A THM-plafon nem forradalmi ötlet
További Világ cikkek
Bevett gyakorlat számos európai államban egy az Európai Bizottság számára készült tanulmány szerint az Orbán Viktor által hétfőn bejelentett szabály, ami szerint ezentúl nem adhatnak kölcsönt a pénzügyi szervezetek 30 százaléknál magasabb THM-mel.
A bevezetés fő indoka általában hasonló a magyarhoz: azért van szükség az intézkedésre, mert a túl magas kamatok miatt fizetésképtelenné válhatnak a hitelesek, és a túlzott kamatszintek a piac rossz működését, a verseny elégtelenségét jelzik.
THM plafon (%) | Mire vonatkozik | ||
Belgium | 10-19,5 | Mindenre | A hitel típusától és összegétől függ. |
Észtország | 63,9 | Mindenre | A jegybank által számolt átlagos THM háromszorosa a plafon. |
Franciaország | 5,72-21,63 | Mindenre | A jegybank által számolt átlagos THM 133 százaléka, a hitel típusától és összegétől függ. |
Németország | 8,18-16,4 | Mindenre | A jegybank által számolt átlagos THM kétszerese, a hitel típusától és összegétől függ. |
Görögország | 6,75 | Nem banki hitelekre. | A banki hitelekre 1989 óta nincs plafon. |
Olaszország | 4,38-27,2 | Mindenre | A jegybank által számolt átlagos THM másfélszerese, a hitel típusától és összegétől függ. |
Hollandia | 15 | Jelzáloghitelekre nem | Változó jogilag engedélyezett kamat + 12 százalék |
Lengyelország | 24 | Mindenre | A bankközi hitel kamatlábának négyszerese. |
Portugália | 6,7 – 31,6 | A jegybank által számolt átlagos THM 133 százaléka, a hitel típusától és összegétől függ. | |
Szlovákia | 11,52 – 79,8 | A jegybank által számolt átlagos THM kétszerese, a hitel típusától és összegétől függ. | |
Szlovénia | 13,2 – 453 | Nem banki hitelekre | A jegybank által számolt átlagos THM kétszerese, a hitel futamidejétől és összegétől függ. |
(Lengyelország kivételével 2010 májusi adatok, forrás: ZEW)
A kamatplafon az országok túlnyomó részében nem fix, hanem a jegybank által számolt átlagos THM adott százaléka, jellemzően a duplája, és sok helyen függ a hitel típusától, összegétől vagy futamidejétől.
A környező országok közül Lengyelországban van hasonló törvény, ott a jegybank által a kereskedelmi bankok számára nyújtott úgynevezett lombardhitel kamatlábának négyszerese lehet maximálisan a hitelek kamatlába. A lombard kamatláb most 6 százalék, így hiteleket maximum 24 százalékos kamat mellett nyújthatnak a lengyel pénzintézetek, ami alacsonyabb a tervezett magyar plafonnál.
Már Bajnaiék is próbálkoztak
Hasonló tervek már korábban is felmerültek, 2009 októberében a Bajnai-kormány a Parlament elé terjesztett egy törvényjavaslatot, ami a jegybanki alapkamat tízszeresében maximalizálta volna a gyorskölcsönök kamatát (teljes hiteldíj mutatóját).
Ettől akkor végül elálltak, és csak annyiban szigorították a szabályokat, hogy egy ember egy évben csak egy olyan kölcsönt vehet fel, aminek a THM-e meghaladja a 65 százalékot. Az enyhébb szabályozás akkori indoklása sem volt idegen a nemzetközi gyakorlatban: ahol egyáltalán nem működik ilyen szabály, ott jellemzően arra hivatkoznak, hogy az intézkedés korlátozza a hozzáférést a hitelekhez, főként az alacsony jövedelműek körében, akiknek alacsonyabb kamatszint mellett nem adnának kölcsönt a pénzintézetek.
Ez pedig éppen a fekete zónába, a kormány által most visszaszorítani kívánt uzsorások karjába kergeti a leginkább kiszolgáltatott embereket, akiknek a bankok alacsonyabb kamatszint mellett egyszerűen nem adnak hitelt. A magas THM-ek egy másik oka ugyanis már nem csak a verseny elégtelenségében keresendő: a rosszabb fizetési morál, az alacsonyabb pénzügyi kultúra, a nem fizető hitelek magasabb aránya – és az így törvényszerűen magasabb veszteségek – miatt is látható az a trend, hogy Európában nyugatról kelet felé egyre magasabbak a banki hiteldíjmutatók. A kérdés persze az, hogy a magas THM-ek mögött álló két alapvető ok, a rosszabb adósok magas aránya, illetve a banki verseny hiánya milyen mértékben játszik szerepet a magyarországi hitelárakban. És az, hogy bankok a magas THM-mel mennyiben egyszerűsítik le a hitelbírálatot – azaz mennyire tudatosan számolnak a rossz hitelek költségével, beépítve azt a fizető adósókon képzett nyereségbe.
Ilyen hatásvizsgálatokról, számításokról, de akár a bankszakmával folytatott egyeztetésekről viszont nem tudni – ilyenek a mostani intézkedés előtt úgy tűnik nem voltak, nem készültek.
