Díszkivilágítás helyett új villamosvonalra költenek Prágában

Talán azért nincs Csehországnak egyszerű neve angolul (frászt kapok, ha agyatlanul Cseh Köztársaságnak fordítják magyarra olyan szövegben, ahol egyébként Magyarország, Izrael és Mexikó szerepel, nem Magyar Köztársaság, Izrael Állam és Mexikói Egyesült Államok), mert a szóba jöhető Bohemia annyira félrevezető. (A csehek állítólag most éppen azon dolgoznak, hogy a Czechia változatot terjesszék el, de ennek kevés köze van jelen írásunkhoz.) A cseheknél kevésbé bohém népet ugyanis elképzelni sem lehet.

Ha az ember például azt tapasztalja, hogy a Brno (javasolt magyar név: Bornó) és Prága közötti autópályán nyári gumival keresztben álló, magyar rendszámú, összetört autók és az emelkedőn fölmenni képtelen, magyar rendszámú kamionok miatt leáll a forgalom, hamarosan arra lehet figyelmes, hogy a derék szlávul beszélő németek a csontig hatoló hidegben és hófúvásban kikászálódnak autóikból és a kényszerű várakozás perceit hasznosítva alkalmas kis hókeféikkel szorgalmasan autóik tisztogatásába kezdenek.

Aztán egyszercsak mégis odaér Prágába (mármint az ember), és meglepődve tapasztalja, hogy a sugárutak még véletlenül sincsenek úgy kidekorálva világító füzérekkel, mint Pesten. (Csehszlovákia a lelkekben valójában még létezik, az Index ugyanezt tapasztalta Pozsonyban) A kirakatokon sem látni nyomát sem az ünnepnek. A turisták látogatta helyek közelében most is olyasmit árulnak, amit egy jólnevelt nyugatinak haza kell vinnie Prágából: elsősorban gusztustalanul csicsás, semmire se jó, méregdrága üvegtárgyakat. A kis-, azaz nekünk budai oldalon a vár hátában a kommunista gagyi járja, katonai kitüntetések, KGB feliratú pólók, amelyeken a G sarló-kalapácsot formáz. Jan Palach szegény forog a sírjában. Még az igényesebb szuvenírok közé tartozik a régi fémjátékokra specializálódott bolt választéka, meleg Mittelójrópa-érzés öntött el, amikor kibetűztem a fémlemezvonat vagonján az ÁFOR-feliratot.

Merthogy Prága valami fertelmesen divatba jött az amerikaiak és a nyugat-európaiak körében. A Károly hídon télen is hemzsegnek a turisták, sőt a különböző útikönyvek 30 és 80 ezer közé teszik a Vltava partjára életvitelszerűen költözőket, a fene a jó dolgukat. A csajom például olcsó angol nyelvű könyvek között válogatott a könyvesboltban, ekkora piacra persze érdemes nagy választékot tartani, vett két fiksönt, meg egy leleplezőst a hízás- és fogyásbizniszről. Ezalatt én a térképek között válogattam, nagyon jutányosan (kétezer valahányszáz forintnyi koronáért) vettem is egy Cseh Köztársaság (itt jogos a hivataloskodó forma) közigazgatását, fóliázva, alsó és felső merevítőléccel, hordhengerrel. Ja és mindketten hazavittünk egy-egy kisvakondos naptárt.

Ez már egy plazában történt, ahová Ági és Dávid vitt el minket az esti bevásárlós dugóban araszolva. (Szerintük máskor ritka a torlódás.) Andělnek hívják, Ági és Dávid szerint ez jobb és olcsóbb, mint a lakásuk meletti Flora. Mi azért a Könyvesbolton kívül nem találtunk olyasmit, amit megvennénk. Karácsonyi dekoráció itt már van, de nagyon visszafogottan. Néhány arany csillagocska, lámpafüzér.

Szegény cseheknél viszont, úgy tűnik, jobban sikerült a rekatolizáció, mint a kuruc magyaroknál, a Prágában töltött 24 óra alatt többször is betlehemezőkbe botlottunk, az egyik társaság még egy tevét is magával cipelt.

Ha az utcákon nem is, a tereken azért van karácsonyi dekoráció. Bár az is inkább csak a bódévásárok kiegészítése. Merthogy gagyit, édességet, kolbászt kínáló bódék sok térre jutnak. Kultúrnéphez méltóan a bódék szépek, egységesek, sötétbarnára pácolt fából készültek. A legnagyobb bódéváros természetesen a Staroměstské náměstín létesült. Itt, meg a környéken állnak karácsonyfák is, és napközben nagy a sokadalom. (A dolgos cseheknek este hétkor már éjjel van, otthon mossák a fogukat, hogy másnap korán induljanak munkába, iskolába.) Megkóstoltuk a kürtőskalácsot, nem az igazi; sűrű, összetömörödött (keletlen?) a tésztája, és annyit kellett rá várni, hogy emiatt később indultunk vissza Pestre. (Ezúttal is bocsánat, Dávid.) Hiába, Prága nem Erdély (knédlit viszont sajnos nem találtunk a bódékban), de kolbászból többet is kipróbáltunk, jók voltak.

Megpróbáltunk annak is utánajárni, mire költi Prága azt a pénzt, amit Budapest a díszkivilágításra. A válasz természetesen baromság, színtiszta demagógia, nagyságrendi tévedés. De egy villamosbuzi mégse mondhat mást, mint hogy a pestinél sokkal színvonalasabb városi közlekedésre. Prágában a rendszerváltás óta is épültek a metrók, megvalósult az egységes, zónás tarifa, úgyhogy sokan használják a vonatot is az elővárosokban, a villamoshálózatot pedig eleve nem csonkították halálra, hanem meghagyták hálózatnak. (Így aztán a nagy árvíz idején, 2002-ben az elárasztott metrót pótolni tudták vele.) Szakítottam hát időt az új villamosvonal megnézésre is, amely a barrandovi nagy lakótelepig ér.

És ne higgyük, hogy a közlekedés csak a közlekedésbuzikat érdekli. Vendéglátóink, Ági és Dávid, fiatal menedzserek, épp azon gondolkodnak, hogy végleg Prágába költöznek. Ági munkahelye ugyanis átjött. Ági és Dávid azt mondja, Prága sokkal élhetőbb város, mint Pest. Normálisabbak az emberek, több a zöld és jobb a közlekedés.

És ez még akkor is igaz, ha a metró legendás figyelmeztetőszövegét megváltoztatták a bársonyos óta. A hosszú és a hangsúlyos magánhangzók egybe nem esése miatt sajátságosan hullámzó cseh nyelvvel az átlagmagyarnak egyetlen kapcsolatot jelentő szövegbe ("Fejezzék be a kiszállást és a beszállást, az ajtók záródnak") egy udvarias „kérem” került. A prosimmal kiegészített figyelmeztetés így már nem az igazi, de szinte ez volt az egyetlen negatív tapasztalatunk Prágában: Ukončete, prosim, výstup a nástup, dveře se zavírají!