Az imperializmus elleni munkaharc sem vonta olyan szorosra a dolgozók sorait, mint az ötvenes évek tömegközlekedése. Mintha csak a gyárkerítés „Világ proletárjai egyesüljetek!” felszólításának akarnának megfelelni, a műszak végén sarokletaposósan zsúfolt peron várja a kőbányai megállóba bukdácsoló villamost: ki haza, ki italboltba siet belülről is leöblíteni a jellegzetes gyári szagot. Vannak azonban, akiknek bent éppen ilyenkor teljesedik ki az élete: indul a szappangyári fotókör, bele lehet nagyítani a szocialista üzem igazibb valóságába.