Menekül a pénz Európából?

Bár 2006-ban a teljes működőtőke-áramláson belül továbbra is a fejlett országok maradtak a befektetések fő forrásai és célpontjai (a teljes tőkeáramlás 84 százalékának voltak kihelyezői vagy fogadói), egyre jelentősebb a fejlődő (14 százalék) és az átalakuló országok (1,53 százalék) szerepe. Többek között ez a megállapítás is elhangzott az ICEG European Center "Tényezőáramlások a világgazdaságban" címmel tartott éves konferenciáján.

Az emberek aggódnak

Az Európai Unióban a közvélemény részéről növekvő aggodalom figyelhető meg a termelés alacsonyabb költségű országokba történő áthelyezésével és az ezzel járó munkahely-megszüntetésekkel kapcsolatban. (Az uniós felmérések szerint a polgárok 73 százaléka tart a leginkább az utóbbi jelenségtől.) A kérdést az unióban működő vállalatok oldaláról megvizsgálva adódik, hogy a relokáció, outsourcing és offshoring tevékenységek során megvalósuló munkahely-megszüntetések aránya még mindig alacsony a belső átszervezések során megszüntetett munkahelyek számához viszonyítva.

Ezt támasztja alá az a 2007 harmadik negyedévére vonatkozó uniós felmérés is, amely szerint a belső átszervezés ebben az időszakban az összes, átszervezésekkel kapcsolatos munkahely-megszüntetés 78 százalékával társult, míg a termelési tevékenység áthelyezése (relokáció, outsourcing, offshoring) esetében ez az arányszám mindössze 7,11 százalék volt.

Kína és India a nagy vetélytársak

Összességében több olyan tényező is van, amelyek az uniós gazdaság számára a korábbiaknál kedvezőtlenebb tendenciákat idézhetnek elő. Egyrészt az információs és kommunikációs technológiák terjedése egyre nagyobb mértékben teszi lehetővé az egyes termelési fázisok különböző országokba telepítését. Másrészt Kína és India már nemcsak nagy piacaik és olcsó munkaerejük miatt vetélytársa az uniós gazdaságoknak.

Így az utóbbi időben a kínai és indiai cégek az üzleti szolgáltatások esetében már nemcsak mint exportőr, hanem mint importőr is fellépnek, továbbá a kutatási-fejlesztési tevékenységek kiszervezése terén manapság már megjelennek célországként. (2004-ben az összes k+f tevékenység 35,3 százaléka Kínában, 25 százaléka Indiában zajlott, ezzel az összes ország között a 3., illetve a 6. helyet foglalták el).

Négy teendő

A fenti körülmények között az EU gazdaságának négy ponton kellene válaszolnia a kihívásokra. Először is az uniós vállalatok nincsenek megfelelő mértékben jelen a gyorsan növekvő régiókban. 2006-ban az EU25-ből kiáramló, összesen 202 milliárd euró értékű tőkebefektetésből mindössze 19,2 milliárd euró, a teljes összeg szűk etizede került beruházásra az úgynevezett BRIC országokban (Brazília, Oroszország, India, Kína).

Másodsorban az EU nem eléggé vonzó célpontja a befektetéseknek. Ezt támasztja alá az a felmérés is, amely szerint 2007 és 2009 között a tíz legvonzóbb működőtőke-befektetési helyszínként megnevezett ország között az uniós gazdaságok közül mindössze az Egyesült Királyság (7.), Lengyelország (8.) és Németország (9.) szerepel, miközben a listát Kína (1.) és India (2.) vezeti.

A harmadik probléma, hogy a jelenlegi körülmények között módosulni látszik az EU komparatív előnyeinek korábbi profilja, ami sérülékenyebbé teszi az unió gazdaságát. Versenytársaihoz képest az EU le van maradva a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, továbbá a k+f tevékenységek kiszervezése terén is megelőzi Kína, USA, India és Japán is. A negyedik megoldandó kérdés az EU-n belüli lassú reallokációs folyamat. Ennek következtében egyfelől a források nem jutnak el elég gyorsan azokra a területekre, amelyeken fenntarthatóak a komparatív előnyök, másfelől az érintett szektorokban felmerül a hosszú távú munkanélküliség veszélye.

Hatástalan Alap

Az EU kettős gazdaságpolitikai keretben kívánja orvosolni azt, hogy a globalizáció és a tényezőáramlások következtében megváltozó termelési szerkezet ne veszélyt, hanem növekedési lehetőséget jelentsen a tagországok számára. Egyrészt hosszú távon a lisszaboni program megvalósítása hivatott arra, hogy az EU gazdaságaiban fenntartsa és fokozza a növekedést, azáltal, hogy az EU-t a beruházások kedvező célpontjává teszi, és arra sarkallja az uniós vállalatokat, hogy erősítsék versenyképességüket a nemzetközi piac lehetőségeinek kiaknázásával.

Ebbe a gazdaságpolitikai keretbe olyan intézkedések tartoznak, mint a tudás és innováció támogatását célzó programok, az üzleti környezet jogi keretének fejlesztése és egyszerűsítése, az egységes piac kiépítésének befejezése a szolgáltatások esetében, vagy az akadémiai mobilitás megteremtése. Másrészt rövid távon az EU célja, hogy megkönnyítse az átmenetet és segítse a hatékony reagálást a sokkokra, így a termelési szerkezet átszervezése során a munkaerőt érintő jövedelmi hatás csillapítására és az újrafoglalkoztatás megkönnyítésére törekszik.

Elvileg ennek a célnak a gyakorlati megvalósítását szolgálja a 2006-ban létrehozott Európai Globalizációs Alap, amelynek létjogosultsága az elejétől fogva vitatott. Az alap eredetileg évente legfeljebb 500 millió eurós támogatást nyújt aktív munkaerő-piaci intézkedések megvalósítására a 2007-2013 közötti költségvetési időszakban olyan esetekben, amikor legalább 1000 fő elbocsátására kerül sor. Mostanáig azonban csak kevés alkalommal vették igénybe, így a legfőbb kritika az alappal kapcsolatban, hogy felállításakor túlbecsülték az európai munkahelyek delokalizációjának veszélyét.