Az oroszok tényleg a spájzban vannak?

"Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy visszasorolják az orosz érdekszférába. Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot" - jelentette ki Orbán Viktor volt miniszterelnök a Demokratának adott év végi interjúban. Mintha csak a Fidesz-elnök szavait akarták volna alátámasztani az egyébként távolról sem összefüggő események: az év elején az olajcsap elzárásával kellett szembenézni, majd eldőlt, az orosz befektetői kört maga mögött tudó Air Bridge kft. és Borisz Abramovics az egyetlen esélyes vevő a Malévra. Sőt azóta már nemcsak esélyesről, hanem új tulajdonosról beszélhetünk. Az Index által megkérdezett szakértők szerint azonban mégsem lehet gazdasági megszállásról beszélni.

A kilencvenes években regionális középhatalmi szerepbe süllyedt Oroszország sokak számára váratlan módon a 2000-es években - Putyin elnöksége idején - az energetika segítségével került újra meghatározó pozícióba. Az előretörés azonban nem jelenti azt, hogy általában orosz gazdasági hódításról lehetne beszélni, akár az árukereskedelem, akár a közvetlen tőkeberuházások tekintetében - mondta az Indexnek Weiner Csaba, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos munkatársa.

Olaj, te drága

Öt év alatt, 2000 és 2005 között az orosz áruexport értéke 2,3-szorosára nőtt, elérte a 240 milliárd dollárt. A közvetlen külföldi tőkeberuházások értéke még nagyobb ütemben emelkedett, a 2000 év végi 20 milliárd dollárról 2005 végére közel 140 milliárd dollárra. Az összeg nagyságrendje a jóval fejlettebb gazdasággal bíró országokra jellemző - hangsúlyozta Weiner Csaba. Csakhogy mindkét mutató szinte az energetika játsza a főszerepet: az áruexport növekedésében a meghatározó tényező volt, hogy az irányadó Urals típusú kőolaj hordónkénti átlagára 2005-ben majdnem kétszer akkora volt, mint 2000-ben.

Az is tény, hogy a legnagyobb orosz tőkeexportőrök az energetikai ágazatból kerülnek ki. Messze az élen jár a Gazprom és a Lukoil. Weiner Csaba szerint teljesen érthető gazdasági okokból hajtanak végre tőkebefektetéseket ezek a társaságok külföldön, annak ellenére, hogy óriási beruházási igény lenne Oroszországban is. Az egész értéklánc - így például az olajszektorban a vezetékek, a finomítók, a terminálok, a kereskedelmi egységek - ellenőrzése igen csábító egy kitermelőipari vállalkozásnak.

Otthon lemaradnak

Éppen a külföldi terjeszkedések miatt elmaradtak viszont a hazai beruházásokkal, ami a gáz esetében a termelői kapacitások korlátai miatt a kritikus téli időszakban belföldi ellátási problémákhoz vezet. Pedig a világ bizonyított földgázvagyonának negyede Oroszország határain belül rejtőzik. Ugyanakkor a második legnagyobb kőolajtermelő a világon, a hetedik legtöbb tartalékkal, amely még dinamikusan növekszik is - noha a tartalékok mennyiségét és milyenségét illetően kritikusak a szakértői vélemények. A finomítói kapacitások tekintetében a harmadik helyen áll Oroszország, bár azok így is szűkösek.

A Financial Times egy novemberi elemzése szerint a Gazprom földgázipari csoport, amely "gyakran a Kreml külpolitikai részlegeként is működik", egyszerűen nem termel elég gázt az évente több mint 6 százalékkal növekvő orosz gazdaság ellátásához". A Gazprom kitermelésének háromnegyedét adó három legnagyobb lelőhely hozama meredeken csökken, a szovjet korszak óta termelésbe fogott egyetlen nagy mező kiaknázása most tetőzik, az összesített gázkitermelés gyakorlatilag stagnál. A vállalat saját, októberi előrejelzése szerint 2006-ban végül összesen 3 milliárd köbméterrel nőne a termelés 551 milliárdra. A Gazprom az ősszel beruházási terveit is vázolta 2007-re, de ez a megfigyelőket nem elégítette ki. A vállalat részvényének árfolyama a moszkvai tőzsdén 1,6 százalékot esett a bejelentésre. Sőt jelezték azt is: a tárolókapacitások elégtelensége miatt - ezek fejlesztésére sem jutott pénz a külföldi beruházások mellett - a 2005-2006 telén fellépett ellátási zavarok is megismétlődhetnek.

Hova megy az orosz pénz?

Az orosz térhódításról szóló elemzések szinte mindegyikében előkerül a kérdés, hogy voltaképpen nem lehet pontos adatokat szerezni az orosz beruházásokról. Azok egy jelentős részét bújtatott módon, nem Oroszországban bejegyzett cégeken keresztül hajtják végre. Ludvig Zsuzsa, az MTA VKI kutatója szerint biztosra vehető, hogy az ukrán statisztikákban szereplő 5 százalékos aránynál lényegesen magasabb az orosz hátterű befektetések aránya a szomszéd országban. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az orosz beruházások elentős része az egykori szovjet tagállamokhoz, mai FÁK-országokhoz kapcsolódik.

Papíron éppen ellentmondó adatok állnak rendelkezésre: az orosz statisztikák szerint a tőkeberuházások 96,2 százaléka a Független Államok Közösségén túli régiókhoz kapcsolódott 2005 végén - mondta Weiner Csaba. Sokat a fogadó országok statisztikáinak elemzése sem segít: az orosz cégek is élnek azza a multinacionális vállalatok által adóoptimalizációs szempontok alapján alkalmazott megoldással, hogy a beruházást nem az anyaországban bejegyzett cég, hanem egy - ez esetben jellemzően ciprusi vagy holland - leány hajtja végre. Becslések szerint az orosz beruházások harmada az EU-t, ötöde a FÁK-térséget célozza. Az USA részesedése valamivel kisebb lehet, mint a FÁK-é.

