A Kommerszant orosz gazdasági lap szerint a hétfői, olasz részvétellel lezajlott háromoldalú milánói találkozó kitűzött témája a Samsun-Jeihan kőolajvezeték török-olasz projekt építésében való orosz részvétel lett volna. Ehhez eddig nem volt olaj, így az orosz részvétel létfontosságú volt Ankarának.
Még két vezetéket szereztek az oroszok
A lap azt is megírta: az orosz félnek nem volt ínyére, hogy a Déli Áramlat Bulgárián menjen át, mert ehhez a Fekete-tengeri részt Ukrajna felségvizein kellett volna átvezetni, amit Moszkva szeretett volna elkerülni. Tayyip Erdogan török kormányfő azonban eddig különböző elfogadhatatlan feltételekhez kötötte Ankara részvételét, s legutóbb is csak azt ígérte, hogy november 1-én kezdődnek a kutatások, amelyek alapján eldöntik, vállalhatják-e a részvételt. Hétfőn reggel azonban Taner Yildiz Milánóban közölte Igor Szecsinnel, hogy elhozta a Déli Áramlat törökországi építéséhez szükséges összes engedélyt.
A Kommerszant szerint Moszkva ezzel több legyet is ütött egy csapásra: a Déli Áramlat mellett hozzájut egy kőolaj-vezetékhez is, és nem kizárt, hogy ezek után nem kell végleg letenni a Burgasz-Alexandroupolis vezetékről sem - amelyről Bulgária hét éve nem tud dönteni -, mivel a Déli Áramlat új nyomvonala minden bizonnyal hatással lesz a szófiai vezetésre.
A Déli Áramlat gázvezeték Oroszországból a Fekete-tengeren Bulgáriába, majd onnan Görögországon át Olaszországba, illetve Szerbián és Magyarországon át Ausztriába szállította volna a földgázt. A Gazprom és az olasz ENI az első emlékeztetőt 2007 júliusában írta alá, tavaly Svájcban bejegyezték az üzemeltető céget és megkötötték a megállapodásokat Bulgáriával, Görögországgal, Magyarországgal és Szerbiával. A Fekete-tengeri szakasz 900, az adriai 100, a szárazföldi rész 2 700 kilométer, éves kapacitása 63 milliárd köbméter lesz, első vonalának átadását 2013-15-re tervezik, a beruházási összeget 8-25 milliárd euróra becsülik.
2011-től már szállít olajat a Samsun-Jeihan vezeték is
A Samsun-Jeihan vezeték Törökország Fekete-tengeri és Földközi-tengeri partvidékét köti össze, tehermentesítve a zsúfolt vízi utakat. Az elgondolás a kilencvenes évek elején merült fel, és 2007-ben elkezdődött az építkezés, amelyet azonban olaj hiányában felfüggesztettek. Az üzemeltető társaság fő részvényesei a török Calik Group és az olasz ENI, kisebbségi tulajdonos az Indian Oil. A vezeték tervezett kapacitása évi 50 millió tonna, amely 70 millióra bővíthető, a vezeték megépítése várhatóan 1,5-2 milliárd dollárba kerül, s átadását 2011-re tervezik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
