Micimackó és az illinoisi méhek

Az Illinois folyó partján bolyongva a világ és a méhek tulajdonságait illető csekély ismereteit néhány óra alatt megrendítené az a tény, hogy errefelé bizony visszaesett a természetes méhpopulációk száma.

Az idegen kifejezésektől - különösen a hangalakjukban testi folyamatokra emélekeztető p-betűsektől - irtózó mackó persze nem ilyen szavakkal próbálná memorizálni a hely kellemetlen természetét, és rövid tűnődés után eljutna a drámai végkövetkeztetésig: "Kevesebb méh, kevesebb kaptár, kevesebb méz.

Micimackó és az internet

Az információs társadalomban persze az sem merész feltételezés, hogy ezek után korgó gyomorral, úgy 11 óra tájban vendégségbe menne a legközelebbi internetkávézóba, és megkérdezné, vajon nem kaphatna-e mézesteát tea, tej és kenyér nélkül, sőt, vajra sem lenne szükség.

Csak mellékesen említjük meg, hogy az internet mint a mézügyi információszerzés forradalmi eszköze minden bizonnyal elkápráztatná, ha evés közben rá tudna pillantani a méz kifejezésre kapott 2 millió találatra, és egy segítőkész dotkommunkás érzékletesen - mondjuk a csupor méz ismerős fogalmából kiindulva - elmagyarázná neki, hogyan is kell elképzeni azt, hogy millió.

Csökken a termés, mert nem győzik a munkát a méhek

Ha a mesteri következetetéseiről és felfedezéseiről ismert méz- és elefántvadászt a kellemetlen első benyomások nem riasztanák el attól, hogy hosszabb távra elhagyja mannagazdaságát, ahol valahogy mindig akad valami little something, minden bizonnyal együttérezne a helyi farmerekkel, akik hozzá hasonlóan a bőrükön érzik, mi mindenre képesek a méhek.

A farmerek a maguk részéről abban látják a legnagyobb problémát, hogy csökken a termésük, a megfogyatkozott méhcsaládok ugyanis nem tudják elvégezni azt a feladatot, melyre egyes növények szerint teremtettek, vagyis a beporzást. A terméskiesés ellen a farmerek úgy védekeznek, hogy méhcsaládokat bérelnek idénymunkára.

Atkák támadták meg a méheket

Micimackó, bár gyenge pillanataiban kissé talán ellenszenvesnek tartja a méhek egy-két szokását, bizonyára átérezné a helyzet komolyságát. Az elmúlt néhány évben Illinois államban drasztikusan csökkent a bennszülött mézelő méhek száma, mivel kétfajta atka is megtámadta őket, közben pedig 60 növényfajta termesztésében is nagy szükség van tevékenységükre, különösen a gyümölcsöskertekben, dinnye- és tökmezőkön.

Mennyi méhet, illetve mézet jelent ekkora zümmögés?

Nehéz megítélni, hogyan vélekedne hősünk Bill és Cheri Millerről, akik 300 méhkaptárral rendelkeznek, és kaptáranként 40 dollárért bérbe adják őket a farmereknek. Ráadásul a beporzás melléktermékeként létrejövő méz is őket illeti, amit érthetetlen módon szintén eladnak, ahelyett hogy az almáriumban csuporban gyűjtenék és naponta többször megszámolnák.

A méhekkel ambivalens viszonban lévő mackó szemében a hely már egyszerre lenne a paradicsom és a pokol, ha a mezőgazdasági minisztérium valamelyik tisztségviselője megpróbálná elkápráztatni azzal, hogy 1200 bejegyzett méhész él az államban, és az igazán profik több mint 1000 méhcsaláddal rendelkeznek.

Beszállna-e Micimackó az üzletbe? - merül fel a kérdés

Millerék, akik egy éven belül szeretnék megduplázni méhseregüket, bizonyára megpróbálnák rábeszélni a mackót, szálljon be az üzletbe, melyet szinte neki találtak ki. Közös vállalkozásuk fejlesztéséhez komoly tőkét tudnának bevonni, ha a Micimackó szponzori szerződést kötne valamelyik multival.

Ezeket a dolgokat persze Micimackó már nem értené. Szerencsére, mert az angolszász jogrendet alapjaiban rendítené meg, hogy a kereskedelmi értékesítési jogokat Micimackó gazdájának apja már 1929-ben eladta a Slesinger családnak, most pedig megjelenik maga Micimackó, és közli, hogy ő akar rendelkezni saját magáról.