Valós jelenlét

Tény: a 2004-ben és 2007-ben EU-taggá vált közép- és kelet-európai országokban hivatalosan Oroszország részesedése a közvetlen külföldi tőkebefektetésekből Lettország és Litvánia kivételével 1 százalék körüli, illetve alatti. Ennél azért - a konkrét vállalati érdekeltségek figyelembe vételével - a valós jelenlét szinte biztosan nagyobb. Litvániában 2005 végén 24,6 százalékos volt az orosz részesedés, Lettországban mintegy 8 százalék.

Oroszország részesedése a magyarországi működőtőke-befektetésekből
-		2001	2002	2003	2004	2005	2006. I-III. né.*
Orosz közvetlen tőkebefektetések Magyarországon	millió euró	21	-5	13	14	-7	4
	millió dollár	19	-5	15	17	-9	5
Közvetlen tőkebefektetések összesen	millió euró	4 391	3 185	1 887	3 633	5 559	1 962
	millió dollár	3 933	3 000	2 132	4 513	6 906	2 442
Oroszok aránya	-	0,5%	-	0,7%	0,4%	-	0,2%
Forrás: Magyar Nemzeti Bank, Eurostat (2005-re)

A papíron kimutathatónál lehet nagyobb az orosz tőkeberuházások súlya, de még így sem meghatározó a régióban. A környező országok sokkal inkább az orosz energiahordozóktól függenek. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott nyolc közép- és kelet-európai ország közül Szlovénia kitettsége a legkisebb: földgáz tekintetében 50 százalék körüli, kőolajat pedig gyakorlatilag nem importál Oroszországból. A földgázbehozatalban a balti államok és Szlovákia totális függőségben van, miközben Csehország és Magyarország 70-80 százalékban, Lengyelország bő 60 százalékban "kiszolgáltatott".

Függés

A kőolaj-behozatalban Magyarország, Szlovákia, Észtország, Litvánia és Lengyelország kitettsége a legnagyobb: 100 százalékos, vagy ahhoz közelítő. Lettországnál az orosz nyersolaj súlya nem sokkal 90 százalék alatti, míg Csehországnál mintegy 70 százalékos.

Az új tagállamok kitettségével az EU egészének oroszfüggősége is nagyobb lett ugyan, de az egykori 15-ök ellátásában is nő az orosz szerep - hívta fel a figyelmet Ludvig Zsuzsa. Oroszország részesedése az EU15-ök nyersolaj-behozatalából 2003-2005 között emelkedett, a korábbi 21,8 százalékos arányról 25 százalékra. A teljes kőolajtermék-palettán a 2003-as 34,3 százalék után 2004-ben 36,5, 2005-ben 38,4 százalék volt az orosz arány.

Moszkvának sem mindegy

Nyilván nem lehet egyenlőségjelet tenni, de tény, hogy Oroszország is jelentősen függ felvevőpiacától, az európai országoktól - hangsúlyozták a szakértők. Egyrészt a teljes 2005-ös orosz áruexport 34,3 százalékát a nyers kőolaj, 13,9 százalékát az olajtermékek, 13 százalékát a földgáz adta - emelte ki Weiner Csaba. Azaz: az energiahordozók összesített aránya eléri a 61 százalékot, míg 2000-ben még csak 50 százalékon állt.

Ha a főbb exportáruk közül a földgázt és a nyers kőolajat nézzük, még jobban megvilágítható Oroszország függősége. Az orosz nyersolaj és földgáz vezetékes exportjáról mindenekelőtt azt érdemes tudni, hogy a csővezetékek Európába vezetnek. A csővezetékes nyersolajexport jelenleg Európát a Finn-öböl és a Fekete-tenger felől, továbbá a "kontinensen" keresztül éri el. A gáz esetében az újdonság a Törökországba vezető Kék Áramlat gázvezeték.

Kénes, savanyú

Nemcsak az exportpiacok csővezetékkel behatárolt köréről van azonban szó: az orosz nyersolaj pozícióját rontja a tény, hogy nagyon kénes, rossz minőségű. Nem véletlen a "savanyú" Urals - Puytin elnököt is bosszantó - árhátránya az "édes" Brenthez képest. Ehhez a típushoz más finomítói feldolgozásra van szükség, és jelentős ráfordítást igényel, hogy az abból nyerhető üzemanyag megfeleljen az uniós környezetvédelmi normáknak. Mivel főként a kelet-közép európai régióban van meg ez a típusú finomítói kapacitás, illetve infrastruktúra, emiatt is nehéz lenne Moszkvának más piacokat keresnie.

Ahogy teszi is: "Az energiaforrások diverzifikálásának európai igénye arra sarkallja Oroszországot, hogy maga is diverzifikálja a szállítási útvonalakat, többek között a Csendes-óceán és Kína felé is" - idézte az MTI Vlagyimir Putyin február 1-jei, éves nemzetközi sajtóértekezletén mondott szavait. Moszkva Kína és Japán irányába már építi a csővezetéket. Fejleszt azonban Európa irányába is, a tervek között szerepel a Kék Áramlat meghosszabbítása, amely Törökországon és Szerbián át érné el Magyarországot is, ellátva az ugyancsak ide tervezett gáztárolókapacitásokat.