Zeneszerzőnek és trombitásnak készült a világhírű tenor

Budapesten már ismerik Önt, hiszen néhány évvel ezelőtt fellépett a Magyar Állami Operaházban. Milyen benyomásokat szerzett a városról? Volt ideje kicsit körülnézni?
Én mindig is nagyon szerettem Budapestet! Amikor először jártam itt, 1986-ban mindössze egyetlen napom volt, de már akkor teljesen lenyűgöztek az épületek és a város szépsége. Később, a 90-es évek végén vásároltam egy kis parasztházat Balatonedericsen, és attól kezdve gyakrabban jöttem Magyarországra, és láttam, hogy Budapest milyen sokat változott, egy pezsgő, fiatalos, modern világvárossá vált, amely együtt él régi szépségeivel. Imádom a város összes fürdőjét és mindig öröm, ha itt lehetek!
           
Idén a Salome-ban lép színpadra, Heródesként tér vissza Budapestre, milyen elvárásai vannak ezzel kapcsolatban?
Elvárásaim nincsenek, de nagyon remélem, hogy az időjárás a lehető legjobb lesz, hiszen ez egy szabadtéri bemutató és alig várom, hogy részt vehessek ebben a csodálatos munkában, ahol csupa kiváló és nagyszerű kollégával dolgozom majd együtt.

Hogyan viszonyul a Salome-ban megformált Heródes karakteréhez? Mi a legérdekesebb ebben a szerepben?
A legjobban a karakter összetettségét kedvelem. Az egyik oldalon ő egy erőteljes uralkodó, a király, ujján a halálgyűrűvel, ugyanakkor tele van félelemmel és szorongással, és teljesen függővé válik a felesége, Heródiás lányától, akivel szemben védtelen, nem tud ellenállni semmilyen kérésének. Mindenről lemond érte, még a büszkeségéről is. Közben zeneileg is nagyon trükkös szerep, de nagyon szeretem.

Hogyan készült fel erre a szerepre?
Nem tudom mire gondol, a bemutató napjára? A szokásos üzlet…  Semmi különös. (nevet)

Hogyan lett Önből operaénekes? Mikor választotta ezt a hivatást és miért?
Ez egy igen hosszú történet és nagyon sok más dologra is ki kellene térnem, hogy megválaszoljam, de megpróbálom lerövidíteni. Gyerekkoromban, olyan 4-5 éves lehettem, amikor inkább híres trombitaszólista szerettem volna lenni, olyan, mint Maurice André vagy Adolf Scherbaum. 11 éves koromtól mindig egy kicsit átvariáltam azokat a darabokat, amiket a tanárom adott nekem, és elkezdtem saját zenéket szerezni, s ehhez igyekeztem elsajátítani az összes zeneelméleti dolgot. Úgy gondoltam, hogy a többi hangszert is meg kell ismernem. Így hát megtanultam klarinétozni, szaxofonozni, megismerkedtem a brácsával és a hegedűvel…  Játszottam ezeken a hangszereken, de persze nem úgy, mint a profi muzsikusok. Kivéve a trombitát, amellyel 1981-ben a müncheni Konzervatóriumban kezdtem el behatóbban foglalkozni. De három évvel később abbahagytam. Ezután négy éven át különféle munkahelyeken kötöttem ki (trombitás akartam lenni a hadsereg zenekarában, de ebben az időben nem volt hely számomra). 25 éves voltam és hirtelen azt éreztem, hogy ez az utolsó esélyem, hogy zenével foglalkozzam. Ha 4 évig tartó felkészülés után sem volt esélyem a meghallgatásra, most mit tegyek? Teljes kétségbeesésemben a választásom az éneklésre esett. Ekkor még egyáltalán nem szerettem az operát..., de végül megváltoztatta az életemet.

Ön zeneszerzőként kezdte a pályafutását, de világhírű tenorrá vált. Előfordul, hogy az éneklés mellett zenét is szerez? Melyik áll közelebb Önhöz?
Az első szólista évem után teljesen leálltam a zeneszerzéssel. Egyszerűen nem maradt rá idő. De ez rendben is van így. Nehéz a zeneszerzésből megélni.

Hogyan illeszkedik egymáshoz a két foglalkozás, mennyiben befolyásolják egymást?
Sok mindent megértettem a zenével és az énekléssel kapcsolatban is. Ez a komplexitás elég sok pontot ér.

Van olyan szerep vagy bármilyen más feladat, amivel a jövőben szívesen foglalkozna?
Boldog vagyok, mert elmondhatom magamról, hogy mindent elénekelhettem, amit csak akartam. A Wagner-repertoárt még egészen korán, fiatal énekesként. A legérdekesebb Strauss szerepeket is elénekeltem és számtalan más karakterszerepet, mint fiatal hőstenor. De van néhány szerep, amire még várok és szeretnék elénekelni: Peter Grimes-t, a Tannhäusert, a császár szerepét Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című operájában, Aaront a Mózesben és a törpe szerepét Zemlinsky művében a A Törpében.

Mi vár Önre ezen a nyáron, jut idő egy kis pihenésre is?
Tavaly november közepétől Budapesten voltam, otthon mindössze 36 napot töltöttem. Zsúfolt, elfoglalt év volt, de nagyon jó. Most ott lesz nekem az egész július pihenni, aztán augusztustól egészen karácsonyig Edinburghban és Londonban leszek, Wagner Siegfridjében Mimét, a Jancsi és Juliskában Boszorkányt énekelek.

További információ: www.szabadter.hu