Előre isznak a tőzsdéken

Első ránézésre a világgazdasági válság állapotát tükröző makrogazdasági mutatók között már találhatóak olyanok, amelyeket a befektetők úgy értékelnek, hogy egyes országok a válság mélypontjain túllendülhettek. A gócpont kétségkívül az USA: ha az irányadó amerikai adatokat nézzük, azt látjuk, hogy miközben a munkaerőpiac zsugorodik, a GDP adatok és a lakáspiac még mindig csökken, már javulnak a bizalmi indexek és az ipari és a kiskereskedelmi mutatók is stabilizációt tükröznek. Ezek alapján lehet, hogy az USA-ban már elérte a válság a mélypontját, de Európára ez még biztosan nem igaz. Magyarország pedig Nyugat-Európát követi - áll a Budacash elemzői, Török Bálint, Réczey Zoltán és Fazakas Péter világgazdasági helyzetfelmérésében.

Ki tudja, mi van a bankokkal?

A válság okozója és megoldásának kulcsa is a bankszektor. Márpedig az amerikai bankszektor állapotának megítélésben még most is jelentős a bizonytalanság annak ellenére, hogy gyakorlatilag sorozatban készültek a bankmentő csomagok. Ugyanis még most sem nagyon lehet a mélyére látni a bankszektor mérlegeinek, az európaiakra pedig még inkább igaz ez. Adhatnak valamifajta biztonságot a már meglévő állami programok, elkötelezettségek, és azt is lehet látni, hogy az államok bármi áron, további veszteségek mellet is a bakrendszereket meg fogják menteni, de ez a folyamat is hozzájárul ahhoz, hogy időben szétterítjük a válság hatásait.

Csapdákat rejt a válságkezelés

Ezzel együtt a részvénypiacokat elég jelentős optimizmus uralja. Pedig a jelenlegi válságkezelő módszereknek vannak negatív hatásai, csapdái, amire ismét forgatókönyveket kell írni. A Budacash elemzői négy fontos csapdát neveznek meg, amelyek kialakulása folyamatban van, de még kezelésükre nincsenek javaslatok, a piacok pedig egyelőre nem vesznek tudomást róluk.

A kormányok válságkezelő intézkedései során alkalmazott eszközök révén igen jelentős likviditás jutott a gazdaságokba, elsősorban a bankszektorba, amit később azonban valamilyen módon semlegesíteni kell. Ez a klasszikus közgazdasági forgatókönyv szerint majd kamatemelések felé (2010-től) tolhatja a monetáris politikát, és az eddigi élénkítő fiskális politika dinamikáját vissza kell majd fogni. Ezek az ösztönző csomagok jelentősen növelik a tengerentúlon, az eurozónában is a költségvetési hiányt, ezért viszonylag rövid időn belül megszorító intézkedésekre lesz majd szükség. Ezt úgy nevezzük, hogy költségvetési csapda, mert ez önmagában is jelentős nyomást fog gyakorolni a meginduló gazdasági növekedésre.

Az a kérdés, hogy a kormányok mennyire lesznek ezzel tisztában és a piacok mennyire lesznek türelmesek, azaz, mennyi ideig tolerálják a magas államháztartási hiányokat és államadósságokat. A kormányokra nehezül majd egy komoly külső kényszer, hogy megszorításokat hozzanak, komoly mértékben csökkentség a költségvetési hiányokat. Ezt elvileg nem szabadna, mert ezzel éppen derékba törik majd a kibontakozó gazdasági növekedést.

A jegybankok is vermet ásnak

Ezen kívül van egy monatáris csapda: a likviditás amit a gazdaságba pumpáltak plusz az emelkedő olaj és nyersanyag árak és a fokozatosan kibontakozó gazdasági növekedés együttesen erősödő inflációs veszélyt eredményez majd, éppen ezért a monetáris politikán lesz szintén egy nyomás, hogy a mostani alacsony kamatszintet emelje, továbbá hogy ezt a többlet likviditást vonják ki a gazdaságból. Egy restriktív monetáris politikai kényszerpálya van beépítve a rendszerbe, ami megakaszthatja a növekedést.

A jegybankoknak is óvatosan kell majd bánniuk a kamatemeléssel. Lehet, ők még jól csinálják majd, de kérdés mi történik a piaci kamatokkal?

