A kelet-európaiak szép lassan hazamennek

A szakemberekért folyó egyre erősebb harcot jelzi, hogy a nyugat-európai államok fokozatosan lebontják munkaerő-piaci korlátaikat. Július 1-jétől Franciaország teljesen megszünteti a 2004-ben csatlakozott országok polgáraival szembeni korlátozásokat, és a Németország mellett leginkább elzárkózó Ausztria is újabb tizenöt szakmában teszi szabaddá a munkavállalást. Ám miközben tovább bővül a kelet-közép-európaiak előtt álló lehetőségek köre, odahaza is csábító ajánlatok várják a mérnököket, informatikusokat, szakmunkásokat.

Keletről nyugatra és vissza

Az EU 2004-es bővítése után főleg a teljes liberalizációt érvényesítő Nagy-Britanniába és Írországba érkezett sok keleti vendégmunkás, míg Spanyol- és Olaszország elsősorban románokat fogadott nagy számban. A briteknél és íreknél szerencsét próbálók között kezdettől túlnyomó többségben voltak a lengyelek és a litvánok, míg az odahaza is jobb lehetőségekkel rendelkező magyarok, csehek vagy pláne a szlovénok közül keveseket mozgatott meg az EU-csatlakozás. Ez előrevetítette, hogy a lengyel gazdaság fejlődése nyomán hazaszivároghatnak az olcsó, megbízható, a „bennszülötteknél” jobban motivált és makrogazdasági szinten is jelentős hasznot hajtó vendégmunkások.

A brit IPPR kutatóintézet nemrég készített elemzése szerint ez már jórészt be is következett: a 2004 óta érkezett körülbelül egymillió kelet-közép-európai fele időközben hazatért. Az Economist szerint a hazai bérszint emelkedése, az álláslehetőségek bővülése mellett a beilleszkedés nehézségei és a font számottevő gyengülése is szerepet játszott ebben a folyamatban. A lengyel kormány ráadásul komoly erőfeszítéseket is tett a képzett munkavállalók hazacsalogatásáért.

A román és a bolgár kormány hasonló próbálkozásai viszont eddig nem sok eredményt hoztak: az Olaszországban dolgozó román szakmunkásoknak hazatérés esetén ajánlott 6-700 eurós havi fizetés nem elég vonzó. Legfeljebb az útépítéseknél dolgozó mérnökök két-háromezer eurós bérkilátásai tekinthetők többé-kevésbé versenyképesnek – mutat rá az EUobserver. Az új EU-tagok közül alighanem Bulgária van a legroszszabb helyzetben, hiszen az ottani rekordalacsony bérszínvonal mellett egyelőre nincs esély a nagy számban nyugatra távozottak visszacsalogatására.

Román magyar ingajárat

Az utóbbi időben megfigyelhető Magyarországról Romániába irányuló munkaerő-vándorlás ugyanakkor valójában többrétű folyamat – mondta el a Világgazdaságnak Szabó Ödön, az ITD Hungary Bihar megyei regionális képviselője. A mozgás egyaránt vonatkozik alkalmazókra és alkalmazottakra, illetve erdélyi és kisebb részben magyarországi származású magyarokra.

Az egyik alapeset, amikor magyarországi cég telepszik át vagy hoz létre lerakatot Romániában, többnyire valamelyik erdélyi vagy partiumi nagyváros – Kolozsvár, Temesvár, Szatmárnémeti vagy Marosvásárhely – közelében. Ezek a cégek a közép- és felső vezetői posztokon dolgozókat is sokszor Magyarországról telepítik át.

A másik, az utóbbi években megfigyelhető folyamat, hogy Magyarországon sikeresen működő, de erdélyi származású vállalkozók részben visszatelepülnek a szülőföldjükre, és ott is üzleti tevékenységbe kezdenek. Ezek a cégtulajdonosok többnyire kétlaki életet élnek, de általában már Erdélyben töltik el a hét nagyobbik felét.

Végül a romániai munkaerőhiány és a – főleg az építőiparban – robbanásszerűen megugró bérek sok olyan erdélyi magyar munkavállalót csalogatnak vissza Romániába. Magyarországon született magyar állampolgárságú személyek többnyire alkalmazó vállalatukkal együtt mennek át Romániába dolgozni, vagy úgy, hogy egy romániai cég toborozza őket idehaza, általában Kelet-Magyarországon.

A mezőgazdaságban is tapasztalható mozgás mögött pedig sokszor az áll, hogy a korábban többnyire olaszok által felvásárolt Temes vagy Arad megyei birtokokat magyar állampolgárok veszik bérbe a tulajdonostól és művelik meg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!