Bye bye gyorskölcsön
Az új törvény véget vethet az akár több száz százalékos kamatú fogyasztási hitelek korának, ugyanis főként ezeket érinti az új szabály. Annak, hogy elérhetetlenné válnak a jellemzően kis összegű, magas kamatú személyi kölcsönök, az alacsonyabb keresetűekre lesz a legnagyobb hatása. "Ez egy politikai kérdés: azt kell eldönteni, hogy akarjuk-e, hogy azok a rétegek is hitelhez jussanak, akiknek a bankok nem adnak kölcsönt, vagy úgy gondoljuk, hogy ezt úgyse tudják visszafizetni, és ezért az államnak kell megakadályoznia, hogy kilátástalan adósságspirálba keveredjenek" - mondja az Indexnek egy háttérben nyilatkozó elemző.
Az elmúlt években hírhedté vált gyorskölcsönök mellett is szóltak ugyanis racionális érvek: az ilyeneket folyósító cégek legalább ellenőrizhetőek, felügyelet alatt állnak, ráadásul az elmúlt években több szociológus is arra hívta fel a figyelmet, hogy a "Provident-rend", a hetente az ügynökök által beszedett kisebb összegekben való törlesztés átláthatóbb és kiszámíthatóbb terhet ró a nehéz helyzetben levő rétegekre, még ha a végül a hitelért kifizetett összeg irdatlanul magas is. Nehéz vitatni ugyanakkor azt is, hogy a gyorskölcsönök, pláne a folyamatos hirdetéseikkel egy egyébként hitelképtelen réteget olyan esetekben is ügyféllé, azaz adóssá tesznek, amikor erre nem családi krach, váratlan probléma miatt van szükség, hanem mondjuk egy új tévé miatt.
Egyébként éppen a gyorshitelek szinonimájá lett Provident egy évvel ezelőttt már önkéntes THM-plafont vállalt: ma egyetlen hitelüknél sem éri el a THM a 65 százalékot, holott a szabályozás ma még ennek többszörösére is lehetőséget ad.
Nem csak a gyorskölcsön
A gyorskölcsönöknél még egy, sokszor elfelejtett szempont indokolja a magas (persze kérdés, mennyire magas) THM-et. Az ugyanis minden banki terméknél tény, hogy minél rövidebb a futamidő, annál magasabb a hitel kamaton túli költségeit, egyszeri díjait is magába foglaló THM: ezek a költségek ugyanis a rövidebb futamidő alatt kevésbé tudnak eloszlani, így nem túl magas kamatszint mellett is könnyen magas THM-et eredményezhetnek.
Az MNB statisztikái szerint a banki termékek közül is vannak olyanok, amik nem élhetnek tovább változatlan formában, a személyi hitelek átlagos hiteldíja magasabb 30 százaléknál: az OTP honlapján például most is kint van egy hirdetés, ami akciós személyi kölcsönt ajánl - 32,27 százalékos THM mellett. A többi termék THM-jének átlaga az új plafon alatt marad.
Részletesebb képet ad a PSZÁF hitelösszehasonlítója, ami szerint szinte minden kategóriában, még az alacsony átlagúak között is találunk olyan bankhiteleket, amik az új szabályok szerint nem élhetnek. Általában a fogyasztási hitelek, ezen belül a személyi kölcsönök THM-je a legmagasabb, 10-20 százaléktól akár több száz százalékig is terjedhet, de nem egyedülálló a 400 százalék fölötti kamatszint sem.
A második legmagasabb kategóriába a hitelkártyák hiteldíja tartozik, itt is bőven találunk akár 50-60 százalékos szinteket – ugyanakkor Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője kedden jelezte: ezek lehet, hogy mentesülnek a kamatplafon hatálya alól.
Az áruhitelek és a gépjárműhitelek THM-je a 30 százalékos limit környékén szóródik, így ezeket és az alacsonyabb kamatú folyószámlahitelekkel és a szabad felhasználású jelzáloghitelekkel együtt már kevésbé fogja érinteni az új szabály.
A fogyasztást foghatja vissza
Ezek példája azt is mutatja: számos olyan hiteltermék is lehet, ahol a szabályozás eléri egyik elvi célját, a jobb versenyt a piacon: gyanítható, hogy legalább 40 százalékos THM-ig a bankok nem megszűntetik, hanem átalakítják termékeiket leszorítják áraikat. Legalábbis "normális helyzetben" könnyen lehetne ilyen reakció, most viszont, a bankadó, a rögzített árfolyamos törlesztés és a végtörlesztés részleteiben még lebegtetett, de már biztosra vehető bevezetése éppen drágíthatja, vagy visszafoghatja a hitelezést.
A pénzintézetek szakértők szerint két út között választhatnak: dönthetnek úgy, hogy alacsonyabb kamattal már nem éri meg nekik személyi hitelt folyósítani, vagy csökkenthetik pár százalékkal a kamataikat - ebben az esetben ugyanakkor várhatóan szigorúbbak lesznek a kamat felvételének feltételei.
Akármelyik is valósul meg, elemzők szerint az ugyan kis mértékben, de visszaveheti a fogyasztást, mivel a magasabb kamatú hiteleket jellemzően fogyasztási cikkek vásárlására használják fel az igénybevevők.
A tervezett lépésekkel kapcsolatban megkerestük a Bankszövetséget, ahol egyelőre nem kívánták azokat kommentálni, és az összes bank is hallgat.