásárlásával büszkélkedhet az elmúlt öt évben. A másik „harácsoló”, a Triesztben alapított, így indulásként az Osztrák–Magyar Monarchia területén létrehozott, ma már olasz Generali, amely öt akvizícióban volt a vevői oldalon.

A legaktívabb vásárlók

A VIG számára a legnagyobb lépés kétségtelenül az Aegon megszerzése lenne, amelynek köszönhetően a bécsi biztosítási csoport már csak Szlovéniában nem lenne a top 5 biztosító között, s közben Csehország, Szlovákia és Horvátország után Magyarországon is piacvezető lehetne. Nagy kérdés, hogy az engedélyért „cserébe” felajánlott 45 százalékos állami részesedés akadály vagy épp ellenkezőleg, katalizátor lesz-e a biztosító jövőbeli magyarországi fejlődését tekintve. (Az előzetes memorandum szerint az állam a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.-n keresztül nemcsak az Aegon volt magyarországi biztosítójában, de a VIG másik magyarországi leányáéban, az Union Biztosítóban is 45 százalékos részesedést szerezne.) Ha arra gondolunk, hogy az Erste Bank számára semmilyen hátrányt nem jelentett, hogy az állam kisebbségi részesedést szerzett a magyar leányvállalatban (az EBRD és a magyar állam 15-15 százalékos részvényhányaddal bír), akkor az üzlet inkább előnyös lehet a szakmai irányítást magánál tartó osztrák biztosítónak.

Érdekes módon Magyarországon a VIG mellett a másik legkomolyabb vevő az elmúlt években a maga is közben tulajdonosváltáson átesett CIG Pannónia Életbiztosító lett, amely 2017-ben az MKB Biztosítókat vásárolta meg, majd tavaly a Dimenzió Kölcsönös Biztosító és Önsegélyező Egyesület által kezelt biztosítási szerződésállományt vette át. A kacskaringós történetbe az is belefért, hogy a CIG azt követően, hogy 2014-ben értékesítette a nem életbiztosításokkal foglalkozó leányvállalatának, az Emabitnak a lakossági üzletágát, 2020-ban a vállalati vagyon, flotta és szállítmányozási biztosításait is átadta a korábbi vevőnek, amely történetesen az Aegon lett.

Jó pénzért lehet biztosítót eladni

A konszolidációs folyamat tehát folytatódni fog. Értelemszerűen nem a nemzetközi cégcsoportok magyarországi érdekeltségeiről hallani a legfőbb pletykákat arról, hogy a társaságok tulajdonosai szeretnének túladni a portékán – a CIG esetében ez lényegében megtörtént. Ugyanakkor látható, hogy a régiós konszolidáció miatt nemzetközi szereplők is feladhatják a magyarországi érdekeltségeket – a portékák a javuló jövedelmezősége e tekintetben jól jöhet, hiszen a régióban a biztosítókat 8–13-szorosán PE-e- (ár[folyam]/nyereség) értéken veszik, de miként az az Aegon értékesítésnél kiderült, egyes vevőknek ennél is többet érhet egy jó adatokkal büszkélkedő portéka.