A harmadik csapda, a kamatcsapda: van egy növekvő költségvetési hiány és egy növekvő államadósságszint, ebből következően van egy erőteljesen növekvő állampapír kínálat, egy komoly kibocsátási dömping, példa erre az USA, ez pedig egy elég komoly hozamemelkedéshez vezet. Ebből adódóan, ha az állampapír-piaci hozamok emelkednek, akkor az üzleti szférában is emelkednek a forrásköltségek, aminek van egy kiszorító hatása is, azaz, a vállalati kötvények elől elszívják a keresletet az állampapírok.

Így aztán elérkezünk a következő ponthoz, a hitel szűkéhez, ami abból adódik, hogy a bankrendszer is komoly likviditási problémákkal küzd, így aztán erőteljesen visszaesett a hitelezési aktivitása, és ezzel párhuzamosan szigorodnak a hitelfeltételek, emelkednek a kamatok (kamatcsapda), gyakorlatilag nagyon nehéz és drága a vállalatoknak a külső finanszírozás. Így nehéz kitörni a válsághelyzetből. A likviditásszűkös állapoton még nincs túl a bankrendszer, ezt az is jelzi, hogy a múlt héten az ECB szükségesnek látta, hogy korlátlan refinanszírozási akciót indítson.

A globális veszélyek: költségvetési, monetáris és kamatcsapda, hitelszűke, amik a várt kilábalást derékba törhetik, ami miatt jobban elhúzódó válságra, vagy akár egy újabb komolyabb recessziós periódusra is számítani lehet a gazdaságokban. Ez a helyzet könnyen előállhat, mert a veszélyforrások ebbe az irányba hatnak, amiket a kormányoknak kezelniük kell. Egyelőre a veszélyek megléte látszik - áll a Budacash elemzői, .

Csak kicsit más a magyar helyzet

Itthon ugyanez a helyzet némi eltéréssel, mi nem hajtottunk végre fiskális lazítást, hanem ellenkezőleg szigorítást végeztünk, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem kell tovább szigorítanunk a költségvetésen. Úgyhogy a restriktív költségvetési politika nálunk is gátja lesz a kilábalásnak.

Nálunk nem volt monetáris lazítást, miközben a piac vár ja azt, csakhogy az MNB egyfajta kényszerpályán mozoghat, mert a külső árhatások (pl. olajár emelkedés) és az áfa, jövedéki adóemelések mind az inflációs nyomás erősödését eredményezik. Enyhülőben, de jelen van a bizalmi válság, ami korlátozza az MNB-nek a kamatcsökkentési mozgásterét. Így a Budacash elemzői számítanak enyhítésre a monetáris politikában, de közel sem akkora mértékűre, mint a piac.

További hazai problémakör az államháztartás finanszírozása, a kamatcsapdával analóg módon, de kicsit eltérően a külső piacoktól, vagy mi is növeljük az állampapír kibocsátást, (most minimális, később élénkülhet) akkor kiszorító hatás jelentkezik az üzleti szférával szemben, vagy a másik opció, ami valószínűbb, hogy újabb IMF hitelkeretet veszünk igénybe, melynek a feltétele valószínűleg további megszorítások alkalmazása lesz.

Pénzügyi rendszerünk stabilitása

Itthon eddig sikerült elkerülni a bankcsődöt és a pénzügyi rendszer összeomlását, de a hitelezési tevékenység nálunk is nagyon visszaesett. A globális finanszírozási hiány itthon még erőteljesebben érződik. Könnyen lehet, hogy ennek a bankok számára lesz egy második kockázati hulláma. Ahogy mélyül a válság, úgy romlik a háztartások és a vállalkozások pénzügyi helyzete, így nem kizárt, hogy lesz még egy újabb csődhullám, hiszen mind a lakossági mind a vállalati hiteleknél keletkezhet újabb komolyabb veszteség. Tehát nem biztos még, hogy a magyar bankrendszer túl lenne a válságon.

Konjuktúra szempontból nem kedvező a forint erősödése sem, ez az exporton keresztül gyengíti a gazdasági növekedést.

Utolsó hazai kockázati tényező politikai, mert az egy jelenlegi állapot, hogy most jó irányba indult el a piacok értékelése szerint a gazdaságpolitika, de szinte biztosra vehető a kormányváltás 2010-ben vagy akár előbb is, és ebben az esetben nem ismert valós gazdaságpolitika. Ekkor új fejezet indul a válságkezelésben, amit egyelőre nem lehet előre jelezni.