Csak rossz megoldás van Amerikában

A Barclays Capital, a City egyik legnagyobb befektetési cégcsoportja hétfői elemzésében közölte: számításai szerint legalább ötezer milliárd dolláros hiteles deficitcsökkentő programra lenne szükség ahhoz, hogy a hazai össztermékhez (GDP) mért amerikai államadósság-rátát a következő évtizedben stabilizálni lehessen.

A Barclays Capital szerint egy ilyen mértékű megtakarítással 2021-re a GDP-érték 75-80 százalékán stabilizálódhatna az amerikai államadósság.

A ház szerint egy ennél jóval kisebb deficitcsökkentő programmal "nagyon keveset" lehetne csak elérni. Például egy kétezer milliárd dolláros névleges összegű megtakarítási terv - a különböző járulékos tényezők figyelembevételével - tíz év alatt ténylegesen 750 milliárd és ezermilliárd dollár közötti halmozott deficitcsökkentésnek felelne csak meg. Mindezek alapján a Barclays Capital londoni elemzői továbbra is magasnak ítélik az Egyesült Államok leminősítésének kockázatát. Ezt más nagy londoni házak is jósolják.

Az egyik vezető citybeli pénzügyi-befektetési elemző cég, a Capital Economics szakértőinek minapi tanulmánya szerint az adósságplafon emeléséről szóló egyezség létrejötte esetén is "mind nehezebb elképzelni", hogy az Egyesült Államok miként tudná megőrizni lehetséges legjobb, "AAA" adósbesorolását. A hitelminősítők ugyanis egyenes utalásokat tettek arra, hogy ehhez legalább háromezer milliárd, de inkább négyezer milliárd dolláros államháztartási deficitcsökkentő programra lenne szükség a következő tíz évre, "márpedig a jelenleg ismert javaslatok egyike sincs még a közelében sem ennek az összegnek".

A JP Morgan bankcsoport előrejelzése szerint a következő két évben jelentős költségvetési szigorítások várhatók ugyan az Egyesült Államokban, ám az amerikai költségvetési pálya még ezzel együtt is messze lesz attól, hogy stabilizálható legyen az államadósság-ráta.

A cég elemzőinek várakozása szerint az amerikai államháztartás elsődleges - vagyis kamatkiadások nélkül számolt - GDP-arányos egyenlegének hiánya 2013-ig hozzávetőleg 5 százalékponttal 3,7 százalékra csökken, de a JP Morgan modellje alapján addigra inkább egyensúlyba kellene kerülnie az elsődleges mérlegnek ahhoz, hogy a bruttó amerikai államadósság megálljon a GDP-érték 105 százalékán. Ahhoz pedig, hogy az adósságráta visszasüllyedjen a 2007-ben mért 60 százalékra, a JP Morgan számításai szerint két évtizeden át minden évben jelentős államháztartási többleteket kellene elérni.

A nemzetközi hitelminősítők már egyértelmű jelezéseket adtak arra, hogy megfoszthatják az Egyesült Államokat világszerte piaci kockázatmegítélési alapmércének tekintett "AAA/Aaa" adósbesorolásától: a Standard & Poor's és a Moody's Investors Service július közepén egyaránt negatív - vagyis leminősítést valószínűsítő - megfigyelés alá vette az amerikai adósosztályzatokat.

Az S&P ehhez fűzött elemzésében "legalább egy a kettőhöz" esélyt adott arra, hogy 90 napon belül leminősíti az Egyesült Államokat, akár abban az esetben is, ha megszületik ugyan az egyezség az adósságlimit-emelésről, de a cég megítélése szerint az nem segíti elő a hosszú távú költségvetési és adósságkonszolidációt.

A Commerzbank londoni elemzőinek hétfői - "Megállapodás, happy end nélkül" címet viselő - értékelése szerint ugyanakkor "végső soron lényegtelen" az a kérdés, hogy valamelyik hitelminősítő rontja-e az amerikai "AAA"-t, vagy sem, és nem is az forog kockán, hogy az amerikai pénzügyminisztérium esetleg egy-két napot késik az esedékes számlák kifizetésével.

A cég szerint a baj az, hogy az adósságlimittel kapcsolatos törvényhozási huzavona "romba döntötte" az amerikai politikai rendszerbe vetett bizalmat, azzal kapcsolatban, hogy a Kongresszus jelenlegi állapotában képes lesz-e felvázolni egy olyan költségvetési politikát, amely fenntartható, és "gazdaságilag is van értelme".

A legutóbbi "katasztrofális" amerikai GDP-adatok is megmutatták, hogy nagyon keskeny ösvényre kellene rátalálni két "kellemetlen lehetőség" között. E lehetőségek egyike a ház szerint a deficit további halmozódása, amely elkerülhetetlenül költségvetési katasztrófához vezetne, a másik az amerikai gazdaság "megfojtása" költségvetési takarékossági intézkedésekkel, olyan időszakban, amikor a gazdaságnak inkább pótlólagos lendületre lenne szüksége.

A Commerzbank szerint azonban "egyre valószínűtlenebbnek tűnik", hogy a mostani amerikai törvényhozás megtalálja-e ezt a keskeny ösvényt, ennek "magától értetődő" következménye pedig az, hogy nemigen van ok a dollár jelentős mértékű erősödésére.