Pozsony a szlovák csoda

A formabontó gazdasági reformjai, autóipari beruházásai, gyors növekedése miatt napjaink slágerországának számító Szlovákia komoly regionális különbségekkel küzd. Míg a GDP mintegy 26 százalékát előállító pozsonyi megye az egy főre jutó GDP tekintetében évek óta a régi, 15 tagú EU átlaga felett teljesít, addig a legfejletlenebbnek számító Kelet-Szlovákia (NUTS II kategória) alig éri el az uniós átlag 35 százalékát, és az EU tíz legfejletlenebb régiójának egyike.

Egyenlőtlen

Az idei második negyedévben a mindössze 5,4 százalékos munkanélküliséget felmutató pozsonyi megyében az átlagbér 22 421 korona (kb. 143 500 forint) volt, miközben a legelmaradottabb eperjesi megyében 22,8 százalékos munkanélküliséget mértek és csak 12 199 korona volt az átlagbér.

A bérek és a munkanélküliség terén mutatkozó különbségek azt eredményezik, hogy míg a pozsonyi kerületben csupán 1,1 százalékra rúg az anyagi szükséghelyzetben élők száma, addig az eperjesi kerületben 9,6 százalékra.

A szlovák tudományos akadémia szociológiai intézete által kidolgozott és év elején ismertetett, több mint 50 szempontot figyelembe vevő tanulmány arra mutat rá, hogy a meglévő látványos regionális különbségek is tovább mélyülnek. A szociológusok szerint napjainkban egyenesen civilizációs törésvonalakról beszélhetünk.

Az ország területének legalább az egyharmadát kitevő sereghajtók önerőből nem képesek felzárkózni, és az ezekben a térségekben élők reménytelen helyzete akár a szélsőséges pártokra történő tömeges szavazatokban is megnyilvánulhat.

Három vállalat

Pozsonyt és Kassát, továbbá a szenci, a galántai, a vágsellyei és a dunaszerdahelyi járást leszámítva a magyarok lakta összes többi régió a sereghajtók közé tartozik. Az oktatásügyi minisztérium legfrissebb tanulmánya szerint országos szinten a 15 éven aluli gyerekek 30 százaléka szegénységben él, lelki egészségük rossz, mivel a szegénység és szüleik stresszes életvitele nyomasztja őket.

Nagy a különbség aközött, amit a hivatalos statisztika állít, és aközött, amilyen a családok tényleges gazdasági helyzete - idézi a tanulmány Tomás Kovác gyermekpszichológust.

Szlovákia gazdaságának egyik gyenge pontja, hogy az export java gyakorlatilag három nagyvállalatra fokuszálódik: a pozsonyi Volkswagenre, a Slovnaftra és a US Steel tulajdonában álló kassai acélműre. Júliusban, amikor a Volkswagennél üzemi szabadság van, Szlovákia külkereskedelmi mérlege látványosan romlik.

A második legfontosabb exportterméknek számító közlekedésieszköz-export az év első hét hónapjában 109,5 milliárd korona volt, 20,1 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban - mindez azért, mert a Volkswagen profilt vált, ezért átmenetileg visszaesett a termelése.

Többen dolgoznak

Magyarország ilyen mértékben nincs kitéve egy-egy vállalat teljesítményének, bár a magyar export esetében is egy jól behatárolható kör jelenti a húzóerőt.

Magyar kormányzati körökből származó vélemények szerint valóban elismerésre méltó a szlovák gazdaság elmúlt években mutatott fejlődése, ám figyelembe kell venni, hogy ez magas, 16 százalékot meghaladó munkanélküliség mellett történik, ami Magyarországon elképzelhetetlen lenne: idehaza a 7,1 százalékos mutató is politikai vihart kavar.

Az Eurostat nemrégiben publikált jelentése viszont azt mutatta, hogy a foglalkoztatási rátákat tekintve Szlovákia néhány tizedszázalékponttal megelőzi a magyar 56,8 százalékot: vagyis északi szomszédunknál jóval kisebb az a réteg, amelyik sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek közé nem sorolható, többek között a szürke-fekete gazdaságban tevékenykedőket jelenti.

Azt is fontosnak tartják a magyar kormányzati szakértők, hogy a szükséges gazdaságfejlesztési lépések mögött a szlovák pártok közötti konszenzus áll (amit az a félelem is hajt, hogy egy fordulat esetén ismét Meciar juthatna kormányalakító pozícióba), szemben a magyar belpolitikai élettel, ahol ez „egyelőre” szintén az álmok kategóriájába tartozik.

Pozitív hatások

A szlovák adócsökkentések áldásos hatással voltak a növekedésre, mint mondják, ennek eredményei ösztökélőleg hatottak a magyar gazdaságpolitikára is, hogy mihamarabb kövesse ezt az irányt. Az adórendszer egyszerűsítését, a háromféle adónem - társasági, áfa és szja - egyetlen, 19 százalékos kulcs alá sorolását már nem övezi ekkora csodálat a magyar kormány körében, értékelésük szerint nincs racionális magyarázat arra, hogy teljesen különböző adókat azonos mértékű teher szerint állapítsanak meg.

Erről persze más lehet a véleménye a szlovák pénzügyminisztériumnak, miután a költségvetés helyzete nemhogy romlott, hanem valamelyest javult is az adórendszer átalakítását követően.

Igaz, ennek ára volt, mégpedig a szociális juttatások kemény megnyirbálása, ami néhány éve az emlékezetes éhséglázadáshoz vezetett: a kelet-szlovákiai, elsősorban kisebbségi lakosság körében demonstrációkba, helyenként fosztogatásba torkollott, hogy a sokaknak legfőbb megélhetési forrást jelentő segélyeket alaposan megkurtította a szlovák kormány.

Ezért is mondják azt egyes elemzők, hogy a szlovák csoda valójában kizárólag Pozsonyra és térségére, vagyis az országnak csak az egyik „kisebbik” felére koncentrálódik.